Az Anagram Comics rendre megörvendeztet minket mindenféle olasz cuccal. Egyre több cím jelenik meg most már – nekik is köszönhetően – kis hazánkban, viszont korántsem elég. :D Már ami engem illet.

Megfogadom mindig, hogy nem kezdek bele új sorokba, mert halomban állnak az olvasatlan képregényeim. De mégis veszek, és ha olaszt, akkor azt el is olvasom rögvest. És ez különbözteti meg az olaszokat a többitől. Valahogy olyan érzés kerít hatalmába, hogy nekem ezeket nem szabad olvasatlanul a polcra tenni. A Suttogó Szélnek is marha jó borítója van. Már eleve ez megfog. Az meg, hogy sokan mondanak róla jókat, még inkább. És tényleg. Ez egy marha jó kötet.

A sorozat újrakiadott nyitánya jelent meg most. Sok képregény járt nálunk úgy, hogy befuccsolt (nézzük csak az általunk is imádott Dragonerot, ami, úgy tűnik, a kutyát se érdekel), aztán valaki veszi a bátorságot, energiát, és nem utolsósorban pénzt, hogy újabb próbálkozást tegyen vele. Sajnos a fumetti megítélése itthon ilyen. Kérdéses, mennyire fut be egy-egy cím. Elég réteg dolgok, és ugye nem a megszokott szuperhősök.

A Suttogó Szél egy western-horror keveréket ígér nekünk, és ez így is van. Három történetet tartogat a gyanútlan olvasónak ez a 300 oldalas TPB, mind különböző kicsit. Az olaszoknál megszokhattuk, hogy kölcsönöznek egy-két karaktert, ötletet, és újragondolva tárják az olvasó elé. Itt sincs ez másként.

Suttogó Szél a bevándorló az indiánok között, egy látó, akit a sziú sámán a védelmébe vesz, és kineveli benne az utódját. Suttogó Szél becsületes neve Ned, aki nem emlékszik a múltjára, viszont az folyamatosan kísérti. A Fort Ghostban szó szerint, míg az Ólomszürke Égboltban egy régi „barát” jelenik meg az életében, aki miatt múltbéli önmagában is csalódnia kell kicsit. A Macskaember pedig egy igazi horrorsztori, sok vérrel.

Suttogó Szél kicsit Zagor, kicsit Tex, kicsit minden. Mégis a komor, sötét, feszült hangulata mássá teszi. Állandó segítője Poe (nem, nem az író, de mégis), így ez is hasonlatossá teszi a fenti hősökhöz. Fordulatos krimi, látványos western, miközben szellemek, szörnyek ólálkodnak a sötét helyeken. Tényleg egy hatalmas egyveleg az egész, de nagyon jól, ízléssel elegyítve. Nem olyan lopott érzése van az embernek az olvasása közben. Az író Gianfranco Manfredi, a rajzoló José Ortiz. Utóbbi neve nagyon ismerős volt, és a kötet végére tett ismertetőből kiderült, honnan. Ortiz egyike volt a 2000A.D. Kiadó által importált spanyol rajzolóknak, és a Rogue Trooper egyes történeteit is ő rajzolta a ’80-as években, de egy Dredd sztorit is lefirkált. Nagy utat járt be az öreg. Az író Manfredi pedig egy latin multitalentum, rengeteg fumetti kapcsolódik a nevéhez (íróként, forgatókönyvíróként).

Én szurkolok az Anagram Comicsnak, hogy ezúttal sikerüljön rendesen beindítani, és fenntartani is a sort. Remélem, ezzel a kis bemutatóval hozzájárulok ehhez.

Képeket nem csatoltam a bejegyzéshez, mert a Kiadó oldalán található egy belelapozó ezen a linken.

Bélu