1938 július 26-án egy New York-i banktisztviselő a Gotham Hotel 17. emeleti párkányára kimászva egy fél napon át tartotta izgalomban a Manhattanieket. És 300 rendőrt készenlétben. De a "Feszült órák" ("Ore sospese") nem az ő története. Bár egyfajta "tribute" vagy megemlékezés, illetve a történések több ponton is egyeznek. De sem az alaptörténet, sem a végkimenetel nem ugyanaz. Vagy...
A helyszín Garden City, a hotel kilencedik emeletén zajlik az esemény. (Én csak a negyediken kezdtem el olvasni a képregényt, és ez teljesen véletlen, nem foglalkoztam előre a témával.) A rendőrök legjobb tudásuk és belátásuk szerint próbálják megoldani a helyzetet, ebbe az is beletartozik, hogy felkérik Julia Kendall kriminológust is, segítsen nekik. Próbálkozik pár dologgal, de nem jut sokkal előrébb. Ezért először is a férfi személyazonosságát próbálják kideríteni, majd egy minél pontosabb és részletesebb profilt felállítani, ami rávilágít az indítékra, esetleg annak hiányára.
Ahogy a valóságban is, a kötetben is sokan és sokszor próbálkoznak valamilyen módon lecsalogatni a "főszereplőt". Rendőrök, egy... pap, a férfi nővére (erről egy kép is van a Wikipédián, John William Warde neve alatt). Próbálkoztak vízzel, kávéval, cigarettával közelebb és bentebb csalogatni, de ezek mind ott vannak az említett bejegyzésben. Több elemet az írók - Giancarlo Berardi, Giuseppe De Nardo és Maurizio Montero - átemeltek a képregénybe is, ezzel kicsit dokumentarista jellegűvé is varázsolva az egészet. De nem jobban, mint kellene vagy illene, csak éppen megtartva azt a hangulatot, miszerint akár valóságos esemény is lehetne. Majd valamikor a fele után, a kötet átmegy filmszerűbe, és az egész dinamika megváltozik. Bár a férfi javarészt csak áll a párkányon, de a háttéresemények nagyon felgyorsulnak, a helyszínek párhuzamos ábrázolása és váltakozása remekül gerjeszti a feszültséget. Ehhez természetesen kellenek Luigi Siniscalchi rajzai is, a "szokásos olasz minőségben". Igen, szokásos, mert (ahogy erről már sokszor írtunk) a legtöbb fumetto - legalábbis Bonelli vonalon - mindig pontos, szép, látványos, szemet gyönyörködtető, néha erősen kompenzálva akár egy gyengébb sztorit is.
Mondhatnám, hogy ez egy szokásos Julia történet, és valahol tényleg. De mégis más, mert itt egy meg nem történt esemény indítja be a profilozást, a nyomozást. Hogy aztán mikre derül fény, az más lapra tartozik. Vagyis hát... nem, de nem szeretném elvenni a felfedezés élményét. Olvasás előtt vagy után ajánlom picit átnézni J. W. Warde történetét, de sajnos csak angol nyelvű források vannak, szóval így álljatok neki a keresésnek. Egy izgalmas, fordulatokban bővelkedő képregény az Anagram Comics-tól, nem mintha bármelyikből is hiány lett volna az eddig magyarul kiadott Julia kötetekben.
