Deadpool és manga. Két olyan dolog, amikért finoman szólva is, nem nagyon rajongok. Elfogadom, hogy Deadpoolra igény van, mert nem jelentetnék meg sorban a Marvel nagy álomgyárában, és a manga népszerűsége sem véletlen, csak valahogy engem nem talál meg a hangulatuk.

Tehát a Deadpool Szamuráj manga nyilvánvalóan nem nekem készült, de azért tettem vele egy próbát, mert nem lehet folyton csak alternatív címekkel operálni, hallgatni kell a nép hangjára is. Ezért ma Sanshiro Kasama és Hikaru Uesigu képregénye kerül terítékre.

A Deadpool Szamuráj tényleg hű a stílusához, ami a rajzokat illeti. Mindenki ugyanúgy néz ki, ugyanolyan arcok, amik nyilvánvalóan szépek, persze, de valljuk be őszintén, az összes japán képregény karakterei – kis kivételekkel – ugyanezt a látványt nyújtják. Deadpool belecsöppen ebbe a világba, és nyilvánvalóan kilóg ebből, szerintem egyáltalán nem illik ide. Ennek egyébként rendszeresen hangot is ad a karakter.

Deadpoolról tudjuk, hogy ő mindig kiszól a képregényből az olvasóhoz, emiatt a többi szereplő általában bolondnak nézi. Tehát csak ő „tudja”, hogy egy képregényben szerepel. A fő humorforrása a Deadpool Szamurájnak pont ez a képessége a piros ruhás zsoldosnak.

Mivel minden oldalon elvicceli az író a képregényt, így igazi történetre nem is kell számítani tőle. Sorra dobálják bele a különböző hősöket és gonosztevőket egy rotyogó lábas pörköltbe, és majd kifő belőle valami. Megvallom, elég összefüggéstelenül történnek benne az események, és a mellékszereplők is kicsit fénytelenek.

Ezekre viszont maguk az alkotók is felhívják a figyelmet. Nem csak a manga stílusát, a szereplőket, a popkulturát, a megszállott rajongókat, a hősöket, de a Shonen Jump (ebben jelent meg első ízben a cucc) szerkesztőit, a különböző jogtulajdonosokat, illetve saját magukat is szétoltják minden oldalon. Ez a rengeteg humorosnak szánt duma egyszerűen nem hagy ellazulni, és sokszor pihent az egész. Semmit sem lehet komolyan venni ebben a képregényben, és talán pont ezért engem, azt hiszem, szórakoztatott. Hogy szükségem van-e erre? Nem tudom, de egyelőre nem eresztem el, ha a következő könyv is ugyanezt a (bocsánat) imbecil szintet hozza, akkor megéri elolvasni.

De azért ne essen senki kétségbe. Deadpool nem állt át – teljesen – a jó oldalra, a szokásos finom vérengzést kapja, aki elolvassa a Fumax Kiadó friss képregényét. Lehet, a kötet megjelenése is erősen hozzájárul ahhoz, hogy ez bizony a polcon marad, mert a Kiadó ismét remek munkát végzett.

Tényleg nem volt rossz.

Bélu