Ma is egy olyan képregényt hoztam nektek, amiben egy fikarcnyi szuperhős sincs, mert miért is ne. Az Anagram Comics 2024-ben elhozta nekünk Alessandro Bilotta és Pietro Vitrano képregényét, az eredetileg 2016-ban megjelent La terra dei vigliacchi, magyarul a Gyáva Vidék címet viselő fumetto remeket.
A képregény borítóján az illetékes sheriff elvtárs veri ki éppen a fogát egy félrefésült hajú fiatalembernek… már megfogott. Ismét egy igényes megjelenés, „kihajtós” borítóval, jó kézbe venni.
A képregény rövid előszava lélektani drámát ígér, majd pedig nyakig elmerül az olvasó a kaliforniai senkiföldjén elterülő poros kiváros fertőjében.
A képregény két idősíkban játszódik egyszerre, Hazael Sullivan gyerekkorában, 1918-ban, valamint 1939-ben, amikor a fiatalember szövetségi nyomozóként visszatér a kisvárosba, hogy egy gyilkossági ügynek pontot tegyen a végére.
Nem is annyira a nyomozás a végkifejlethez vezető út, hanem valami, ami a múlt árnyékában bújik meg. 1918-ban a kisváros egyetlen embernek van kiszolgáltatva, a vagyonos banktulajdonosnak, Providence-nek, akire Hazael az életük megrontójaként tekint, és hajlamos őt hibáztatni mindenki más hibájáért. Ennek valóságtartalmát a képregény végéig nem tudjuk meg. Viszont ahogy halad előre a cselekmény, mindenki valamilyen szinten bemocskolódik.
Hazael összességében egy szimpatikus karakter (eleinte), aki lassacskán nyomozgat, bár számára – elmondása szerint – már az elején nyilvánvaló, hogy ki követte el a bűncselekményt. Viszont nem is a gyilkos személye a lényeg, hanem főszereplőnkhöz való viszonya.
A nyomasztó történet végül oda lyukad ki, hogy az embernek az utolsó három oldalon szakadjon le az álla a helyéről.
Az idei év talán legnagyobb képregényes élménye volt számomra a Gyáva Vidék. Fordulatos, szépek a rajzok, a végkifejlet pedig lehengerlő.
Adatlap és beleolvasó a kiadó honlapján.
(B)
