Becsatlakozom Bélu androidos írásaihoz. Véletlenül alakult így, de jól. ;)
Mindenki életében eljön a pillanat, amikor felteszi magának a kérdést: "Most mit nézzek?". Legyen akár TV-előfizető, 8-10-20-120 csatornával, egy vagy több streaming szolgáltató felhasználója (vagy amit annyira nem támogatunk, ezért a zárójel, torrentező-youtubeozó-letöltő), folyamatosan "dől a kontent", szó szerint millió film és sorozat árad ránk. És fogyasztunk, mert nekünk szól, és "néha" el kell terelni a gondolatainkat a hétköznapokról. Ideális esetben olvasunk, zenét hallgatunk, de mivel jól hozzá is lettünk szoktatva már gyerekként, nézni is kell valamit. Egy ideig bírja az ember, főleg pici gyerekek mellett, mert idő sincs, a gondolatok sem állnak össze, meg minden. De aztán mégis felüti a fejét az igény, kell a felnőtt társaság - akár csak kijelzőn/képernyőn is -, főleg mostanában, amikor a home office-ok és a lezárások korszakát éljük. Szóval nézegetünk. És amikor elfogy egy sorozat, akkor bizony űr keletkezik.
A fentebb említett okokból elég sok minden kimaradt az utóbbi 4-5 évben. Nem lehet, de nem is szeretnék mindent pótolni. De azt nem értem, hogy nem vettem észre eddig ezt a sorozatot? Már a negyedik évadnál jár, és sok minden találkozik benne, ami miatt a "pont nekem való" címkét kapja. Persze azért jött most szembe, mert az új évad miatt most erősebben tolja a szolgáltató. Nem mondom, hogy "darálom", de azért pár hét alatt eljutottam az első évad második feléig (mást nem is néztem azóta). Elég a mellébeszélésből! :) Persze aki ismeri a sorozatot, azt inkább az eddig leírtak érdekelhetik, aki nem nézte eddig, azt pedig ami ezután következik.
A Westworld, ahogy a címe is mondja, egy western világ. A western jó, azon nőttem fel. Ez így túl egyszerű lenne. A jövőben vagyunk, és ez egy olyan világ, ahol mesterségesen létrehozott "emberek", tehát robotok "élnek", vagy ahogy a sorozatban nevezik őket, host-ok. Ebbe a világba beeresztik a gazdagokat, akik szórakozásra vágynak, és kemény összegekért különböző történeteket részesei lehetnek. Vannak előre kitalált forgatókönyvek, a host-ok ennek megfelelően előre programozott módon beszélnek, viselkednek, de nagyon sok variáció létezik, még "programozott spontaneitás" is. :) Persze a vendégeket nem mindig érdekli a forgatókönyv, a majdnem vadnyugati, de csak megalkotott világban viselkedhetnek akárhogy. Lehet hős vagy gonosz, aranyásó, kincskereső, fejvadász vagy ami csak megfordul a fejében. Vagy csak simán átadja magát a testi élvezeteknek. De ha visszatér, csinálhat mindent másképp, mert a történetek ismétlődnek, loop-ban vannak. a host-ok pedig mindent elölről kezdenek. Már csak azért is, mert a vadnyugaton bármi előfordulhat, néha meg is hal a robot. Az ember nem, mert erre szabály van, a vendég halhatatlan. A robot pedig megy a javítóba, teljesen visszaállítják, a memóriáját törlik - amennyire kell, a forgatókönyv természetesen marad - és "másnap" megint kezdheti a loop-ot. Egy dolog biztos: egy olyan helyen, ahol mindent szabad és semminek sincs következménye, előjön az emberek valódi személyisége.
A sorozat azért is működik, mert sok a főszereplő. Nem egy valaki köré épül minden, sok szálon fut, ezek a szálak nyilván összefonódnak, az utak keresztezik egymást, és ezt mindig izgatottan várjuk. Persze az sem elhanyagolható, hogy milyen nevek vannak ezen a listán. Például Anthony Hopkins vagy Ed Harris, akik... wow! De ott vannak még Jeffrey Wright (ő volt James Gordon az új Batman filmben), James Mardsen (X-Men - Scott Summers/Cyclops), Thandiwe Newton (2004 egyik legjobb filmje, a Crash/Ütközések Christine Thayer-je vagy a Vészhelyzetben Makemba "Kem" Likasu), illetve a "sorozat arca", Evan Rachel Wood (eddigi szerepei közül talán a True Blood említendő). Na meg a zenék... A loop mindig egy dallal kezdődik. A vadnyugathoz hűen, zongorából szól. Pontosabban lyukszalagos gépzongorából, ami szintén egy gép, ami egy megadott séma szerint működik. Az első részben az egyik kedvencem csendült fel, a Soundgarden Black Hole Sun-ja. Egyből megkajált! Szintén az első részben volt a Paint it Black, a Rolling Stones nagyon ütős nótája, de van itt még Radiohead, Debussy, The Cure, Nine Inch Nails, Amy Winehouse. Természetesen csak a dallamok mennek, nincs ének vagy ritmikus szekció, így mindig ott lesz a felfedezés öröme.
Persze a történések nem ilyen egyszerűek, már ha ez egyszerűnek nevezhető. Mennek a háttérben a harcok, a fejlesztők minimum félistennek gondolják magukat, de akadnak programhibák is. Vagy nem is hibák... És ha nem törlődik minden emlék? Az bizony necces lehet. Na, de mondjak negatívumot is. Bár ez eléggé szubjektív. HBO sorozat, és ahogy a Trónok harca esetében, itt is sok a meztelenség. Viszont nem öncélú, és jelentősége is van. Amikor egy robot javításra kerül, minden sérülést és hiba eltávolításra kerül. Ehhez látni kell a testet. Ráadásul csak robotok, babák, nevezzük, aminek akarjuk, tehát a meztelen testük a karbantartók vagy fejlesztők szemében csak munkaeszköz, amit látni kell. A robot pedig nem fogja szégyellni, főleg abban az üzemmódban.
Na jó, nem írok tovább, mert nézni kell! Pont most derült ki, hogy az egyik android ember. Vagy fordítva? Még szép, hogy nem árulom el!
Update, mivel közben eltelt egy kis idő: Az második évad – bár ott folytatódik, ahol az elsőnek vége lett – teljesen más irányt követ. Visszagondolva logikus, és megvannak az összefüggések, de akkor is meglepő, nem erre számítottam. Nem rossz, csak más. Aztán egyszer jön egy japán narratíva, pár részen át, amitől eldobtam az agyam. Azóta megtaláltam.
