Vajákról még nem is írtunk. Pedig szeretjük, még Witcher-kora óta. Biztos akad egy-két ember, aki a három játékkal eltöltött sok száz órát. Bevallom, én nem. Vagy gépem nem volt hozzá, vagy időm. Amikor az első játék kijött, sokan még nem is sejtették, mi a karakter múltja. Pedig Andrzej Sapkowski első írásait már '86-ban is olvashatta a nagyérdemű, igaz, lengyelül. És lehet a lengyel és a magyar bármekkora jó barát, nyelvileg azért van távolság. Ezt a távolságot csak 2011-ben sikerült áthidalni, mivel akkor jelent meg először magyar fordításban a Witcher. Vagyis a Vaják. Ebben az évben jött a második játék is, de ez már geek történelem. Mi pedig nem vagyunk töritanárok. Viszont van egy brit geek, aki nemcsak az Acélember, hanem a Witcher szerepét is magára vállalta, nem is akárhogy. Igen, Henry Cavill, aki talán még Hegylakó is lesz a jövőben. De ez csak szóbeszéd.
Tulajdonképpen ezeket kicsit kifejtve lehetne akár egy hosszabb írást is összerakni, de nem ez a cél. Nagyon gyakran gondolkodunk képregényben - most is. Van már több Witcher képregény, eredeti kiadójuk a Dark Horse. 2014 óta fut a sor, bár ez kicsit túlzás. Volt egy szál, amit Paul Tobin írt. Aztán jött egy Aleksandra Motyka, Bartosz Sztybor run. Majd még egy, de erre visszatérünk. Magyarul a Szukits kiadó adja ki, nagyon szép kis kötetekben. Itt a "kis" nagyjából szó szerint is érthető, a kiadó képregényei általában 155×235 mm-es méretekkel rendelkeznek. És pont ezen a vonalon jött egy kivétel is, a 195×290 mm-es omnibus, a Tobin run 3 + 1 történetével.
És most térünk vissza a "még egy"-hez. Ugyanis az eddigi kötetek inkább inspirálódtak a Vaják világából. Az írók a karaktert vették alapul, nem Sapkowski novelláit, könyveit. Ami viszonylag jó volt, mert nem tudjuk előre, mi fog történni, ott az izgalom, a kíváncsiság stb. Az "Egy csepp igazság" viszont az első kötet egyik novelláját veszi alapul. Én ennek nagyon megörültem, mert ezek a sztorik szippantottak be a Witcher világába. Aki pedig nem ismeri ezeket, most megtudhatja, kb. mire számíthat. Vagyis hát egyáltalán nem, mert minden kaland más. Azt pedig már sok egyéb helyről tudjuk, hogy néz ki a vaják (nem olyan jóképű, mint a sorozatban...), hogy varázsolgat (mert nem varázsló, de van egy jó alapképzése), mi van a nyakában és az mit jelent/jelez, hogyan kerül elő egy pillanat alatt a kardja, hogy ismeri fel a jeleket, a szörnyeket, hogy olvas nyomokat. Ez nem kevés. Most csak úgy lovagol, utazgat. Legalábbis úgy tűnik, aztán fene tudja. Szóval megy a vaják, nyomokat talál, gyanú van. Okosabb lenne másfelé menni, de a főhősünk... bátor! És megfelelő szaktudással rendelkezik a furcsaságok terén. A nyomok egy udvarba vezetnek, a kertben virágok. Zöld erdőben járt, kék rózsát talált. Aztán a kastélyból előjön a medvedisznóember, vagy valami hasonló. Megijed a vaják? Nem. És igaza van. Kiderül, hogy egy átok ül a szörnyetegen, de azt nem a két szép szeméért kapta. Sőt. De az átokkal csomagban elég sok pozitív dolog is érkezik. Felmerül a kérdés, hogy szabadulna-e az átoktól? Minek? Van szállás, korlátlan étel, ital, minden. De ha mégis szeretné, na, azt a vaják nem tudja megoldani. De az sem biztos, hogy sikerülne. Szóval... Meg amúgy is nő van a dologban. Akár több is. Mert az minden jó történetben van. Úgysem szpojlerezek, hiába várjátok! Ebben a kis novellában/képregényben nem számítana az olvasó ennyi fordulatra és csavarra, de Sapkowski mégis belepréselte. De ha ez nem elég: már kapható a következő Vaják képregény, „A feloldozás útja”!
