A Fekete Fehér Kockás lapjain olvastam először Strontium Dogot, amiket aztán lecseréltem az angol változatára. A Hachette és a Rebellion gyűjteményes, 2000 AD The Ultimate Collection című sorozatából csak néhány Dredd és Stronti van meg, egyrészt mert nem minden érdekel, másrészt meg őszintén letojom a gerincképet. Ahogyan anno a Marvel sornál is tettem. Ilyennel el lehet adni egy sort? Aki olvas, annak biztosan nem.
No, de a kiválasztott SD kötetem három történetet tartalmaz Johnny Alpha kalandjaiból, a „The Kreeler Conspiracy”, „The Blood Moon” és a „The Headly Foot Job” címűeket. Ezek a történetek a 2000 AD Magazine különböző Progjaiban jelentek meg 1999. és 2009. között.
John Wagner és Carlos Ezquerra közös találmányai mindig megörvendeztetik a szívemet, legyen szó akár Dredd bíróról, Strontium Dogról, vagy akár a teljesen abszurd és paródiaszerű Al’s baby-ről. Ilyen elborult egy elme vagyok, szórakoztatnak a fárasztó dolgok.
Johnny Alpha egy mutáns fejvadász, a Search/Destroy Agency alkalmazásában mindenféle bűnöző elemet kutat fel és likvidál, jó pénzért persze, a viszonylag távoli jövőben. Johnny mutáns képessége, hogy átlát dolgokon, és olvasni tud az emberek gondolatai között, kicsit befolyásolni is tudja azokat. Rajta kívül viszonylag nagyszámú Strontium Dognak nevezett fejvadász működik még.
A Kreeler összeesküvés és a Véres Hold történetek összefüggnek, bár utóbbi az előzménye az elsőnek. :D A kapcsolódási pont egy a „normálok” és a mutánsok közti polgárháború, amiben Kreeler komoly népirtásba kezdett a mutánsok ellen, holott az ő fia is egy közülük. A Véres Hold pedig az ellenoldalt mutatja be, így azt bizonygatva, hogy a háborúban álló felek nem válogatnak az eszközökben. Mindenki ugyanannyira saras lehet egy háborúban, és a fő cél, hogy békében élhessünk egymás mellett. A háború borzalmai egy fanatikus öngyilkos merénylő „tragédiáján”, ártatlanok lemészárlásán, hazugságok és árulások tömkelegén keresztül kerülnek ecsetelésre, aminek a kellős közepén a fiatal Johnny áll.
Johnny a mindkét vezérrel kapcsolatban áll, és mindkettőnek – más-más okból – de iszonyat szúrja a szemét.
A harmadik történetben egy simának tűnő fejvadász melóba mennek Wulffal, Johnny állandó segítőjével, aki vikingként elég nehézkesen beszéli az angolt.
A Strontium Dog képregények rendkívül színesek, humorosak, és Johnny a megtestesülése annak, ami Dredd soha nem lehetett. Könyörtelen, csak a küldetés érdekli, viszont egyáltalán nem retten vissza, ha valakinek ki kell rúgnia a fogait, vagy valakit hidegvérrel agyon kell lőni. Ennek ellenére mondhatni, hogy valamilyen szinten a törvény mellett áll, még ha csak fejvadász módjára is. Wagner és Ezquerra egy olyan, bűnös világot épített, ahol a robot prosti is csak kártyás fizetést fogad el, szóval megértjük, ha a fejvadász keményebb a kelleténél.
Ebben a világban a sokadik atomháborút követően rengeteg mutáció lépett fel az emberek soraiban, és a fő cselekmények mindig a normik és a mutkók közötti ellenszenvre összpontosítanak. A mutkók is emberek, viszont rendkívül változatos módon, a korábban említett Headly Foot fején egy láb nőtt ki, de nincs hiány három mellű nőkben, „fejjel lefelé” emberekben, egyéb szuper, és nem annyira szuper képességekben.
A képregény humora a vizualitása mellett a szituációs poénokban és az egyesek által divatos szóösszetétellel jelzett toxikus maszkulinitásában rejlik. Johnny és társai soha nem gyengülnek el, akár egyedül, akár századmagával, de rohadt kemény csávó, a csajok döglenek érte, és minden bűnöző bef*sik tőle, amikor meglátja. Johnny simán szájba rúgja a földön fekvő ellenfelet, és előszeretettel ajánlja ellenfeleinek a különböző bántalmazási formákat (és nem csak a levegőbe beszél).
„A háború után a mutáns vezetők száműzetésbe mentek. Sokuk a Felkutató/Megsemmisítő Ügynökséghez ment. Fizetett gyilkosok, és Johnny Alpha a legrosszabb közülük. Azt beszélik, hogy „gonosz szeme” van, belelát az ember lelkébe, és addig facsarja, amíg csak el nem vérzik.”
Jótét lélek ez a Johnny na, mindenki szereti. Én biztosan. És Tibi is.
Bélu
