Robert Kirkman és Lorenzo De Felici neve már ismerős lehet a blog olvasói számára. Kirkman írta a Walking Deadet, az Oblivion Songot, utóbbit pedig De Felici rajzolta. Újabb közös sorozatuk pedig 2023. júniusában indult, immáron két kötetet kóstál a gyűjteményes kiadások sora. Ez a sorozat nem más, mint a Void Rivals.

Az Energon Univerzum első sorozata ez, ami összeköti a Transformerst a G.I. Joe világával, teszi ezt a Trafók energiaforrásának, az energonnak, mint univerzális anyagnak a központi elemmé tételével. Kirkman az apukája a Skybound (Image) és a Hasbro mára franchisezé növő kollaborációjának. Eddig két kötetnyi Void Rivals, két kötetnyi Transformers, egy Duke kötet és egy Cobra Commander kötet jelent meg tudtommal, de koránt sincs vége, mivel előrendelhető a Transformers és a Void Rivals harmadik kötete is.

A Void Rivals egy fekete lyukat körbe ölelő gyűrűn játszódik, ami két világra szakadt. A Zertonia és az Agorria évszázadok óta háborúban áll egymással, már azt se tudják, miért. A zertóniai gyerekeket szüleik kajáért bocsátják áruba, így katonák lesznek belőlük. A gyerekek az agorriai lényekről szőtt rémmesékkel fekszenek és kelnek, míg nem…

Egy ismeretlen planetoidán egy agorriai pilóta, Darak zuhan le, és mi mással találkozik, mint a Zertonia egy kedves gyilkos lányával, akivel kénytelen lesz összefogni a szabadulásukért. Kiderül, a két faj nem is nagyon különbözik egymástól, a technológiájuk kompatibilis egymással, és a sisakjuk levételét követően jönnek rá, hogy a homlokukon lévő kövek színén kívül tök ugyanolyanok…

Természetesen az éppen hatalmon lévő arcoknak pont nem áll érdekében, hogy kitudódjon ez, illetve az önbeteljesítő jóslat se, miszerint eljön az egyesülés pillanata.

Na és akkor mi a helyzet a trafókkal? Meg a Joe-kkal? Hát autobot cameoból az olvasó kap dögivel, illetve a Joe karakterek közül kettő fontos szerepet kap, az egyik a rendszeres humorforrásként funkcionál. Trafók közül Jetfire, Hot Rod és Springer jelenik meg, utóbbi komoly harcba keveredik, és a hideg rázott tőlük. Zseniálisan összerakott jelenetek voltak. Rajtuk kívül még a Handroid, Darak robotikus kesztyűje tök jó arc, jó a dumája, és univerzális.

Kirkman kiszolgálja a fanokat szerintem. Van itt minden, humor, rejtély, akció, trafó mitológia, szépen rajzolt képeken, ízlésesen összerakva. A humora nem direkt, Kirkman nagyon laza, látszik, hogy szereti, amit csinál, Felici pedig továbbra is brutálisan rajzol, és a színezést is nagyon eltalálták.

A helyzet azonban az, hogy ez fanoktól készült, és inkább fanoknak. A Joe-s részeket értem, meg azokat a karaktereket látásból ismertem már, de a Transformer kapcsolódások nagyon a klasszikfantasztik sorozatra, a 86-os filmre, valamint a Netflix War For Cybertron-ára utalnak (ezeket láttam már). Nem tudom, hogy Zertonia nevéről ki jönne rá a Zerta Trionra? Lehet, hogy a fő szál is elég erős önmagában, de átitatja a fanservice, nem tudom, hogy ez nullkilóméteresként mennyire élmény.

Az biztos, hogy én folytatni fogom ezt az univerzumot, legközelebb egy Duke, vagy egy Cobra Commander kötettel. Várjátok már? Remélem.

Bélu