Vannak olyan képregények, amikről lehet és kell írni. Lehet, mert sok érzelmet kivált, és kell, mert célul tűztük ki, hogy minden képregényről hírt adunk, amit szerintünk el kell olvasni. Mert van élet a szuperhősökön túl is (de őket is szeretjük azért).

Ahogy készültem erre a cikkre, Tibivel megbeszéltük, hogy sok olyan karaktert ismerünk, akit, még ha egy adott történet főszereplője is, jólesik gyűlölni. Most egy olyan történet jön, aminek a főszereplője ilyen. A képregény Nicolas Tackian és a zseniális Farkas Lajos közös képregénye, a Megváltás I. és II. (eredeti francia címén: Rédemption).

Ahogyan az instagramon is már írtam, egyszerűen nem értem, hogy évekkel a megjelenésük után is kaphatóak ilyen frenetikus kivitelezésű, igényes képregények. Ezeket el kellene kapkodnunk gyerekek! Jó, mivel nem kapkodtátok el, így nekem is jutott belőlük, mert én is csak most szereztem be őket.

A képregények nagy alapú, keményfedeles albumok, fehér, illetve fekete borítóval. A fehér is odaver, de a fekete nálam viszi a prímet. Nem is tudom, láttam-e már ilyen hidegrázósan kemény és menő borítót. Pedig nem igazán vagyok oda a keresztes lovagokért, valahogy ez mégis megtalálta a lelkemhez vezető utat.

A harmadik keresztes hadjárat előtt (az 1100-as évek vége felé) játszódó történet főszereplője Adhémar de Montfort lovag, aki a keresztes hadjárat veteránja, és egy dél-franciaországi tanyán éldegél disznajaival. A tőle nem túl messze lévő falu parasztjait pedig éppen zargatja egy elborult agyú pap (elnézést kérek, tényleg ilyen a „főgonosz”), aki franciahonban rendez egy kisebb kereszteshadjáratot, hogy kiteljesítse hatalmát, Isten nevében persze. Erre kapóra jön neki a gyenge helyi hűbéres várúr és családja, akiket meg lehet zsarolni. Ugyanis az úr fia éppen katonaérett, a lánya meg golyóérett lett.

A kis falu felbéreli Montfort lovagot és elveszettnek hitt társait, hogy védjék meg őket, mert itt ők az ártatlanok, viszont a pap úgy forgatja a szálakat, hogy nem csak az ő zsoldos seregével kell végül megküzdeniük a „hősöknek”.

A történet végén egy kesernyés igazsággal tipor az olvasó lelkébe a képregény… Amit itt most nem lőnék le, de sejthető volt előre…

Huh, hát ez a cucc kemény, mint a Hulk ökle. Fordulatos történet, gyönyörű rajzok, Pazar megjelenés. Csillagos ötös az egész. A két kötet együtt kerek egész, annak ellenére, hogy nincs igazán minden szál lezárva. Én olvastam, nézegettem volna tovább.

Ebben a képregényben betekinthetünk a középkori sötétek mindennapjaiba, és hálát adhatunk, hogy nem abba a korba születtünk.

„Nem lakozik béke ebben a világban.”

Bélu voltam, sziasztok!