Már mindenki unásig tudja, hogy Pókember első megjelenése az Amazing Fantasy #15-ös számában volt, 1962 augusztusában. Aztán, néhány hónapra rá, olvasói nyomásra elindult a saját sorozata, az Amazing Spider-man.
1995-ben, Kurt Busiek író kapta a feladatot, Paul Lee festővel karöltve, hogy meséljék el, mi történt Pókemberrel a két képregénysorozat között. Az Amazing Fantasy #16-#18 számait a Kingpin Kiadó jóvoltából magyarul is olvashatjuk, a Pókember Kötetek 4. részében.
A Pók a kedvenc szuperhősöm. Egy rendkívül összetett karakter. Problémákkal küzdő tinédzser, mellette pedig inkognitóban falra mászó idegbeteg. Ja nem. Falmászó szuperhős.
Az eredettörténetét is már sokan, sokféleképpen elmesélték. Ebben a sorozatban is, habár közvetett módon, de az ő hibájából hal meg Ben bácsi, aki apja helyett apja volt.
Ezzel egy romhalmazzá válik a civil élete. May nénivel éhkoppon vannak nap, mint nap, mint nap... Aztán barátai sem nagyon akadnak, mert egy stréber kockafej.
Ne felejtsük el, hogy Peter Parker egy középiskolás gyerek, így teljesen normális, hogy nem normális szegény. Errefel még Uncle Ben’s-re sincs pénz.
Komolyra véve a szót. Pókember a szuperhősök hajnalán egy majdnem szuperhős, és most láthatjuk, ahogyan a személyes tragédiáját, bár nem teljes mértékben, de sikerül feldolgoznia. Ha úgy nézzük, megtanul vele együtt élni.
Ben bácsi halála mindent visz ebben a képregényben, és jöhet itt akármilyen szupergonosz a saját baromságaival, nem zökkenti ki sem hősünket, sem az olvasót ebből a gyászos érzésből. Ez teszi Pókembert azzá, ami. A kedvenc hősünkké.
Paul Lee festményei zseniálisak. Egyszerűen nem lehet betelni ezekkel a kicsit elfolyósabb ábrázolásokkal. Talán egy May néni nézett ki kriptából szökött múmiának, egyébként rendben volt itt minden.
(B)
