Cardoselli legutóbb megjelent képregénye, a Holtak nem nyugszanak szerintem nagyon ütős volt. Egy kevés színnel dolgozó, rendkívül hullámzóan rajzolt képregény volt, kis alapon. Gyorsan el lehetett olvasni, viszont egyértelműen többször olvasós darab.

Az olasz rajzoló egy másik képregénye is megjelent korábban itthon, Az Összetört Szív Balladája, amit szintén a Frike Comics adott ki, viszont nagy alapos TPB albumként, ami nagyon jól áll neki. Marha szép ez a képregény, emellett pedig érdekes a mondanivalója is, bár nem ebben találták fel a spanyolviaszkos vásznat.

Cardoselli ebben a képregényben sziporkázik. Egyrészt a főszereplőt, a borítón látható halfejsisakos férfit a legtöbb esetben rendkívüli részletességgel, olykor egész oldalas rajzokon ábrázolja. Másrészt jelen van egy olyan Kill Billes érzés, nem tudom máshogy megfogalmazni. Ez a képregény nagyon színes, sokkal színesebb, mint a Holtak… viszont ugyanolyan zaklatott, és iszonyat véres. Na jó, a másik is az volt, de itt kardoznak, és fröcsög a vér, meg repkednek a testrészek.

A képregény által felvázolt jövőkép egy nagy keverék, és ismerős is. Egyrészt jelen van benne az Éhezők viadala-szerű tévében mutogatott háborúskodás, másrészt akcióiban, ahogy az előbb írtam, a Kill Billt idézi. A Halálos lottó ötlete is a „társadalmi szelekció” egy módozata, ha kihúzzák a vonalkódodat, deportálnak, megölnek, transzplantációra használnak. A gazdagok sokáig élnek, a szegények meg a kutyát nem érdeklik. Sokan és sokféleképpen fogalmaztak meg hasonló társadalomkritikát.

A társadalmi rend megpecsételi a főszereplőnk sorsát, aki az egész képregény alatt egyetlen szót sem szól. Másoktól tudjuk meg, hogy ki ő, illetve csak utalásokból, hogy miért rendez vérgőzfürdőt a szentem. Pont így a legjobb.

Cardoselli rajzain sokszor elidőzik a szem, főleg, mert a színezés nagyon el lett találva. Ez a halfejsisak nagyon egyedi szerintem, és tényleg leragadtam sokszor rajta. A harcok viszont elnagyoltak, néha olyanok, mintha egy barlangrajzot néztem volna. Ez minimum furcsa, de szerintem kevés embernek jöhet be ez a fajta művészet. Valahogy vicces, hogy az egyik oldalon egy mestermű, a másikon meg a panda csoportos Pistike szamurájos rajza elevenedik meg.

Nem csak a rajzok miatt fogom ezt újra és újra levenni a polcról, a története sem kutya. Bár nem mond újat, sőt, több dolgot vegyít, mégis valahogy másfajta látásmóddal mutatja be nekünk azt a világot, amikor egy család királyként áll az emberiség élén, és hogy mekkora hatalma van annak, aki uralkodik a média felett. Ilyen a valóságban sose fordult még elő.

Olvassatok képregényt, ha elmúltatok 18 évesek, akkor az Összetört Szív Balladáját is kézbe vehetitek. Nekem tetszett.

Bélu voltam. Sziasztok!