Amikor szóba került, hogy el kellene olvasni Cardoselli képregényét, az Összetört Szív Balladáját, Tibi lebeszélt róla, mert nem biztos, hogy a stílusa bejönne nekem. Tibi ismeri az ízlésemet. Szerinte amiben nincs csöcs, az szóba sem jöhet.

Egyik kedvenc kiadónk a Frike Comics, az általam csak Olaszoknak, Isteneknek nevezett banda, akik csomó olyan képregénnyel jelentkeznek, amik a szubkultúránkban is egy kisebb halmaznak készültek. Ezek igazi különlegességek, finomságok. Én legalábbis sosem csalódtam, bármelyik képregényt vettem tőlük.

Mostanában elég sok nálunk az előrendelés, így nem csak a Kirby kötetet, de az új Cardoselli-félét is beszereztem tőlük egy levegővel. Ez A Holtak Nem Nyugszanak. Csak felnőtt olvasóknak.

A képregényben néhány ellenszenves alak, mondhatni maffiózó kerül egymással szembe, amikor az egyikük ki akar lépni a közös vállalkozásból, de a Don nem szívesen engedi nyugdíjba, ezért inkább megöletné.

Főszereplőnk, Aure, az a bizonyos bérgyilkos, aki nem szeretne a továbbiakban a családi gazdaságban segítő családtagként közreműködni, ezért egy vérgőzfürdőt követően lelép. Egyáltalán nem egy szerethető figura.

A történet rövid, de igazából nem maradt hiányérzet utána. Amilyen gyorsan a közepébe vágtunk, annyira gyorsan is van vége. Pörgős, egy percre nem hagy nyugodni.

Cardoselli rajzai nagyon összevisszák, szépnek egyáltalán nem mondanám. Olyanok, mint egy absztrakt művész festményei egy kis galériában. Mondjuk még nem jártam sokat galériában. Az arcok, az emberalakok, úgy általában bármilyen alak néha csak közelítően hasonlít az előző panelen lévő alteregójára. Laza ecsetvonásokkal színez, három színt használva, dominálva a vér színével, a vörössel. Rendkívül nyomasztóan hat. Épp ezek miatt volt, hogy sok helyen elidőztem a képregény rajzain. Igazából fel kell ezeket dolgozni agyilag, ami tovább tart, mint azt a néhány mondatot elolvasni az oldalakon.

Rövid olvasmány, viszont Cardoselli rajzaiért megéri beszerezni A Holtak Nem Nyugszanak képregényt. Persze csak akkor, ha túl jó a kedvetek, és el akarjátok rontani. Ez ilyen pszichedelikus akciódepressziós képregény. Én szóltam.

Egyenes az út a másik képregény beszerzéséhez is, a magyarul is olvasható Összetört Szív Balladájához. Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire jó. De főleg a rajzok.

Ja és a képregény megvalósítása is megér egy misét. Szép fényes papírra nyomott TPB kötet, jó kézbe venni, lapozgatni. Ez is egy többször olvasós cucc lesz nálam.

Bélu voltam. Sziasztok!