Néha régebbi képregények is előkerülnek. Az igazat megvallva leginkább régi képregények, mert ami magyar fordításban aktuális, az már több éve jelent meg eredetiben. (Vannak azért kivételek.) Ha magyar szerzők az elkövetők, akkor más a helyzet. De most pont nem, mert ez egy magyar, de 2008-as kiadvány. Vagyis... Megjelent már korábban a Papírmoziban is belőle, de szerintem nem ment végig. Szóval marad a 2008-as kiadvány. Képes kiadó, Eduárd bemutatja 3.
Akció! Dráma! 24 oldalon! Potom 800 pénz. Igen, ez "A fiú, akit Zsuzsinak hívtak". Írta, rajzolta, kihúzta, beírta, borítót rajzolta: Felvidéki Miklós. Aki nem ismeri a képregényt, ne gondoljon... semmire! Először hallgassa meg Johnny Cash egyik számát. Mondjuk legyen az "A Boy Named Sue". Az megfelelő erre az alkalomra. Megvárom, addig nem írok tovább.
Shel Silverstein írta ezt a dalt, Johnny Cash pedig jól elénekelte. De annyira jól, hogy 1969-ben világszerte - az angol nyelvterületeken - több héten át is előkelő helyet foglalt el a slágerlistákon, pop és country vonalon is. Lassan annak is egyértelmű, miért beszélek erről a számról, aki nem ismeri a képregényt. De vajon lehetséges egy dalszöveget képregénnyé varázsolni? Nem is kérdés. Ha valami, akkor ez a médium képes erre. Adott egy szöveg, ami nem túl hosszú. Aztán jön a rajzoló elképzelése, meglátása. Talán a legjobb, mert a történetet meséli. Nem úgy, mint általában a videoklipek, amelyek egy történetet mesélnek, de nem feltétlenül azt. Így Felvidéki Miklós munkája, alkotása egyszerre fordítás és adaptáció, és egy pillanatra sem megy el a dal lényege mellett.
Egy 53 éves nótáról, illetve egy 12-13 éves képregényről, így simán spoilerezek. Nem szoktam, ideje kipróbálni. A képregény túlnyomó részben követi a dalszöveget, nagyjából mindegy, melyik oldalról közelítjük meg. Sue-ból Zsuzsi lett, illetve megjelent még pár magyar név, amely eredetileg nem létezett angolul sem. Ez picit idegenül hat, mert a környezet, a hajviseletek, a stílus - minden azt az Amerikát idézi, amit az ötvenes-hatvanas évek filmjeiből megismertünk. Szóval ez nem a Jocók és Sárik világa. (És nagyjából ennyi negatívumot tudtam felhozni.) Felvidéki bevezetője nemcsak többet ad, hanem létezik. Láthatjuk, hogy a friss apa elviszi újszülöttét az atyához, keresztelje meg, mert ez az elvárás. (Ez nem sokat változott az évek során. A legtöbben a mai napig ezért keresztelik meg a gyermekeiket, megszokásból. Nem mások miatt kell ezt megtenni, hanem... Na jó, vissza a képregényhez.) Nagy örömmel - plusz alkoholos mámorral és bunkósággal - ejti el a mondatot, hogy olyan nevet kap, ami örökké megemleget. Ezután pedig visszatérünk a dalszöveghez, amikor a srác már hároméves, és az öreg lelép, az anyukára nem hagyva mást, csak egy gitárt meg egy üres piásüveget. Egész gyerekkora nagy szívás volt, hiszen ezzel a névvel mindig nevetség tárgya volt. A mosolyok nevetéssé, a piszkálódások veréssé váltak. Éveken át. Ilyen névvel nem egy álom a fiú élete. Na jó, rémálom. De lassan, sőt, nem is olyan lassan felnőtt, és keménnyé vált. Kissé talán gonosszá és utálatossá is. Aztán elhagyta a szülői házat, anyját, húgát (a dalban nincs neki). Egy régi gyűrött kép van nála, meg a gitár. Városról városra, kocsmáról kocsmára jár, míg egyszer egy ismerős arcot lát, amely nagyon hasonlít a képre. "Az én nevem Zsuzsi. Hogy vagy? Most meghalsz!" ("My name is Sue, how do you do? Now you gonna die") Majd egymásnak esnek az apjával, mert természetesen ő volt az. Iszonyatos harc megy végbe: levágott fül, fogak törnek, falhoz vágás, rúgás, harapás. Majd előkerülnek a lőfegyverek is, de a fiú gyorsabb volt. Az öreg nagyjából elfogadja a sorsát, és elmeséli, miért tette. Rövidítem: ilyen névvel vagy takony, vagy igazi férfi leszel. Hja. Ölelés, Apa!, Fiam!, függöny.
Nagyon country, nagyon Amerika, nagyon kendőzetlen. Sokkal nagyobbat üt képregényben, mint ha Johnny Cash mosolyát nézné az ember. Pedig a szöveg és a történet durva, de Cash csibészes nézése kicsit lecsapja az élét. Igaz, akkor inkább rádióban és bakeliten volt hallható, nem az interneten keresett rá az ember. De jó, és jó. A dal és a képregény is. Felvidéki Miklós azóta még jobb lett, Johnny Cash pedig legenda.
