Anno a Nathan Never első kötetének bemutatója alkalmával arra a megállapításra jutottam, hogy nem biztos, hogy a polcon marad a cucc, mert nem tudtam eldönteni, túl sokat nyúl-e máshonnan, és egyáltalán mennyire erős a történet, vagy mennyire adják el ezt a rajzok. A CSA Comics 2024. októberében végre pontot tett a dilemmáim végére.

Azért tettem egy próbát a második kötettel. A kötet borítója ismét impozáns. Csapatunk tagjai láthatóak rajta, Sigmund fél arca terminátorosodott. A történethez képest ez egy kicsit megtévesztő borító, és ez kifejezetten jót tesz az egésznek.

Azt kell mondanom, hogy a történet rengeteget erősödött az első kötethez képest, és egyre kevesebb „kölcsönzött” dologgal lehet benne találkozni. Csavaros a sztori, kicsit reflektál az elidegenedésre, az internet világába való menekülésre, tehát korunk problémáira (az eredeti olasz megjelenés 2012-es). És továbbra is gyönyörűek a rajzok. Ezek az olaszok nagyon tudnak.

Sigmund, az Alfa ügynökség zsenije ennek a kötetnek a főszereplője, aki jelen is van, meg nem is a csapat életében (direkt nem lövöm le a poént). Az ő szemszögéből láthatunk egy s mást, őrlődik a csávó cefetül, és feltölti magát az internetekre, hogy mindent jobban tudjon másoknál, amíg nem…

A kötetben ismét van rengeteg robot, pjű-pjű meg bumm, akciódús, eközben minden nőnek indokolatlanul (hehe) mély a dekoltázsa, a hologram csajok meg tangában pózolnak. Szóval akinek kell a túlfűtött Blade Runner fíling, szerintem azonnal vegye kézbe… a képregényt.

A kötet közel 200 oldal, és előkészül a harmadik is. Annak is elég beteg borítóterve van. Várom már nagyon.

(B)