Nehéz helyzetben vagyok, mert kimutatták, hogy öt mondatnál hosszabb bejegyzést egy átlagos olvasó biztosan átpörget. Remélem, hogy aki minket követ, az egyrészt kíváncsi ránk, másrészt felkészült arra, ami most jön. Ugyanis 20 éve, 2003 októberében jelent meg a kedvenc képregénysorozatom első száma. Ez pedig nem más, mint a Walking Dead. Robert Kirkman találmánya.
Az évforduló alkalmából ismét elolvastam az első könyvet, a Holtidőt, angolul ez volt az első hat részt magában foglaló Days Gone Bye. Itthon 2011-ben jelent meg, én csak a TV sorozat első évadának befejezését követően (mivel később találtam rá, így kb. 2013-ban) olvastam el, hogy enyhítsem a zombik iránt érzett mérhetetlen hiányérzetemet.
A képregényt végig Kirkman írta, és az első hat részt Tony Moore, a többit pedig Charlie Adlard rajzolta. A hatodik rész után volt egy szakítás, Moore Kirkman szerint nem volt alkalmas arra, hogy hosszú sorozatot rajzoljon végig (ő pedig ilyet tervezett, ott szerette volna folytatni a történetet, ahol a zombis filmek általában befejezik, és egy egész életet akart végig követni). Utána olyan nyilatkozat is elhangzott, hogy Adlard stílusa jobban illik ehhez a világhoz. Szerintem meg pofon egyszerű. Moore hihetetlen részletgazdag rajzait pepecselős meló volt elkészíteni, és amikor befutni látszott a sorozat, nagyüzembe kellett kapcsolni, ahhoz pedig Adlard jóval egyszerűbb stílusa tényleg illett. Persze, tud rajzolni, de Moore-t meg sem közelíti a szememben.
A képregénysorozat elején Rick Grimes-t, a kisvárosi rendőrt kómába lövik, csak 28 nappal később ébred fel… vagy valami ilyesmi. A kórház kihalt, a betegek halottak, de már jobban vannak, meg is kóstolnák Ricket. A városból kijutva ismét találkozik családjával, és egy végeláthatatlan sorozat veszi kezdetét, amiben a zombik csak töltelékként szerepelnek. Ez egy ízig-vérig drámai sorozat, ami néhol thriller és horror elemekkel van tarkítva. A képregény Rick Grimes-ra, a vele utazókra, az ő megpróbáltatásaikra helyezi a hangsúlyt, és a történet fő traumáit nem a zombik, hanem pont az emberek adják.
Kirkman ugyanis nagyon szereti a karaktereit váratlan helyzetekbe beledobni, hogy megnézze, mi sül ki az egészből. A zombis dolgok sokszor társadalomkritikaként szolgálnak, és az író egyik inspirációját a Holtak Hajnala adta, tehát az a fő kérdés, hogy mivé válik az ember, ha eltűnik a közrend, ha megsemmisül a társadalom, amit eddig ismertünk.
Rick fő ellensége a többi ember, akik máshogy gondolkodnak, megalomán állatok, akik csak szélsőségekben tudnak gondolkodni. Rengeteg fordulat van a történetben, és senki sincs biztonságban, Kirkman tényleg bárkit „megöl”, legyen az akár „jó” vagy „rossz” karakter, ha a történet úgy kívánja.
A képregény eliindított egy zombi cunamit az utóbbi tizennéhány évben. Én az első sorozatért rajongtam, pedig az első évad után ott is volt egy éles váltás (Frank Darabont kevesebb szót kapott már, az ő zombijai eszközhasználók voltak, és nem voltak annyira agyatlanok, mint később). Képes voltam a hajnali premierre felkelni, minden hétfőn… Én se vagyok normális. Talán Negan karaktere volt az, aki miatt még a későbbi évadokat is néztem egy darabig, de leszoktam róla. Kicsit megcsömörlöttem az egésztől.
Aztán a nagy hype-pal beharangozott Fear The Walking Dead sorozat készítői is alapvetően hazudtak, mivel azt ígérték, hogy a szereplői a kólika kezdeteit fogják átélni, na de ott is két rész után csak zombulás volt meg agyatlan kaszabolás. Ötlettelen volt az egész. Mostanában viszont a Norman Reedus főszereplésével futó Daryl Dixon sorozatról csak jókat olvasni, lehet megér majd egy próbát.
A sorozat alapján kijött egy-két számítógépes játék is, a játékot, amiben Daryl-t irányíthatod, és vele lövöldözhetsz hullákra, viszonylag sokat nyüstöltem, viszont besokalltam a hangjaitól és az effektjeitől (no meg attól, hogy a játék csalt, ha úgy tartotta kedve, beteleportált mögéd egy-két zombit).
A képregénysorozat 2019-ben ért véget. Aki olvasta, olvasta, aki nem, az valószínűleg nem is fogja. Az utóbbi időben Walking Dead Deluxe néven kiszínezve újraindították a sort, szerintem így csak a lényege veszik el, de lehet a fiatalokat még be tudja vonzani. Egy számot megvettem, ami a Spawn 30. évfordulójára jött ki, Michonne és Spawn látható a borítón, szép dísznek tartom, de ki se nyitottam.
A képregények egy része magyar TPB-ben van meg, aztán, ahogy itthon eléggé vegyes fogadtatásban részesült, és hányattatott sorsa volt a sorozatnak, a kiadás akadozásai miatt kénytelen voltam angolul elkezdeni gyűjteni, szintén 140-150 oldalas TPB-kben (és már vissza sem tértem a magyarhoz). Az utolsó 1000 oldal viszont egy hatalmas Compendiumban van meg, kezelhetetlen, és nehéz, megfájdítja az ember csuklóját.
Nem merem megkockáztatni, hogy én vagyok-e a Walking Dead képregények legnagyobb rajongója kis hazánkban, viszont a képregényes akciófigurákban sincs hiány itthon. Megvan néhány széria azokból is (összesen 17 figurám van), azokból az időkből, amikor McFarlane még adott a minőségre.
Hú, gyerekek. Aki velem tartott eddig a cikkben, az jutalmat érdemel. Szóval, hű olvasó, ha kívánod, egy cikk témáját megadhatod, hogy miről legyen szó a későbbiekben (igyekszem teljesíteni, ha nem valami beszerezhetetlen cuccról van szó).
A képeken az első könyvből láthatóak panelek.
Bélu
