A Spawn univerzum első csapatépítős (Spawn-Teamup) képregénysorozataként került beharangozásra anno a Scorched. A képregény első hat füzetét tartalmazó kötetet sikerült most elolvasni.

A Spawnok nagy slamasztikába kerülnek, ugyanis a Menny és Pokol háborújába belép egy totálisan felesleges fél, aki mindenki ellen is harcol, aki a Földön ragadt, de nem ide való. Spawnjaink sajnos itt ragadtak többen is, különböző korokból. A Pisztolyhős, a Középkori, a Némber, az eredeti Spawn, csatlakozott hozzájuk egy Megváltó, más néven Anti-Spawn. A Pestis Spawn meg gonoszkodik.

A háború, és a hatalomért vívott harcban már azt se tudni, ki kivel van. És jól esett volna, ha nagyjából is, de sikerült volna megértenem. McFarlane viszont továbbra sem a történet miatt alkot képregényt. Gyönyörű karakteralkotásainak egyetlen önző oka van továbbra is, ami nem más, mint a játékgyártás. Minél többféle ugyanis a szereplőgárda, annál több játékot lehet gyártani belőlük.

A képregény marha jól néz ki. A karakterek gyönyörűek, dinamikusak a rajzok, és kiegyensúlyozottan jó minőségűek. Viszont teljesen üresnek hat az egész, mivel nem más, mint látványorgia. She-Spawn szexi, a pasik kemények, mind különböző, és szerethető kinézetű. Az eredetüket itt nem tudjuk meg (azt a fősodor árulta el nagyjából, ha jól emlékszem).

A párbeszédek lagymatagok, a sztori Spawnhoz képest nem annyira vontatott, viszont a szereplők motivációi totál ismeretlenek. Egy sokadik háborúban való helytállás, és ezúttal összefogás, egy jóslat, mely szerint a felperzseltek között egy Júdás is leledzik. Ez szerintem már volt máshol. Todd papa szerint viszont mind jó ötletnek tűntek.

Mi zavart a legjobban? Hogy mindenki a modern kori angolt beszéli. És ez nem csak a vadnyugatról szalajtott kalapos idegennél, vagy a középkori sárkányölőnél hat furcsán, de még az orosz terroristáknál is igen érdekesnek mondható momentum. Pont ez adná a sava-borsát, de nem hogy ezt a hatalmas ziccert sikerült kihagyni, még néha ragozási, helyesírási hibát is találtam benne, pedig közel sem anyanyelvi szinten művelem az angolt.

Az a helyzet, hogy a karakterek kinézetén kívül sok különbséget nem lehet köztük felfedezni. Mind Spawn, és ennyi, csak más gúnyában. Néha leverik egymást is, mert a vita náluk csak így rendezhető le. És attól sem lett színesebb a képregény, hogy megjelent egy számomra új fajta hibrid gépszörny, a Bűnfalók kasztja. Az egyikkel meg is gyűlik a baja az ivadékoknak, de szerencsére ismerték a forgatókönyvet, és hamar megtalálták a sebezhető pontját az istenölő szerkentyűnek.

Ez így leírva szörnyű, de elolvasva nem volt ennyire rossz. Folytatni biztosan nem fogom a sort.

Bélu