Alapvetően nem utazó blog vagyunk, nem nagyon megyünk messzebb az országhatárainkon belül rendezett képregényes eseményeknél. Viszont szeptember közepén egy olyan utazásban volt részem, ami semmiképp sem hétköznapi, és csak nyomokban geek, viszont egy nagyon nagy élmény volt.

Ez a madeira-i körutazás, amiből kiemelem a geek vagy ahhoz nagyon hasonló élményeket.

Madeira Portugália része, egy szigetcsoport, az Atlanti-óceán veszi körül. Az úticélt Bianka nézte ki, mivel tavaly elmaradt az igazi nászút, ezért idén próbáltuk ezt bepótolni. Fontos volt, hogy uniós ország legyen, ez biztonságérzetet adott sok mindenben.

Az utazást egy utazási irodán keresztül foglaltuk le, lényegében minden programot megszerveztek helyettünk. Egy buszravaló ember megy ilyenkor egy idegenvezetővel.

De hogy tényleg ne egy utazó majomba menjünk át, térjünk a lényegre. Miért jó egy geek egy ilyen csoportba? Egyrészt már a lisszaboni reptéren bebizonyosodott, hogy – mivel nem mindenki ért, vagy beszél angolul – az selfcheck, amikor is egy automatával csekkolsz be a gépre, nem is megy mindenkinek. Így amikor az idősebb korosztály tagjai segítségre szorultak, és még a személyzettel sem tudnak kontaktusba lépni, ki jön kapóra? Az a magas fiatalember, aki már megcsinálta a saját és a felesége beszállóját meg a csomagmatricát is. Természetesen segítettünk ebben.

A másik, hogy a geek ért az okostelefonhoz, annak működéséhez, természetesen műszerész is. Dr., tehát orvos és mindenész is. Ezért, ha valakinek nem ment a roaming beállítása, vagy szarakodott a vibere, szívesen segítettem.

A sörökre térve, merthogy azok is voltak. A Sagres és a Super Bock nagyon baba, nem okoznak meglepetést, világos sörök. Viszont a Madeira Brewery által gyártott Coral volt talán a legkellemesebb élmény. Volt lager, meg stout is, de valakinek sikerült valahol király ipát kóstolnia. A Coral stoutnak szerintem köze nem volt a stouthoz, viszont egy jó sötét karamelles ízű fekete ital, ami jól csúszott.

Felmentünk egy 1810 méteres hegyre, a Pico De Arieiro-ra, ahol a felhőszintbe lépve lópikulát nem lehetett látni, viszont egy radarállomás-szerű izé mellett egész jó képeket csináltunk. Tisztára Simon Stalenhag Elektronikus állama jutott eszembe. Egy kihalt csúcs, rajta egy emberalkotta építmény maradványaival. Legalábbis olyannak néz ki képeken.

Lehet-e geek dolog valamiféle sportért rajongani? Szerintem lehet, mivel gyerekkoromban, még a ’90-es években szívesen gyűjtögettem kosaras kártyákat, sőt. Minden fiú majdhogynem gyűjtött valamiféle kártyát, matricát, mittudomén. Viszont ami most jön az nem kosár, hanem futball. Nos, Christiano Ronaldo (a helyiek kriszcsiánu ronaldunak ejtik) egy igen megosztó alakja a futballtörténetnek. Nem kevés botrány övezi a pályafutását, magánéletét, és sokan nagyképűnek tartják. Madeira szülötte, és élő ember létére az ő nevét viseli a reptér, van szobra és egy róla elnevezett múzeum is Funchalban (Madeira legnagyobb városa).

Christiano Ronaldo múzeuma telis-tele van ennek a nagyszerű futball-legendának a különböző relikviával. Díjak, trófeák, érmek, viasz szobrok, csoki-Ronaldo, dedikált focilabdák a különböző csapatoktól, ahol focizott. Szerintem minden rajongó instant a gatyájába csinál, ahogy belép. A csávó annyira gyűjti a trófeákat, hogy már a garázsa is tele van, és ide kényszerült elszállíttatni a régebbi darabokat. Aranylabda, aranycipő, aranyminden. A múzeum még azt is lenyűgözte, aki nem focirajongó (ide négyesben mentünk el egy másik párral, akikkel összehaverkodtunk, és ők sem akkora nagy drukkerek, viszont ami tény, az tény, a díjak tények, és abból volt úgy másfél tonna egy hatalmas teremben). Ott helyben 2 Euróért lehetett érmét vásárolni, amin Ronaldo rugdossa a bőrt, szép csillogó fém cucc, vettem egyet, szép emlék lesz (a jegyet is eltettem).

Ami pedig a végére maradt. Funchalban is van egy képregénybolt, viszont olyannyira kiesett a mozgásterünkből, hogy a drága taxi miatt inkább kihagytuk. Úgy gondoltam, hogy ha már Portugáliában járunk, egy portugál képregényt azért csak be kellene szerezni. Valami Pókember füzetet legalább. Ezért lisszaboni kitérőnkön a szabadidőnkben ellátogattunk az egyik képregényboltba, a BdManiába, ahol annyira sietnünk kellett, hogy egy fránya képet nem lőttem. Viszont a neten megtalálható a boltocska.

Egy Marvels kötetet sikerült betárazni, viszont ami fontosabb volt, hogy eredeti portugál képregényt is szerettem volna, így jött velünk José Carlos Fernandes képregénye, a Világ legrosszabb bandája. A Marvels kötetre azért került rá a bolt neve, mert ők csinálják az ottani Marvel képregények kiadását, és a fordításokat, meg egyéb szerkesztői feladatokat. Szóval nekik is van egy Tálosijuk.

A képregényekről annyit, hogy füzetek náluk nincsenek, a boltban is csak angol és brazil füzetek sorjáztak. Egy rahedli Relay üzletet felkutattam hiába, egy nyavalyás képregényük nincs. Szóval pont jól jött a lisszaboni belvárosban lévő kis boltocska.

Ez lett volna Portugália geek szemüvegen keresztül.

Ja meg vettem egy gyíkos Madeirás pólót is. Mert az kell ugye. Munkába jó lesz.

Bélu voltam, sziasztok!