Egy "kicsit" biztosan elfogult vagyok, mivel nagyon szeretem Koska Zoltán képregényeit. Tudom, sokszor olyan érzése lehet az embernek, hogy némelyik nem szól semmiről. Vagy pont arról szól. De szerintem ez nem igaz. Hiszen az életünk sem csupa kaland, égből potyogó szuperhősök, versenyautóban száguldozás vagy stb. Az életünk nagy kihívása általában nem más, mint túlélni a napot, a lehetőségekhez mérten valami hasznosat csinálni, néha elmerülni a gondolatainkban, anélkül, hogy beléjük fulladnánk. Jobban belegondolva: ez nem is olyan könnyű.
Volt már arról szó, hogy a folytatások, a második részek általában nem a legjobbak, viszont van jelentős mennyiségű alkotás a "nagyon jó" és "kiemelkedő" kategóriákban is. Mi a helyzet a "Lyolyabi és Rizmiráng 2."-vel? Okés, a címe nem lett túlgondolva, de legalább egyértelmű, hogy az előzőt folytatja. Szerintem szükséges az előzmény ismerete, mert ez egy utazás folytatása, már bemutatott szereplőkkel. Kár lenne azon agyalni, hogy "ez vajon ki?" vagy "ezek hogy kerülnek ide?" és társaik.
Mit kapunk ebben a kötetben? 60 oldalnyi, RISO-géppel nyomtatott színes koskazoli képregényt. (A technikából adódóan ez fejezetenként egy vagy pár színt jelent, nem pedig a teljes színskála felvonultatását.) Négy történetet, ezek közül három új, az első - a Vajákvasárnap - már megjelent a kiadó Coven című antológiájában. Melyik kiadó? A 5Panels, természetesen. Na, vissza. Az új sztorik egy része utazás az emlékek körül. Ez nemcsak érdekes és fájdalmas, hanem több olyan dolog is kiderül, ami segít jobban megérteni a szereplőket, a fejlődésüket, meg egyáltalán, a létezésüket. Eljutunk egy naaagyon fura iskolába is, ahol igen érdekes dolgok történnek. Persze utólag összeáll a kép, és ismét kiegészül a szereplőkről alkotott kép. És folytatódik a tengeri utazás, sokak örömére, de valakinek nehéz döntést kell hoznia (ez egy nagyon komoly és váratlan fordulat!).
Nagyjából végig mosoly ült az arcomon, gyakran könnyekkel küszködve. Ebben nyilván benne van az utóbbi időszak mindene is: saját emlékek, érzések, idegek - minden. De eleve ilyen az egész hangulat. Elgondolkodtató, kellemes, nem erőltetetten vicces, melankolikus. Továbbra is nagyon szerethető képregény, amit most sikerült még jobban elmélyíteni. Szóval simán megkapja a "nagyon jó" és "kiemelkedő" folytatások címkéjét.
