Nem olyan régen volt a Képregényfesztivál, ezen alkalomból minden évben rengeteg újdonságot jelentenek be a kiadók. Nekem a kedvenceim a Frike Comics, és az Anagram Comics, akikkel úgy gondolom, nagyon könnyű jó kapcsolatot felépíteni. Jó, nem megyek bele romantikus ajnározásba. Az olaszok idén nagyon kitettek magukért, amikor bevállalták a Color Zagor kiadását, és vállalták a közreműködést a neves olasz rajzolónak, Walter Venturinak az Olasz Kultúrintézet által a Képregényfesztiválra való meghívásában.

A Color Zagort előrendelésben szereztük be, mivel Giovanni ígért meglepetéseket az előrendelőknek. Ez csak az indok volt, majdnem mindig előrendelünk mindent. :D Na de akik követnek minket instán, azok láthatták, hogyan érkezett meg ez a Zagor. A Fishleg Kapitány Szellemeit összefirkálta nekünk névre szólóan Walter Venturi, és kaptunk mellé egy dedikált printet, ami Venturinak a dunai hajós Zagorjáról készült, háttérben az Országházzal.

És akkor essék szó a képregényről is. Fishleg Kapitánnyal már találkozhattunk korábban egy Zagor kötetben, és most az ő történetét tudhatjuk meg, vagyis, hogy mi bántja szegény lelkét. A cím beszélő, szellemek kísértik Fishleget, aki Zagor segítségét kéri egy rejtély megoldásához. Ezúttal is egy fordulatokban bővelkedő sztorit olvashatunk, ahol kiderül, hogy az a valaki, akit annak hittünk, mégsem az, aki valójában, és hogy a természetfeletti dolgokra néha, tényleg csak néha vannak észszerű magyarázatok.

Nem tudom, miben áll a Zagor történetek sikere. Nincsenek túlbonyolítva, követhetőek, nincsenek benne szuperhősök se, meg multif@szomok sem. Zagor egy kőbaltával elnáspángol mindenkit, miközben ha tarkón vágják, az se kottyan meg neki (na, jó, lehet néha mégis). Egy átlagosnak nem mondható erejű férfi ő, akit csak a becsület és a hősködés, no meg az ártatlanok védelme érdekel.

A Fishleg Kapitány Szellemeiben kapunk némi westernes lövöldözést, Moby Dicket, harrut! a hegyek között az erdőben megbúvó kastélyt, meg szárazföldi patkányt. Érdekes egyveleg ez megint, és ahogy a neve elárulta, ezúttal színes lapokon elevenednek meg a kalandok. A képregényben továbbra is Chico jelenti a humorfaktort, és ezúttal egy másfajta szerepben ismerhetjük meg a kedves mexikói bélpoklos hőssegédet. De Fishleg Kapitány is egy szerethető, önironikus csóka.

Venturi zseniálisan rajzol. Itt a mondat vége, meg a cikké is szerintem. Erről a képregényről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A Zagor kötetek eddig is a polcom ékei voltak, ezután is azok lesznek. Igazából mindegyik más, és mégis nagyon működnek.

Bélu voltam. Sziasztok!