Jó képregényről könnyű írni. Ezért ma könnyű dolgom van. Kurt Busiek képregényét hoztam el nektek, ami a szívünknek kedves barbárról, Conanről szól. Ez pedig nem más, mint a Csatatéren született (Fumax, 2019.).
Ha a képeket meglesitek, feltűnhet, hogy ez nem a klasszikus kinézetű Conan, ez valami új, színes, viszont ugyanannyira szexi, mint idősebb testvére. A rajzok inkább festmények, és többször hasonló érzésem támadt, mint a Mennydörgés Istene első részének lapozgatásakor, ami a kedvenc képregényem. Szerintem annál jobb még nem született a képregényirodalomban. De ez csak az én véleményem. Szóval ez a Conan megközelíti a Thort, rajzaiban is, hangulatában is. Imádnivaló darab.
A kötetben betekintést nyerhetünk mind Conan születésének körülményeibe, mind a gyerekkorába, jó is lehetett volna, de gyerekként is a munkának és a kalandnak élt. Conan az öregapja után örökölte a kalandvágyat, így nem elégszik meg a kimmériai törzs falusi parasztéletével. Láthatjuk első kardforgatásait, első gyilkosságát, első kalandjait, a fiatalkorát. Ezen kívül olvashatunk egy átdolgozott történetet (A fagyóriás lánya már korábban megjelent, csak fekete fehérben), valamint egy olyan sztorit, amiben Conan Hyperboreába, az örök élet paradicsomi országába utazik, csak nem önszántából. Ekkor is még igencsak fiatal.
A képregény történetei egymással szorosan összefüggnek, a kötet egy kerek egészet alkot. Amiben még különbözik a többi Conan történettől, hogy sehol semmi nincs arról a jóslatról, hogy a finom úriember uralkodni fog valahol valamikor. A fiatal Conan nem is annyira humoros, laza, mint későbbi énje, sokkal inkább egy kimért, komoly alak. Ez kicsit idegen a karaktertől, de egye fene, a képregény hangulata éppen ettől sajátos, no meg a végétől, de nem árulhatok el róla többet.
Színesben a „csatajelenetek” is sokkal brutálisabbnak hatnak, és nem biztos, hogy a néhány képet, amiket összeválogattam, maradéktalanul engedni fogja a facebook. :D És ha már a rajzokról van szó, említsük meg a rajzolókat is: Cary Nord, Greg Ruth (színezett is) és Thomas Yeats. A kötetben néhány oldalon vázlatrajzokat csodálhatunk és olvashatunk néhány jegyzetet Greg Ruthtól, valamint Ed Brubaker (Alvilág) előszavát is. Spoiler: oda van és vissza ettől a képregénytől.
Bélu voltam. Sziasztok!
