Földi idő szerint 1983. Zhcchz tolmács a Tau Ceti Birodalomból épp ekkor zuhan le űrhajójával egy, a birodalom által csak pokolvilágnak aposztrofált, kék színű sárgolyón, Birminghamben. Zhcchz tolmács viszonylag gyorsan kiismeri magát a bolygón, ahol szőrtelen, erőszakos majmok élnek. Ezektől viszont rendesen megijed.

Roxi egy átlagos tinilány, élné az átlagos életét szeretőnek kevéssé mondható családjában, amikor a fészerében talál egy idegen lényt, talpig páncélban. Egyből megszereti, és Skizznek nevezi el, és kitalálja, hogy hazajuttatja.

A kormány embereinek, élükön az általam csak holland náciként emlegetett van Owen nyomozóval nyilvánvalóan más terveik vannak az idegen lénnyel, ugyanis az űrhajó becsapódása hamar a tudomásukra jut és üldözésbe kezdenek.

A 2000 AD Magazine 308-330 Progjaiban 1983-ban megjelent Skizz-t Alan Moore írta és Jim Baikie rajzolta. Később készültek hozzá folytatások, amiket már Jim Baikie írt és rajzolt, de azokat nem volt kedvem már elolvasni, bár azok is helyet kaptak a 2017-es gyűjteményes kötetben, amit sikerült jóárasítva megszerezni a kiadótól valamikor tavaly. Az eredeti Skizz ugyanis kerek egész, annyira Alan Moore, annyira laza, hogy ennek biztosan nem kellett folytatás.

Sokan mondhatnák a Skizzre, hogy E.T. koppintás, és valamennyire igazuk is lehet. Alan Moore utal is a filmre, és sok más popkulturális utalást is tesz a képregényben, önironikusan. De mégis valahogy ez nem egy gyerekfilm hangulatát idézte nekem.

Alan Moore minden karakterét gondosan kidolgozza, az utolsó mellékszereplőig. Minden, a képregény lapjain megjelenő alaknak személyiséget ad, és nem csak eseményekben gondolkodik, vagyis, hogy mi mit kövessen, hanem az adott szituáció is hihető és egyedi, totál hétköznapinak tűnő. Moore, ahogyan Stan Sakaira (Usagi Yojimbo) szokás mondani, benne él a képregényeiben, és ez a Skizz-nél sincs máshogy. Amellett, hogy komoly mondanivalója van (a kapzsiság gonosz dolog), mégis sok helyen laza és megmosolyogtató a humora.

A képregény kiindulópontja eleve abszurd, amikor az űrhajó kidobatja Skizzel a túléléshez szükséges cuccait, majd mielőtt felrobban, figyelmezteti rá, hogy azokat mindenképpen tartsa magánál…

Roxi egyik segítője, Cornelius egy depressziós munkanélküli csőszerelő, aki mellesleg rohadt erős. Egy alkalommal, amikor dühében összetör egy poharat a helyi kricsmiben, a társa odaszól a pultosnak, hogy kifizeti az okozott kárt, amire a pultos csak annyit válaszol: „szívességet tettetek, legalább nem kell elmosogatnom.”

Ilyen, és ehhez hasonló szituációk jellemzik a képregényt, miközben minden prog végén komoly cliffhangerrel operál. El se tudom képzelni, aki sorban a magazinok lapjain követte a kalandokat, mit érezhetett egy-egy ilyen láttán. Szerintem nagyon jól fenntartja az érdeklődést, és egyáltalán nem tűnik mesterkéltnek, vagy erőltetettnek.

Ha magyarul szeretnéd elolvasni a Skizz-t, akkor a Fekete-Fehér Kockás lapjain teheted ezt meg. A Vitanum Kiadó honlapján mindegyik lapszámnak meg lehet nézni a tartalmát, Skizz a 2020/12-es számtól indult, és ahogy láttam, a 2021/4-es számmal fejeződik be.

Bélu voltam, sziasztok!