Idén augusztusban Szicíliában jártunk. Idegenvezetőnk azzal kezdte mondandóját, hogy reméli, mindenki járt már Olaszországban, mert aki most szeretné megismerni, az rossz helyen kezdi. Nem teljes mértékben volt igaza. Amit nehezen tudtam elképzelni, hogy Szicíliában (és úgy általában Olaszországban) a mai napig a mafia* uralkodik a háttérben. Csak ők engedhetik meg, hogy üzletet nyithass, hogy bármiféle kereső tevékenységet folytass, védelmi pénzek rendszere működik, és még azt is szabályozzák, hogy az adott faluban leparkolhatsz-e az autóddal.
Az egész ország fel van osztva a családok között, így minden területen más fogja megmondani, hogy hol is van a helyed. A rendőrség lényegében dísznek van. A legnagyobb hatást rám Agrigentoban, a Templomok Völgyében berendezett „sírkert” gyakorolta a kopjafákkal, amiken egy-egy a mafia által legyilkolt bíró neve szerepelt.
A körút során idegenvezetőnk kitért Giuseppe „Pino” Puglisi atyára, aki nyíltan a mafia ellen harcolt, mondhatni lázított. Ennek ugye nem is lehetett jó vége. Pino atya történetét pedig egy képregény fel is dolgozta, amit kinn meg is vásároltam.
A Don Puglisi című képregényt Marco Sorseri írta és Riccardo Pagani rajzolta. Pino atya életét dolgozta fel, a fiatalkorának egy kis szeletétől egészen a meggyilkolásának pillanatáig. A képregény minimalista rajzokkal készült, és a 90 oldalból az utolsó 20 oldal volt a legjobb. Pino atya a szeretet erejével (tudom, hogy ez közhelynek hangzik) harcolt, hogy a mafiának kitett gyerekeknek életcélt adjon. Könnyen megtalálta a közös hangot a gyerekekkel, kirándulásokat, sportrendezvényeket szervezett, és akkor rúgta el a pöttyöst igazán, amikor iskolát akart nyitni Palermoban.
A képregény egy riport köré épül, amit az atyával és diákjaival készítettek. Az interjút a konkrét események váltják fel mindig. Megtudjuk, hogy ez hívta fel igazán a Graviano család figyelmét az atya áldásos tevékenységére, és hogy emiatt rendelték meg végül a megölését. 1993. szeptember 15-én ölték meg, az 56. születésnapján. A képregény végén a gyilkosa áll bíróság előtt, és beismerő vallomást tesz 1997-ben.
Gyilkosai és a megrendelők mind életfogytiglani szabadságvesztést kaptak.
Pino atya története azért megrendítő, mert csupa jót tett a világgal, és mégis az történt vele, ami, és pontosan tudta, hogy nagy rá az esélye, hogy pontosan így fogja végezni. Nekünk, akiket megrendít a története, jelent valamit a mártírhalála, és a bűnösök is megkapták, ami járt nekik. Mégis. Szicíliában továbbra is ugyanezekkel a módszerekkel működik az élet. Megállapíthatjuk, hogy nem Pino atya bukott el, hanem a világ, amiben élt.
Bélu
* a mafia egy betűszó, ebből a mondatból ered: Mazzini Autorizza Furti Incendi Avvelenamenti (Mazzini engedélyezi a rablást, gyújtogatást és a merényleteket)