Beindult a képregényes nagyüzemi olvasás. Megembereltem magam, és most már rendesen írok is, nem csak olvasom az Usagit, mert ahhoz van kedvem. A mai alanyunk a 2021-ben megjelent Dracula rendezői kiadása, vagy mi. A képregény fekete-fehér változata ugyanis tartalmaz egy csomó plusz tartalmat az „egyszerű” színeshez képest.

A képregényt Bram Stoker regénye alapján Kiss Ferenc írta és Várai Artúr rajzolta. A képregény látványvilága betegesen király. Kiemelném, hogy a vámpírokba rejtett szexualitás ilyen formában tökéletesen jön át, igazából nincs is elrejtve. Várai rajzai gyönyörűek, részletgazdagok, és ahogy már írtam, szexik és rémesek is az alakjai egyszerre. Tökéletesen érezteti a helyszínek szagát, a pislákoló fényekkel megalapozza a horrorisztikus és titokzatos hangulatot.

A képregényre simán rányomnám a 18-as karikát. Először is, mert vámpíros horror, másodszor meg, mert iszonyatosan szexi. Biztosan nem adnám gyerek kezébe a meztelenkedő vámpírnénik miatt sem. Tudja meg később, mi a jó.

A képregényben Vladot előző életében (a 15. században) hatalmas tragédia éri, ugyanis szerelme, Ilona önkezével vet véget életének egy árulás miatt. Vlad ezért hatalmas haragra gerjed, és a kereszténységnek hátat fordítva vérszopónak áll. Körbeveszi magát egy csomó feleséggel, és újakat is rendszeresen toboroz, hogy együtt duhajkodjanak a vérgőzfürdőben.

Jonathan Harker ügyvédbojtár főnöke utasítására indul Erdélybe néhány száz évre rá, hogy segítse a gazdag erdélyi nemes ingatlanvásárlását, azonban hamarosan belekeveredik élete legnagyobb harcába. Vlad ugyanis Jonathan szerelmében elhunyt hitvesét látja, és meg akarja szerezni háremébe.

A képregényben feltűnik még Van Helsing, akit Sir Anthony Hopkinsról mintázott a rajzoló, ennek okát pedig a képregény végén található utószavakban bővebben is elolvashatjuk. A rendezői változatban helyet kapott néhány infómorzsa a karakterekről, valamint a képregény forgatókönyve is. Egy igen összetett munka ez.

A képregény ragasztott papírkötést kapott, és őszintén szólva szerintem ez a képregény megérdemelt volna egy keményfedelet. Kicsit nehezen lapozható kesztyűben, nyeklik-nyaklik a nagy terjedelmű, széles TPB. Ugyanis, mivel fényes papírt kapott, így én csak kesztyűben nyúlok hozzá, mert rajta maradna az ujjlenyomat.

Aki szereti a vámpíros sztorikat, annak ez a képregény kihagyhatatlan darab. Ezen felül nagyon magyar a cucc, és a szerzők igényesen nyúltak hozzá a témához. Egyszerre elrettentő és szórakoztató darab, egy csipetnyi humorral is fűszerezve (de csak annyival, amit a műfaj elbír).

Bélu voltam, sziasztok!