Elsősorban Greg Capullo miatt vásároltam meg ezt a Batman kötetet, mivel az ő rajzstílusa számomra az etalon, a Spawn-ban is nagyon szerettem. Nem kellett csalódnom benne, ez a kötet is zseniális. Scott Snyder pedig egy rohadt jó történetet rakott össze, amit annak ellenére élveztem, hogy tényleg nem sokat tudok a DC univerzumról.
Van itt is alternatív univerzumosdi, meg időutazósdi. Viszont akármennyire is zavar ez máshol, ebben valahogy nem zavart, mert jól meg van írva az egész.
Batman egy halott kisfiút talál abban a sikátorban, ahol a szüleit meggyilkolták, majd kiderül, hogy egyenesen egy csapdába sétált, és BUMM… Bruce Wayne felébred az Arkham Elmegyógyintézetben, üdén, fiatalon, és sose volt Batman. Aztán kiderül, hogy de, csak nem úgy… Ugyanis Bruce Wayne (nem ő, hanem öregebbik énje) létrehozott egy gépet, ami az igazi halála után minden generációnak létrehoz egy Batmant, mert Batman nélkül nincs élet a DC univerzumban.
A képregény szerintem iszonyat brutális, na, jó, nem olyan, mint egy nyúzós Spawn, de azért folyik benne a ketchup rendesen. A Földet a földdel teszik egyenlővé, a világot egy Omega nevű Batman-klón (?) uralja, miközben a legtöbb szuperhős vagy halott, vagy egy agyzsibbasztó gépnek hála őt szolgálja. Bruce a sivatagon és az Alvilágon át Gothamig utazik Joker fejével, amit egy befőttes üvegbe dunsztoltak bele. Joker a történet mesélője egyébként, és annak ellenére, hogy elvesztette a testét, egészen humoránál van.
Egy nagyon sötét és kétségbeesett történet ez, mondhatni, végig reménytelenséget áraszt. Nekem kicsit az Old Man Logan-re hajazott az elején, amikor azt se tudod, ki kivel van, vagy kivel mi történt, hogy halt meg. A kies pusztaság képe is nagyon afelé irányult, de valljuk be, mi sem képzelnénk el másként egy világvége utáni világot, mint ezek a fantasztikus írók és rajzolók.
Ízelítőül legyen itt néhány rajz a képregényből. És McFarlane papa új játékairól is… egy kényszerzubbonyos Batman-Joker kombót szerintem be kellene szereznem…
Bélu voltam, sziasztok!
