Először szkeptikus voltam a Tréfamesterekkel kapcsolatosan. Jött egy képregény kb. a semmiből, de legalább szép méretes. Hogy lehet így hirtelen összedobni ennyi anyagot? Főleg történelmi és/vagy politikai témában? Mindenkinek van erről elképzelése. Aztán kiderült, hogy sok év munkája áll mögötte, nagyon sok utánajárás, olvasás, dokumentálás, meg minden. Csak éppen nem kötötték az orrunkra. Tulajdonképpen jobb is, így nem ment a panaszkodás, követelőzés, a "hol van már?". Viszont kicsit több marketinget elbírt volna, amikor már biztos volt a nyomda, a megjelenés közelsége.

A borító alapján először úgy gondoltam, egy jó kis történelmi trip. Hiszen ott van nagyjából minden, ami egy adott kort leír: az erős munkás, mellette A Nő, vigyáznak rájuk a kedves fegyveres elvtársak, minden fölött pedig Rákosi. Meg valami csápok, nem is értem. Az első pár fejezet valóban az, amire számítottam. Nagyon durván átjön, hogy mennyire, kinek és mitől kell félni. Nagyon, mindenkinek, a hatalom szeszélyeitől. Mert lehetsz tehetős vagy nincstelen, ha valakinek úgy tetszik, kulák vagy. Aztán jön a fekete autó, és talán soha többé nem térsz haza. A történet 1949-ben kezdődik, amikor ez bizony előfordulhatott. A feeling még negyven éven át kitartott. Én csak a Ceaușescu rezsim utolsó évtizedét éltem át, de elég is volt. Sok "szép" emlék és élmény maradt meg. Így ezek a fejezetek nagyon érdekesek és izgalmasak voltak, de ugyanakkor sok szomorú és torokszorító pillanat is volt.

Szóval '49-ben az Ezdrás család valahol a Hortobágyon éli szép, nyugodt és gondtalan életét, csak ez nem igaz. Viszont idősebb fiuk, Simon Dunapentele helyére építi Sztálinvárost. Brigádja büszkesége, igazi sztahanovista, ráadásul Toldi Miklós erejével áll neki a munkának nap mint nap. Van ott egy leány is, ahogy kell. Majd egy nap az apjáért eljön a fekete autó, ahogy kell. Vajon hány ilyen - nem kitalált - történet van? Belegondolni is fájdalmas.

Közben a legnagyobb elvtárs, Sztálin hetvenedik születésnapjára készül a világ. Legalábbis az a világ, amelyik számít. Rákosi pedig beszáll egy kis űrhajóba és... Mi van?! Értelmet nyernek a csápok, amelyeket a borítón láttunk. Szóval Mátyásunkat kicserélték az alakváltók, és ha minden jól (?) megy, valahogy sikerül elindítani a harmadik világháborút, atommal megspékelve. Fura fordulat, az biztos. De jobban belegondolva talán nem is. Vagyis megmagyarázható. '38-ban mutatták be a rádióban Orson Welles "Világok harca" rádiójátékát, ami nagyon durva pánikot keltett az amerikaiak közt. És ezt követte még sok ilyen, na meg rengeteg szörnyes-alienes sci-fi film. Errefelé ez kimaradt, itt a szocializmust kellett építeni, nem volt idő ilyenekre. De most, jó 70 évvel később már lehet. Retrózni is, nosztalgiázni is, scifizni is, képregényezni is. Félni is.

Pólik József és Zách Attila egy remekművet alkotott. Ponyva, ez tény, de abból a legjobb, hiszen úgy kombinálták az eltűnt korszak legfőbb elemeit hazai elemekkel, ahogy azelőtt még senki. Nagyot merít a magyar történelemből (ezt dokumentálva is a kötet végén), az akkori életből, életkörülményekből, illetve a "régi jó" amerikai bábos szörnyek világából is. Már csak azt kellene valahogy kideríteni, kik a tréfamesterek…