George A. Romero 2005-ben visszatért ahhoz a zsánerhez, amit ő teremtett. A mester az életművének megkoronázására készítette a Holtak Földjét (Land of the Dead), és igazából nem is lehet rá haragudni ezért a filmért.

A film olyan nevekkel operál, mint Dennis Hopper, John Leguizamo, illetve a Mentalista című sorozattal befutott Simon Baker, de fontosabb szerepet kapott Robert Joy, aki a CSI Miami egyik főszereplője volt.

Azért vettem elő ezt a filmet, mert idén 20 éves, és egyszer láttam, vagy 15 éve, és csak annyi maradt meg, hogy izzasztóan blőd az egész.

Azóta viszont felnőttem, de a zombik a kedvenceim maradtak, és lehet, hogy ennek a filmnek (pontosabban a másfél órás film utolsó 20 percének) megvannak a blődségei, de összességében egy teljesen nézhető darab.

Egy újfajta világrendbe csöppenünk, ahol az emberek a nagyvárosokba tömörülve harcolnak a városon kívüli élőholtakkal. A város két részre szakadt, van a nyomornegyed, és a Green House, ahol azok élhetnek, akik meg tudják fizetni. A város Kaufmann kezében van, aki egy ádáz pénzsóvár köcsög. Szóval itt sem a zombik a fő probléma, hanem az emberi gyarlóság.

Főszereplőnk Riley és csapata Kaufmannak dolgozik, a városba hordanak ezt azt kintről. Igazából lazán hozzászoktak ehhez az újfajta élethelyzethez, és gyilkolják a zombikat cefetül, viszont az egyik tag, Cholo arra vágyik, hogy a Greenben éljen ő is, mint a nagy kutyák.

Sajnos Kaufmann máshogy gondolja, és beleszarik a levesébe, hiába viszi neki Cholo a ritka szivarokat és italokat. Ezért Cholo berág, és elköti a város szuperfegyverét, egy zombihentelő, mindenféle kaliberrel ellátott kamiont, hogy azzal szorongassa meg rendesen a vén tahó mogyoróit.

Eközben a zombik valamiben settenkednek, és nem csak abban, hogy néhány ember belét ki kellene húzni és falatozni belőle. Ez csak a hobbijuk. Igazából szerveződni kezdenek.

Vezetőjük lesz, aki valamilyen módon szót tud érteni a foszladozó emberi maradványokkal, ezért útnak indulnak, egyenesen a város felé.

Így egyszerre két fenyegetés irányul Kaufmann birodalmára, a csalódott Cholo a rakétáival, és a benzinkutas zombi éhező és bomló veteránjaival.

Összességében ez a film nem, csak az utolsó 20 perce iszonytatóan zavarba ejtően trash. Szerintem hangulatos a táj, a vágóképek, a ködös erdőben bóklászó hullák, az, hogy romokban áll minden. A világa valahogy magával ragadott. A maszkok klasszikusak, az effektek között főként a praktikusak kerülnek előtérbe. Fröcsög a vér a gumibelekből. Egyébként változatos halálnemeket mutat be, ebben szerintem ötletesnek számít. Szóval tényleg a klasszikusokat idézi meg.

A cselekmény egyáltalán nem rossz, a színészi játék kicsit közepesre sikerült, de még nem kínos. A párbeszédek, a szereplők motivációi is teljesen rendben vannak.

Viszont a film vége borzasztó blőd. Addig szuper, amíg a zombik átkelnek a folyón (rájönnek, hogy jé bámeg, nekem nem kell levegő a halottnak maradáshoz). Utána viszont, hogy mennyire lassú az őrség és az emberek reakciója, az iszonyat. Ezek lassan sétáló hullák, mégsem sikerül elkerülni őket, és a végén egy drótkerítés választja el a túléléstől a bentragadt embereket. Persze, villany van benne, de senki meg se próbálta hatástalanítani valahogy. Ezen kívül van egy jelenet, ahol az embereket a napernyő alatt, uzsonnájukat falatozva kóstolják meg az éppen arra bóklászó kriptaszökevények. Hogy a picsába nem látták meg őket? Meg a menekülő társaikat? Meg nem hallották, hogy lőnek?

Persze az is furcsa, a Papa zombi mindig az élvonalban harcol, mégse kap a fejébe golyót. Nyilván ő egy kulcsfontosságúnak szánt karakter, de ez nagyon direkt.

Amikor a végén a maroknyi túlélő elindul egy szebb világ felé, a tömegmészárlást kivitelező zombi hadseregre Riley nem ad ki tűzparancsot, mert szerinte az ártatlan lelkek csak a helyüket keresik ebben a kibaszott világban. Hát igen miután jól laktak, megérdemlik a pihenést, valóban.

Na hát na. Az a fránya utolsó 20 perc. Én mondtam.

(B)