Szebbnél szebb Mikulásos témát találhatnánk a mai napra, de mi mégsem így teszünk. Erre fontos okunk van, ugyanis ma 20 éve, hogy az amerikai mozik bemutatták az Equilibrium című filmet. Itthon megkapta még a beszélő Gyilkos Nyugalom alcímet, mert szeretjük az ilyet.

A történet Libriában játszódik, a III. Világháborút követően. A totalitárius diktatúrában a Tetragrammatron Tanács uralkodik, élén az Atya, aki a grammatron papjain keresztül félemlíti meg az ártatlan érző emberi lényeket. Az új világrend szerint ugyanis az embertelenség oka maga az emberség, az érzés. A háborúk képével riogatva az emberek rendszeres időközönként beadják maguknak az aktuális prozium adagjukat, aminek hála elveszítik az érzés képességét.

Christian Bale játssza a főszereplőnket, Preston papot, aki az érzésbűnözőket hajkurássza, társaival egyetemben. Hajthatatlan a csávó, mindenkit kinyír, aki érez. Az érzésbűnözők ugyanis ellenállást szerveznek, így az ilyen bűnöző elemeket megtalálásuk esetén azonnal ki kell végezni. Miután Preston megsemmisíti a Mona Lisát (a művészeti alkotások is érzést váltanak ki ugye), megöli társát (Sean Bean, ezen nem is csodálkozunk már), akiről kiderül, nem szedi a napi adag viagráját, ezért bűnözővé válik.

Preston másnap véletlenül eltöri a fejadagját, ezért a központba menne másikért, viszont az Ellenállás miatt fejetlenség uralkodik, így nem kap szedukszent, muszáj lesz beérnie a macskagyökér teával. Az meg tudjuk, semmire se jó. Oda is lesz a békés nyugalom.

A papban fokozatosan előtörnek az érzések, és a végén már úgy gondolja, nincs is szüksége a dilibogyókra, meg tud ő őrülni azok nélkül is. Közben persze folyamatosan hívja fel magára a figyelmet, hogy héló! Én érző emberi lény vagyok, de társán kívül senkinek sem tűnik fel ez.

A végére maga is az Ellenállás tagja lesz, mivel Jürgen (William Fichtner) beszervezi. Kérdés, hogy ennyien képesek lesznek-e megdönteni az Atya uralmát, vagy ők is mennek az élve elégető szobába. Ja mert itt ilyen is van.

A film szerintem nagyon jól ötvözi a különböző disztópiák legfontosabb elemeit. Van itt nagy testvér, szóma, és akció dögivel, csak győzze a szemünk a sok lövöldözést. A gun-kata nevű kitalált harcművészet szerintem marha látványos lett. Ezt maga a rendező, Kurt Wimmer és Jim Vickers (harcművész és kaszkadőr) ötlötte ki, a kung fu elemeinek felhasználásával. Japánban a film kultusz lett, így rengeteg animében átvették ezt a harcművészeti stílust. A lényege szerint a harcban minden mozdulat statisztikailag kiszámítható, így majdnem tökéletesen lehet célozni, és elkerülni a golyókat egyidejűleg. Ezért vannak ilyen fura pózaik a harcosoknak. Szerencsére Preston pap ennek a mestere, így garantált a sikere.

A film vérbeli akcióorgia. Van itt sötétben torkolattűzben pisztolyozás, géppuska-fordítós fejbelövés, és még szamurájkodás is, a végén az egyik komának leesett az álla. Vagyis az arca. Teljesen gyerekbarát tartalom.

Szóval annak ellenére, hogy nem hozott sok újdonságot az életünkbe az Equilibrium, összességében egy látványos és szórakoztató film, viszonylag kevés kínos jelenettel. Néha azért túltolták a fizikát, na.

Bélu voltam. Sziasztok!