Megígértem magamnak, hogy a Miami Connection lesz az utolsó trash movie, most mégis újra itt vagyok, a következővel.

Az Asylum szerintem direkt csinál rossz filmeket. Nem lehet, hogy ezt komolyan gondolhatta bárki, amikor megalkotta. Egyszerűen hihetetlen az egész.

Ez az Alien vs. Hunter, 2007-ből. Az ajánlást nem köszönöm meg Hojka Dávidnak. Sőt. Ha megtalállak, biztos meghívlak egy Kőbányaira, mert az olyan mocsok, mint ez a film. Jöjjön a cselekmény.

Főszereplőnket felszedi egy rendőr, mert szeretné valakivel elosztani a fánkjait. Lee elfogadja a meghívást, majd elkocsikáznak egy lakókocsihoz, ahol senki nem nyit ajtót. Furcsa.

Lee ekkor a lakókocsit megkerülve meglátja, amit már meg kellett volna látnia korábban is: egy lezuhant idegen űrhajót, és a krátert, ami füstöt ereget magából. Ez kb. a holdról is látszik, nemhogy a lakókocsi mögül, de mindegy.

Egy Alien lezabálja a rendőr arcát, mivel szereplőink annyira ostobák, hogy nem menekülnek el a kocsival, pedig megtehetnék. Egyébként az egész filmen van egy rohadt zavaró narancssárga szűrő, amitől egy idő után kiég a néző retinája. Szerintem ezzel akarták az alkotók éreztetni, hogy nagyon meleg van, csak ezzel instant szemrákot okoznak annak a szerencsétlennek, aki rávetemedik erre a förmedvényre.

Lee egy öt perces lebilincselő jelenetben lamentál egy hölgy társaságában. Drámainak szánt, inkább unalmasra sikerült képsorok.

A következő öt percben senki sem hisz Leenek, egészen addig, míg az egyik nőt el nem levitálja valami egy cefet fura effekt közepette. Láthatjuk a jelmezbe bújt kétlábú alient. Mindenki elkezd botladozva körbe futkározni a susnyásban. Közben az alien póklábakat növeszt hirtelen, amire semmiféle magyarázat nincs a hanyag megvalósításon kívül, és előjön a preda... Hunter is, a láthatatlanná tévő köpeny alól. Aki szintén nem úgy néz ki, mint a film plakátján. Aliennek is a végtagjai folyton változnak, szóval kit érdekel Hunter hülye feje.

3 perc lamentálás jön ismét, hogy maradjanak-e a faházban, vagy meneküljenek el. Mindmeghalunk , hangzik el. De még csak 25 perc telt el a filmből, ezért sajnos ez még jócskán odébb van. Hiába a biztonságosnak hitt alagút, az alien megtalálja hőseinket. A holt sötét jelenetben szart se látni, amin az alien szem effekt sem javít, inkább epilepsziás rohamot okoz.

Szerencsére hőseink eggyel kevesebben jönnek ki az alagútból, mint ahányan bementek, igy már azt hinné, persze rosszul az ember, hogy nem fognak annyit pofázni. Mert űrlényes kliséket puffogtatnak egy pajtában, ahova befogadja őket a bunkó redneck militarista Valentine, aki ordítva játssza a tökös csávót. Hihetetlen színészi munka.

Közben a pred... Hunter a susnyásban keres egy bokrot, ahova vizelhetne. Az alien közben megint nem pók, és elgondolkodik, rég evett már kínait, jó, hogy akadt egy a horgára.

Hőseink kimennek ismét, és tökös Valentine-t véletlenül megmenti az alien a huntertől. Az alien ismét pók, hunter megvakarja a hasát egy lézerfegyverrel, ezért elszalad. A következő öt percben fenn dulakodnak és fetrengenek a hunterrel, amíg a többiek kúsznak valahová. További öt perc baszakodás után Lee és Valentine kimennek levegőzni a szabadba.

Csatlakozik hozzájuk néhány laza gyerek, gondolom, őket fogják felfalni a következőkben. A Lee által hátrahagyottak a csatornákban sétálgatnak hangtalanul, mert ez tök izgi. Ja nem.

Negyed óra unalom következik, ahol mindenki sétálgat, csak más tempóban, és helyeken. Főszereplőnk közben rájönnek, hogy egy zs kategóriás Alien vs. Predator filmben ragadtak, és karrierjük itt fog örökre megfenekleni.

Kiderül, hogy ezekkel a lényekkel szemben minden vaktöltény hasztalannak bizonyul, és a terepviszonyok sem kedveznek hőseinknek, mivel bármikor ott teremhet egy domb, ahonnan látványosan legurulhatnak. Amikor már puszta kézzel és botokkal mennek alienre, minden, az emberiségbe vetett reményemet és hitemet elveszítettem.

Sajnos Valentine-t kibelezik. Nem kár érte, sutyerák volt amúgy is. Néhányan még elhullanak, majd Lee szerez egy olyan puskát, ami korábban nem, de a film végéhez közeledve mégis hatásos az alienre, így az látványosan ködfelhővé változik a lövéstől. Lee és két nő éli túl ezt a szart, meg hunter, akiről a végén kiderül, nem is az űrből jött...

Az Alien vs. Hunter következetlen, dögunalmas, és szerintem direkt szar. Ilyen filmről meg csak rossz bejegyzést lehet írni, ezt olvashattátok most. Többet Asylumos filmet én meg nem nézek, mert amíg néhány trash movie okozott kellemes pillanatokat, és voltak alapvetően kedves próbálkozások, ez egyáltalán nem tudott lekötni, mert annyira igénytelen. Emellett végig hülyének néz, tiszteletlen a nézővel, és feleslegesen pazarolja az ember idejét.

(B)

Az utolsó trash cikkemmel túlságosan mélyre ástam magam, ahonnan már szerintem lehetetlen lesz kikecmeregni. Ez a Miami Connection, 1987-ből, Y.K. Kimtől, akiről nem véletlen, hogy nem hallottál. Ő írta, rendezte, ő játszotta a főszerepet, meg ő is húzta le a wc-n ezt az egészet.

Egy olyan film a Miami Connection, ahol a lehullott faleveleken szikrázva kap gellert a golyó. Egy hét kínszenvedés után már alig tűnik ez fel, utolsó agysejtjeim sírva könyörögnek a kegyelemdöfésért, ami nem jön el. A film még csak most kezdődött.

A film rövid története az adatlapja szerint: motoros nindzsák fokozzák hatalmukat Florida kábítószer-kereskedelmében, kegyetlenül megsemmisítve mindenkit, aki betör a területükre. A Dragon Sound harcművészeti rockzenekarnak elege lett, és igazságot szolgáltatnak. Amikor éppen nem a slágerüket, az "Against the Ninja"-t adják elő, Mark és a fiúk a drogvilág legbüdösebb alvilágát rúgják és vagdalják. Hát nem érdekfeszítő?

A film elején nindzsák támadnak a gyanútlan drogüzlet résztvevőire. Egy elég szekunder szégyent keltő ütközetben mindenkit levágnak, leszúrnak, ledobócsillagoznak. Kedvenc harcosom volt, aki csak oda vágott fáziskéséssel, ahova ellenfele rakta a vascsövet. Mintha hatévesek játszanának nindzsás-drogkartellezést.

A főcímmel együtt 11 perc telt telt el eddig a másfél órából, és már az ereimet vagdosom életlen késsel. Pedig csak most jön a java.

Három percen át hallgathatjuk a Dragon Sound fantasztikus slágerét, amit egy klubban adnak elő. Olyan nagy a hangerő, hogy az énekes papucsának klaffogása belehallatszik a dalba.

Utána az egyetemet láthatjuk, ahol egy John nevű gyerek a hónalja alatt sétáltat egy lányt, akinek a bátyja megharagszik rájuk, ezért lekever egy sallert John-nak. Megérkezik John bandája, ahol Kim egy jóvanazúggyal spongyát rázza a balhét, mert minek az.

A dílerek zabosak, mert nincs a kínálatban semmi jó cuccuk, mert lenyúlták a nindzsák. Eközben fiataljaink ismét a klubban adnak elő három percben, csak most a hónaljcirkáló kornyikál. Hazafelé Kim hiába mondja erős akcentussal, hogy neki fingja nincs, miért tartja fel őket egy másik banda, szétrúgja a valagukat, mintha nem lenne holnap.

A következő néhány percben a banda tagjai a tengerpartra kocsikáznak, majd a homokban fetrengenek és John elkapja a kiscirkálót, majd taekwondo edzést tart Kim a haveroknak, ahol szarrá püföli a levegőt.

A kötözködős banda elkapja a taicsi étterem szakácsát, amire a csapat nagyon berág, mert ott lehet kapni a tavaszi tekercset, ami bármilyen székrekedést elhárít.

A zenekar tagjai valamiért belekötnek a hónaljcirkáló bátyjának bandájába, és egy MÉH telepen rugdalóznak ellenük egyet. Ekkor már feladtam, hogy bárminemű történetet próbáljak felfedezni a filmben.

A hepajnak a rendőrség kiérkezése vet véget, de ki hívta ki őket. Eközben a motoros nindzsák találkozót tartanak a helyi krimóban, ahol a hölgyek fényes nappal egy szál csöcsben szolgálják ki a vendégeket. Mik voltak itt ’87-ben?

Az egyik tagot elkapja közben a rivális banda, de a taekwondo zenekar többi tagja megmenti éjszaka, mert nappal már utálnak harcolni. Itt már Kim senkit sem kímél, nyakakat vág el tompa vascsövekkel és a hónaljcirkáló rebellis bátyját is lekergeti a negyedikről, csak nem a lépcsőn, hanem rövidebb úton.

A motoros nindzsa klán vezetője ezt nem hagyhatja megtorlatlanul, bár hogy miért, azt nem tudni.

Még egy nagy nindzsa leszámolásban elvérzik az egész klán a zenekarral szemben. A zenekar tagjai túlélik, és mindenki boldog.

Nem értem, hogy hol a drog? A kartellek? Az egész bandaháborúsdi? Történet? Ez az életem?

Ez a film a rendező magamutogató nedves álma, ahol Kim mozdulatait szolgálja ki mindenki. Ő valóban jól mutat, vagyis nem ő, hanem a mozdulatai. De minden más szereplő mozdulatai gagyinak hatnak mellette. Sokkal több energiát fektetett Kim abba, hogy tudjon ugrásból körbepörgőrúgni, mint hogy történetet sikerüljön ennek a szarnak rittyenteni.

Arról nem is beszélve, hogy a végén az egyik szereplő apját szerintem a kisöccse játszotta el. De ez már sokadlagos hiba.

Elég volt. Nincs több trash. Befejeztem.

(B)

A most következő filmet Ben ajánlotta a Relictől, mert akkori állítása szerint behugyozok rajta. Ezt sose fogom neki megbocsátani.

Ha van film, aminek nem lehet felróni, hogy nem történik benne semmi, az az 1987-es Deadly Prey. Már-már túl sok dolog is történik benne, elég abszurd körülmények között.

Az első két percben kattogtatják a fegyvereket, csőre töltik, felhúzzák, kibiztosítják, tokjába helyezik, stb. Majd egy laza embervadászatot látunk, ami majdnem szóra se érdemes, csak valami ilyesmiről fog majd szólni a film.

A mellett is nehéz elmenni, hogy az összes kint játszódó párbeszéd úgy hangzik, mintha a máv hangosbeszélője lenne, „kpfjük vigyázznak, a kettes vágányon mozdony közlekedik”. De ezen lépjünk is túl.

Miután megölik a katonák az első áldozatukat, egy harcászati forrónacis nő és egy kiképzőtiszt előtt néhány újonc álldogál.

Kiképzés lesz, kurva kemény, ez a tengerészgyalogság, egy öltönyös fickó áll az egész mögött, aki pénzeli ezt az egész bulit, hogy miért, ne kérdezzétek. Az már csak részletkérdés, hogy miféle kiképzés az, ahol fegyvertelen emberekre vadásznak.

Majd egy romantikus reggelicsinálós életképen keresztül megismerhetjük Mike Dantont (Ted Prior) akit egy szál gatyában rabolnak el a katonák a szemét levitele közben. Én mondom az asszonynak mindig, hogy ez veszélyes, de nem hallgat rám.

13 perc telt el, és már rá vadásznak. Mike két és fel percig fel-alá és oda-visszarohangál az erdőben, hogy összezavarja saját magát. Majd rohadt gyorsan fegyvert szerez egy megátalkodott, ámde figyelmetlen zsoldostól. A következő katonát pedig kettétöri egy fa törzsén.

Amikor a katonák hárman vannak, az se jelent neki problémát, mivel menőzve lépkednek előre, és sose néznek hátra, így egyenként leszúrkálhatja őket, egyetlen hang nélkül.

Miközben Mike nyakakat töröget a zsoldosok táborában, az asszonyáról kiderül, nem a legélesebb kés a fiókban, ugyanis a férje elrablása miatt nem a rendőrséget, hanem az apukáját hívja, aki nem veszi fel a telefont.

Közben a katonák hagyják, hogy sorban le legyenek szúrkálva.

A zsoldosok kapitánya rájön a szúrások tulajdonságaiból, hogy Mike Danton a vad, akit elraboltak. A bökkenő, hogy őt is ő képezte ki. Láthatóan Mike fogta is az adást, nem csak bóklászott, amíg lassan, de biztosan eljön a zsoldosnyugdíj, ezért nagyon veszélyes ellenfél.

Közben Mike verekedésbe keveredik lövöldözés helyett, már megint. Mike ugyanis elszórta menet közben az einstandolt karabélyát.

Mike annyira kemény, hogy a harminc centis sekély vízben sem látja az őt üldöző zsoldos, pedig a háta is kilátszik a felszínen. 10 másodpercre rá már az avarban álcázza magát, és hasba szúr egy szerencsétlent.

A zsoldosvezér az öt kérdőre vonó katonáját agyonlövi, akit ez nem zavar, mert a földön holtan fekve még lélegzik tovább. Nem is sejtettem, hogy ez egy zombifilm.

Mike a fizika szabályait semmibe véve egy egy centi átmérőjű és harminc centi hosszú fa bottal keresztülszúr egy embert, majd helyreteszi a kiugrott vállát és levadászik puszta kézzel egy cickányt.

Még csak fél órája nézem, de már az élet feleslegességéről elmélkedek magamban, és hogy miért pont én vagyok az a marha, akinek ezt át kell élnie.

A zsoldosok üldözik tovább Mike-ot, aki késes harcba keveredik ismét, ahelyett, hogy lelőnék, mint egy kutyát. A késes faszi ártalmatlanítja főszereplőnket, akit fogságba ejtenek. A zsoldosvezér így öt percben felvázolhatja neki az eddig történteket.

Mike apósa közben be Metal Gear Solid-ozza magát a táborba. Mike kioldja a kötelékeit és leüti az őt vízzel kínáló harci mancit. A táborból való szökése azonban nem hangtalan, ugyanis egy őt szorongató őr gatyájában gránátot helyez el szakszerűen, amitől lerobban a töke.

Most már az egész tábor Danton nyomában van, aki hol felfegyverezve, hol fegyvertelenül, de izmosan, és egy szál gatyában menekül. A zsoldosok tankokkal mennének emberre, ha Danton nem lenne szemfülesebb náluk, és nem ártalmatlanítaná könnyedén egy gránáttal, amit már maga se tud, honnan is került a kezébe.

Majd helikopterrel vaktöltényeznek rá, láthatóan teljesen hatástalanul. A gyalogos üldözés se célravezetőbb ellene. Ugyanis Mike elbújik egy 10 centis fa mögött, így nem találja el sem lövedék, sem gránát. Ilyen egy igazi hős.

Mike ezután egy álcázott gödörből lövi halomra az ellent, de senki nem kérdezi meg tőle, azt mikor és mivel ásta ki. Az egyik zsoldos megmenti Mike életét, mivel korábban egy thaiföldi kupiban ő is megvédte egy ladyboytól.

Mike apósa közben lelövi a fegyvertelen pénzéhes megbízót. Közben elrabolják Mike asszonyát, és a zsoldosvezér megerőszakolja, mert rohadt jó bőr, és nem bírja magát visszatartani. Apuka is fogságba esik, majd sajnálatos véget ér. Ha engem kérdeztek, nem kár érte.

Mike hazamegy (eddig miért nem ment?), és a házi patikából dinamitot, szúró-vágó eszközöket és lőfegyvert vesz magához, mivel rájön, hogy feleségét elrabolták. Sajnos nem talált otthon inget, így továbbra is félmeztelenül harcol az igazságtalanság ellen.

Visszamegy az erdőbe, és a nagy fináléra készülve készít néhány csapdát. A zsoldos haverja is megtér, és megállapodást kötnek egy légszkander kíséretében, hogy szétrúgnak néhány segget.

Néhány segget szét is rúgnak, majd az asszonyt biztonságba helyezve egy erre kifejlesztett bokorban Mike ismét fegyvert ragad. A zsoldosok közben öngyilkosok lesznek a Mike által telepített csapdákban. Kérdésként felmerülhet a nézőben, miért nem látják az avarban majdhogynem világító madzagokat, de inkább felejtsük el.

Néhány percnyi vaktában lövöldözés után Mike kap egy rakétavetőt a haverjától, mert az jól fog neki állni. A csaját megint elkapták hátulról. Na nem úgy!

A zsoldosvezér a nőt élő pajzsként használja, de Mike haverját ez rohadtul nem érdekli. Lepuffantja a picsába, csak vállon, ezért még mindig él.

A zsoldoshaver szitaként végzi, míg Mike asszonya is kap egy golyót a fejébe. Mike-ot, aki egy machetével szalad felé, a zsoldos alvezér egyszer sem találja el a pisztolyával, mert elfelejtette betenni reggel a kontaktlencséjét, és a napszemüveg is nyilvánvalóan akadályozza a tisztánlátásban. Ezért Mike könnyen odaér, levágja az alvezér gumikarját, majd azzal veri agyon, a végén pedig megskalpolja.

Az egyedül maradt zsoldosvezért Mike végül gatyára vetkőzteti, és elzavarja, majd elenged egy ordítást a pusztába. Wat?

A film azért igazán trash, mert alkotói nem foglalkoztak koreográfiával, a színészek mozgása teljesen helyben kitalált, sok benne a hatásszünet, az izmozás, és annak ellenére, hogy főszereplőnk 56 emberrel végez (a filmben összesen 69 ember veszti életét), klisés, és zavarba ejtő. Mivel minden halál tiszta abszurd. A katonáknak nincs perifériás látása, így könnyű célpontok, így haláluk inkább röhejes, és egyáltalán nem vehető komolyan.

A jelenetek random követik egymást, nem is igazán kapcsolódnak rendesen, viszont az biztos, hogy néhány halálnem olyan bizarr, hogy elröhögtem magam. Szerintem nem nyilvánvaló, hogy 1987-ben ezt a filmet direkt trashnek szánták, vagy csak leszarták, mi kerül ki a kezük közül. Mindegy is.

Zseniális szar ez a film. És van egy folytatása.

Na azt már nem! Nem kérhettek tőlem ilyet!

(B)

Az új Superman film kapcsán megjelent itthon pár képregény. Végre. Persze mondhatjuk, hogy Superman egy túlértékelt karakter, de jobban belegondolva, ugyanakkor alulértékelt is. Egy legyintéssel elintézzük, nem is gondolva a sok lehetséges rétegre, amikre bontható az egész. Elakadunk ott, hogy nagyon erős, meg minden, szinte legyőzhetetlen, nem nagy kunszt, úgyis mindig győz. Valahol igaz, mert ha visszamegyünk az időben - sokat -, akkor az egész Acélember dolog a harmincas évek Amerikájában alakult ki, amikor a éppen a nagy gazdasági világválság volt lecsengőben, politikailag pedig olyan irányok és ideológiák nyertek teret, amelyek nemcsak szembementek a szabadsággal, hanem egyenesen fenyegették azt. Így jókor jött a kitalált figura, aki szembeszáll a gonosszal, reményt és lelkesedést generálva. És az a minimum, hogy a remény halhatatlan.

Szóval jött az új film (amit még nem néztem meg), és erre már rákészülve is jött magyarul a Red Son (Vörös Hős, a magyar változatban), amit nem vettem meg, mert már jó ideje megvan eredetiben. Majd az All-Star Superman, amit szintén kihagytam. Viszont a Loeb-Sale "For All Seasons" ("Superman az örökkévalóságnak") illetve a "Man and Superman" ("Ember vagy acélember") már jöttek, "némi" fizetőeszköz kiperkálása után. (Nem vagyunk akkora influenszerek vagy bármik, hogy lépten-nyomon hozzánk vágjanak valamit a kiadók. Azt a pár esetet mindig jelezzük, külön köszönettel és őszinteséggel, de lássuk be, ez inkább egy költséges hobby, amit mostanában nagyon ki kell számolgatni.) Úgy gondolom, valamennyi angol nyelvtudás, fantázia és szabad asszociációs gyakorlat után sokan tudtak volna jobb magyar címeket is adni, és ezt minden említett címnél így gondolom. Lényegtelen.

Az olvasás sorrendje a felsoroláshoz képest fordított volt, mert kicsit belelapoztam a kötetekbe, és az "Ember vagy acélember" inkább eredettörténet, az "örökkévalóságnak" pedig már egy bejáratott világban indít. Marv Wolfman (író) és Claudio Castellini (rajzoló) "Man and Superman" képregénye egy olyan időszakot mutat be, amikor Clark Kent Metropolisba költözik, és próbál valaki lenni, magára találni. Csak szeretne a Daily Planet-nél dolgozni, de az egy, nem is egy, hanem A MENŐ újság, még egy interjúra se lehet bejutni. Szóval maradnak az egyéb melók, és közben kipróbálja magát megmentőként, hősként. Ami nem igazán sikerül. A körülmények mindig ellene vannak, még nem gyakorlott ebben, nem jó irányba halad a dolog. Ráadásul az érkezése és tevékenységének megkezdése egybeesik egy olyan eseménysorozattal, amit vele is összefüggésbe hoznak. Lehet, hogy nem is lesz belőle acélember?

A másik kötet, "az örökkévalóságnak" már egy ismert hős világába visz. Ez egy régebbi, 1998-as, négy részes sorozat. Igazából elég lenne annyit mondani róla, hogy Jeph Loeb (író) és Tim Sale (rajzoló) munkája. Aki szereti a páros képregényeit, nagyjából tudja, mire számíthat. Nosztalgikus, érzelmekre és érzésekre épülő, a hős emberi oldalát boncolgató mű. A fejezetek évszakok, és különböző idősíkokon keresztül ismerjük meg a fiatal Clark Kentet, aki felfedezi az erejét, illetve a felnőtt Supermant, aki harcol az igazságért. Nem nyálas, csöpögős, de mégis érzelemmel teli kötet, amiből az akció sem marad ki, amit még olvasnánk tovább, de egyszer csak elfogynak az évszakok. Pedig azt ígérte a magyar cím, hogy "az örökkévalóságnak". De lehet, hogy ez magára a képregényre vonatkozik.

Jó, hogy megint van magyarul is Superman, és jó lenne, ha még lenne is. Jók az ilyen apropók, de mozitól vagy bármitől függetlenül is szabad kiadni dolgokat. A pénz nagy úr.

Ma a trash egy olyan szintjét érjük el, amilyen mélyre nem gondoltam, hogy süllyedhet az oldal. Ma az 1966-os Manos - A sors kezei című filmet vesézem ki, amennyire csak lehet.

A filmet valahol horror-komédiának titulálják, de igazából egyik sem, ugyanis se a félelem se a humor faktor egyáltalán nem jelenik meg benne.

Ez a film szinte minden filmes szempontból kudarcot vall. Az elmosódott fókuszt teljesen véletlenszerűen használják, ezért tök amatőr, a színészi játék mesterkélt, minden párbeszéd vontatott és utólag került szinkronizálásra, megjegyzem, rosszul, és a dolgok csak úgy megtörténnek benne, kevés vagy semmilyen magyarázat nélkül. Igazából a hetven perc alatt semmi nem történik, de az is túl hosszúra van nyújtva. A film nézése közben egy katasztrófa bontakozik ki. Az ötlik fel az emberben, hogy ez az egész felfoghatatlan hozzá nem értés eredménye.

A jelenetek túl vannak húzva, tíz percen keresztül nézed, ahogy eltévednek a kocsival, és mennek fel-alá a sivatagban, másfél percig, hogy beviszik a kocsiból a csomagokat tántorogva, ugyanennyi ideig, ahogy két fiatal smárol egy autóban, négy percig, hogy igazoltatnak a rendőrök néhány autót.

Olyan szereplőket is raktak bele, akiknek semmi jelentősége, mivel semmiféle beleszólásuk nincs az eseményekbe, de azért telt velük a játékidő. A zene borzasztó, szaxofonon és furulyán játszik a sakál vokál, miközben zongorán kíséri őket egy ötéves, aki most fedezi fel eme hangszert egyszerre minden ujjpercével. Rendkívül zavaróak a hangeffektek, mert ezt zenének nehezen lehet hívni. Na de lássuk, mit sikerült ebből az egész katyvaszból kihámozni.

Ahogy mondtam, a film első tíz percében kocsikázást láthatunk, mivel Mike és családja eltévednek a sivatagban. Megállíthatatlanul száguldanak sorsuk felé, amikor a rendőr igazoltatja őket, hogy nem jó az index, de elengedi őket figyelmeztetéssel, mert hát nyaralás meg minden. A gyerek is visít, az asszony is ideges, hogy szétfújja a haját a cabrioban a meleg sivatagi menetszél.

Kocsikáznak tovább, majd egy putrinál állnak meg, ahol egy szakadt redneck várja őket, a túlmozgásos idegbeteg Torgo, aki elmondja nekik, hogy mestere utálja a kölköket és a kutyákat. Szerencsére a házaspárnak mindkettő van. Torgo másfél perc vergődéssel beviszi a csomagokat a putriba, majd néznek sokáig egymásra, mint a barátok közben Magdi anyus Vili bára, aki megette az utolsó szelet párizsit a hűtőből.

A kutyát elviszi valami a sötétben, nincs meg. A kocsi nem indul, mert csak. A gyerek is eltűnik, de 10 perc után megkerül. Ezidő alatt keresik és szólongatják a sötétben, meg sírnak, mint az a bizonyos fürdős prosti. Torgo, a mindenes három percig nézi az asszonyt, meg hadonászik körülötte, mert kinézte magának, de az asszony nem kér a furcsa közeledésből.

Mike-ot leüti valaki a susnyásban. A rendőrök ezalatt igazoltatják a fiatalokat, akik továbbra is smárolnak, és isszák a köptetőt, mintha muszáj lenne.

Hol van Manos? Kérditek. Manos a réten fekszik asszonyai gyűrűjében, egy kényelmes kövön. Majd felkel és felébreszti az asszonyait, onnantól szegény nem is nagyon jut szóhoz.

Utána negyed óra vita jön, ami dulakodásba torkollik, mert az asszonyok nem tudnak dönteni, hogy kit öljenek meg a családból.

A mindenes fellázad, mert nem akarja Manosnak adni Mike feleségét. Ez természetesen nem tetszik Manosnak, aki rendkívül kanos már, és unja a régi nőit.

Apuka ezalatt még mindig a susnyában fekszik leütve.

Manos feláldozza a bajkeverő asszonyt, aki nem akarta megölni Mike feleségét és gyermekét, és a mindenest is. Torgot a nők körbetáncolják, majd rángatják rajta a göncöt. Hát ez elég furán fest, majd Manos tűzbe mártja a kezét, ami lángra kap, és leválik a mindenes testéről, aki meglepődöttségében elszalad a helyszínről.

Manos ez után megveri a bajkeverő asszonyt, szaxofonos, baljós, ámde rendkívül zavaró zenére.

A család ez idő alatt újra egyesül, és menekülőre fogja. Apukánál van egy pisztoly szerencsére, amivel lelő egy csörgőkígyót. Az asszony csak húzza a fülét, hogy nem tud tovább menni, menjenek vissza a házba, mert ott Manos amúgy se fogja őket keresni. Wat?

A család visszamegy a házba, ahol természet Manos várja őket a dobermanjával, apuka rálő, Manos pedig nyugodt fejjel konstatálja, hogy le van lőve.

A film végén, kb. hát és fél percben a vihar elől két pompomhajú nő menekül a házba, ahol kopogtatásukra Mike nyit ajtót azzal, hogy mestere örül a vendégeknek. Bazzeg.

Mentsetek meg! Nem bírok még egy ilyen szart megnézni!

(B)

Trashvonatunk következő megállója a méltán nem világhírű Marino Girolami által rendezett, 1980-ban bemutatott Zombi Holokauszt, ami annyiban hű a címéhez, hogy agysejtjeim között rendezett egy rendes népirtást.

Ezt a 80 percet sose kapom vissza az életemből, de nektek nem kell ennyit elpazarolni, csak néhány percet a cikk elolvasásával. Ez a film, meglepő, de kapott szinkront, csak minek.

Los Angelesben járunk, egy anatómiai tanszéken, ahol friss halottakon tanulják az orvostanhallgatók a tantárgyat, egyébként dögunalmas 5 percben. Itt dolgozik Lori Ridgeway (Alexandra Delli Colli), aki orvos és antropológus is. A boncteremben viszont rejtélyes dolgok történnek, néhány hulla bizonyos testrészei eltűntek nyomtalanul.

Egyébként a film elején egy gumi kézfejet fűrészel le egy sötét alak a lélegző hulláról. Csodálom, hogy nem röhögte el.

A testcsonkítások miatt nem tesznek feljelentést, mivel az ártana az egyetem jó hírnevének, ezért inkább lesben állnak, mert ez sokkal logikusabb. Rajtakapnak egy kedves bevándorlót a Tutyimutyi szigetről (nem így hívták, de kit érdekel), amint éppen egy emberből frissen kiemelt szívet falatozna meg. A kannibál kiugrik az ablakon, majd hasra érkezik a hatodikról, utána már háton fekszik, és elmondja Lorinak, hogy Koki vagy mi, ami egy halálisten meg egy róla elnevezett sziget.

Loriról kiderül, hogy imádja halottkultusszal teli szigetet, mert gyerekkorában ott élt, ne kérdezzétek, hogyan, vagy miért! Kannibálok között? Na mindegy, Koki vagy mi egy sziget, ami a kannibalizmusról híres, ezért jó odamenni. Egyébként az első fél órában elég sokat sétálnak az utcán, majd kiszállnak autókból és beszállnak autókba, meg magas házakat mutogatnak. Igazán lebilincselő.

Ezért odamennek. Hogy miért, nem tudni. Miért hat a Los Angelesben történtekre a sziget, nem derül ki. Nyomozni akarnak valami után, mert nincs jobb dolguk. Koki szigetére megy Dr. Peter, Susan a fotós, a párja, Karcsi meg Lori, aki két jelenetben is meztelenkedett már ekkorra.

Az egyik szigeten találkoznak dr. Szemüveggel, aki elmondja nekik, hogy kannibálok vannak Koki szigetén, amit már amúgy is tudtak. Ezért ad melléjük még három embert, akiket majd megehetnek.

A rejtélyes szigeten sokat menetelnek, majd vannak ugye a kannibálok, akik sántikálnak valamiben. 50 perc telt el, zombi nélkül, de ki nem szarja le.

A kannibálok felnyársalnak néhány embert, akik kibelezve is tátognak, meg pislognak, kicsit túljátszva a hulla szerepét. Susant elrabolják, Karcsinak a vékonybelét és a kivájt szemét falatozzák, Dr. Petert és egyik társát megmenti egy zombi feltűnése, akitől félnek a kannibálok. Lorit is elrabolják a kannibálok, csak más irányba viszik.

Ekkor kiderül, dr. Szemüveg áll az egész mögött, aki tudományos módszerekkel csinál a jó nő Susanből skalpolt zombit. A kannibálok pedig segítik őt ebben. Peter ekkor már szintén az ő foglya, mert szeretné az agyát transzplantálni egy hullába. Hogy a dr. Szemüveg által végzett tevékenység miért hat a kórházi dolgozókra, szintén nem derül ki, de már nem is érdekel.

A kannibálok emberáldozatra készülve megkoronázzák Lori melleit, majd felkergetik az áldozati asztalra.

Ekkor valami törés keletkezik a kannibálokban és jó útra térnek. Valószínűleg Lori tökéletes mellei vezették őket a megvilágosodáshoz, ezért megmentik Petert, és élve felfalják Szemüveget, és embereit, a zombikat pedig felgyújtják. Mind a kettőt, ami korábban vagy hat volt.

Mégis mi a szart néztem? A Zombi Holokauszt egy eszeveszett marhaság, mindenféle történet, vagy csattanó nélkül, olyan hullákkal, akik még lélegeznek és pislognak, ahol az emberek szíve közvetlen a bőrük alatt van, hogy könnyebben hozzá lehessen férni.

Nyilvánvaló, hogy a szexszimbólum Alexandra Delli Colli fedetlen elsődleges és másodlagos női nemi jellegeivel szerették volna eladni ezt a hulladékot, de ez sajnos kevésnek bizonyult.

A cselekmény iszonyat, a párbeszédek unalmasak és logikátlanok, a jelmezek és effektek, a gumi és elő hullák is hiteltelenek, a harcok inkább eszetlen dulakodások.

Mindenkit óva intek ettől.

(B)

A Robotzsaru előtt volt egy olyan film, amit nem is illik néven nevezni. Ez az 1986-os kanadai sci-fi, a Vindicator, ami a nyolcadik utas országában az Acélemberek háborúja címet kapta, aminek köze nincs a filmhez természetesen.

Ez a film akkora trash, hogy mindenkit óva intek tőle. Egy meme oldalon találtam róla képeket, hogy egész jól néz ki (megtévesztő volt), és hogy valakinek ez tetszett. Jean-Claude Lord filmje igazi VHS szökevény, magyar vonatkozású változatot csak hangalámondásos verzióban találtam, amit meg is értek. Noname színészekkel van tele, és iszonyat blőd az egész. És még csak nem is néz ki jól. Hiába Stan Winston School a jelmez, és a szörny kinézet, ami alatta van, utóbbi alig látszik a filmben. A ruha meg egyszerű gumi, egyáltalán nem fémes hatású.

A vindikátor úgy kezdődik, hogy gonosz tudósok labormajmokat macerálnak elektródákkal, meg játékrobotokkal, hogy bemutassák, valamiféle majomrobot hibrid tudatmódosító eszközzel tudják irányítani a gyilkológépekké alakított állatokat. Adott még egy tudós, Carl, aki szeretné, ha a kutatását nem darálnák be, és potom 1.6 millió dollárt kunyerál a főnökétől, ami nincs. Ez az indikáció nekem valahogy kevésnek tűnik, de a főnök csak berág, és Carl-t egy laborbalesetnek álcázott robbantásban elteszi láb alól.

Ezt követően a főnök akkora barom, hogy az állatkísérleteket, amelyek nem mentek valami fényesen, sutba vágja, és átugrik az emberre. Carl szétolvadt hulláját konzerválja, és valami fehér nyúlós szmötyibe áztatva ismét működésre bírja, ez az ő Frankenstein kísérlete. Csak hát mekkora hülyeség egy ellenségünkből legyőzhetetlen, golyóálló, és rohadt erős robotot készíteni? Hát elég nagy.

Carl testét egy jó szándékkal is egyszerű, ámde aranyszínű laborruhának nevezhető cuccba öltöztetik, és elfelejtik, hogy kontrollálni kellene azt, akit kinyírtak, és ezért zabos lehet egy csöppet. Na ez nem igazán megy, és Carl kiszabadul. Az első áldozatát majmokkal tépeti szét, majd egyet összenyom a kocsijában, meg egyet kidob az ablakon, hadd repüljön.

Közben a főnök nagyon megijed, felbéreli az aikido mestert is leverő Huntert, akinek a feje be van kötve egy csík lepedővel, mert az kemény, hogy tegye el láb alól ismét Carl-t, aki haragos, mert egy gép-hulla hibrid szörny lett. Közben Carl asszonyát is ki akarják nyírni, hogy miért, ne kérdezzétek, csak nem sikerül, mivel gagyi dulakodásba és esés kelésbe még nem halt bele senki.

Hunter valamilyen csoda folytán el tudja rabolni Carl nőjét, akit így ki kell szabadítani. Hát ha láttatok már érdekes befejezést, akkor mindet elfelejthetitek... Most jön az ultimate, a legnagyobb befejezés evör, amit láttam.

Carl betör a laborba, ahol Huntert sarokba szorítja, és hiába mondja neki, hogy a nőért cserébe szabadon elmehet, Hunter átadja a nőt és utána fejbe lövi magát! Erre varrjál gombot!

Közben a főnök még két hullát akar rendbe hozni, de Carl és harcos amazon felesége megoldja a problémát. A főnök végül szintén szuperruhát húz, aminek semmi előjele nem volt, hogy működne élő emberen, és egy negyed órás kínos dulakodás, szekrény és polcdöntögetés, lökdösődés és rombolás után végül megfullad a fehér szmötyiben, amit Carl pumpál bele. Ez furán hangzott.

A film végén Lauren elmondja fiának, hogy az apja egy hős volt. Az persze.

Igazából én vagyok a hős, hogy ettől a szartól megkíméltelek benneteket.

Szívesen.

(B)

George A. Romero 2005-ben visszatért ahhoz a zsánerhez, amit ő teremtett. A mester az életművének megkoronázására készítette a Holtak Földjét (Land of the Dead), és igazából nem is lehet rá haragudni ezért a filmért.

A film olyan nevekkel operál, mint Dennis Hopper, John Leguizamo, illetve a Mentalista című sorozattal befutott Simon Baker, de fontosabb szerepet kapott Robert Joy, aki a CSI Miami egyik főszereplője volt.

Azért vettem elő ezt a filmet, mert idén 20 éves, és egyszer láttam, vagy 15 éve, és csak annyi maradt meg, hogy izzasztóan blőd az egész.

Azóta viszont felnőttem, de a zombik a kedvenceim maradtak, és lehet, hogy ennek a filmnek (pontosabban a másfél órás film utolsó 20 percének) megvannak a blődségei, de összességében egy teljesen nézhető darab.

Egy újfajta világrendbe csöppenünk, ahol az emberek a nagyvárosokba tömörülve harcolnak a városon kívüli élőholtakkal. A város két részre szakadt, van a nyomornegyed, és a Green House, ahol azok élhetnek, akik meg tudják fizetni. A város Kaufmann kezében van, aki egy ádáz pénzsóvár köcsög. Szóval itt sem a zombik a fő probléma, hanem az emberi gyarlóság.

Főszereplőnk Riley és csapata Kaufmannak dolgozik, a városba hordanak ezt azt kintről. Igazából lazán hozzászoktak ehhez az újfajta élethelyzethez, és gyilkolják a zombikat cefetül, viszont az egyik tag, Cholo arra vágyik, hogy a Greenben éljen ő is, mint a nagy kutyák.

Sajnos Kaufmann máshogy gondolja, és beleszarik a levesébe, hiába viszi neki Cholo a ritka szivarokat és italokat. Ezért Cholo berág, és elköti a város szuperfegyverét, egy zombihentelő, mindenféle kaliberrel ellátott kamiont, hogy azzal szorongassa meg rendesen a vén tahó mogyoróit.

Eközben a zombik valamiben settenkednek, és nem csak abban, hogy néhány ember belét ki kellene húzni és falatozni belőle. Ez csak a hobbijuk. Igazából szerveződni kezdenek.

Vezetőjük lesz, aki valamilyen módon szót tud érteni a foszladozó emberi maradványokkal, ezért útnak indulnak, egyenesen a város felé.

Így egyszerre két fenyegetés irányul Kaufmann birodalmára, a csalódott Cholo a rakétáival, és a benzinkutas zombi éhező és bomló veteránjaival.

Összességében ez a film nem, csak az utolsó 20 perce iszonytatóan zavarba ejtően trash. Szerintem hangulatos a táj, a vágóképek, a ködös erdőben bóklászó hullák, az, hogy romokban áll minden. A világa valahogy magával ragadott. A maszkok klasszikusak, az effektek között főként a praktikusak kerülnek előtérbe. Fröcsög a vér a gumibelekből. Egyébként változatos halálnemeket mutat be, ebben szerintem ötletesnek számít. Szóval tényleg a klasszikusokat idézi meg.

A cselekmény egyáltalán nem rossz, a színészi játék kicsit közepesre sikerült, de még nem kínos. A párbeszédek, a szereplők motivációi is teljesen rendben vannak.

Viszont a film vége borzasztó blőd. Addig szuper, amíg a zombik átkelnek a folyón (rájönnek, hogy jé bámeg, nekem nem kell levegő a halottnak maradáshoz). Utána viszont, hogy mennyire lassú az őrség és az emberek reakciója, az iszonyat. Ezek lassan sétáló hullák, mégsem sikerül elkerülni őket, és a végén egy drótkerítés választja el a túléléstől a bentragadt embereket. Persze, villany van benne, de senki meg se próbálta hatástalanítani valahogy. Ezen kívül van egy jelenet, ahol az embereket a napernyő alatt, uzsonnájukat falatozva kóstolják meg az éppen arra bóklászó kriptaszökevények. Hogy a picsába nem látták meg őket? Meg a menekülő társaikat? Meg nem hallották, hogy lőnek?

Persze az is furcsa, a Papa zombi mindig az élvonalban harcol, mégse kap a fejébe golyót. Nyilván ő egy kulcsfontosságúnak szánt karakter, de ez nagyon direkt.

Amikor a végén a maroknyi túlélő elindul egy szebb világ felé, a tömegmészárlást kivitelező zombi hadseregre Riley nem ad ki tűzparancsot, mert szerinte az ártatlan lelkek csak a helyüket keresik ebben a kibaszott világban. Hát igen miután jól laktak, megérdemlik a pihenést, valóban.

Na hát na. Az a fránya utolsó 20 perc. Én mondtam.

(B)

A jelenleg futó Skybound-os Transformers sorozatban Optimus jobb karja hiányzik, és egy ismerős végtagot applikál a helyére. Bizony, Megatron letépett, ágyús jobb karját. Mondjuk szegény Megatron ebben a sorozatban rosszabbul is jár, ugyanis érzékelőit (szemei) kiszurkálják a Kobrák, így kénytelen Soundwave egyik kaziját (Laserbeak-et) a kábeleihez kötni, hogy az ő szemén keresztül lásson.

A sorozat és a most érkezett figura is tökéletesen mutatja, hogy a háború szar. A Transformerek földi háborújában is már sokan megnyomorodtak. Starscream félig tank, Megatron darabokban, Optimusnak bontott alkatrész a karja, és a többiek is csupa kavicsfelverődés és horpadás. Így nehezen fognak átmenni a műszakin.

Na de hogy a figuráról is essék néhány szó. A Newage Legendary Heroes David figura (KO, szebben mondva Third Party Optimus) kb. 10 centi magas, kamion formájában érkezett, hozzá egy csomó egyéb alkatrész. A kínaiak elég hamar meglépték ezt a figurát, meg is értem. Szerintem elég karakteres kinézete ez a fővezérnek.

A zacsit kibontva látható a cserefej, két pár csere kéz, egy energia balta, Megatron plazmaágyúja és egy puska. Ez így mind rendben is van.

A leírás a Newage figuráknál általában rohadt részletes, és számomra kivehetetlen, átláthatatlan. Igazából hozzászoktam már, hogy mindenre van egy youtube videó, amin hét perc alatt összepattintanak mindent, ami nekem órákig tartana, így most is egy kedves kockánál kerestem a megoldást.

A figura anyaga abs, imitt-amott fényes alkatrészekkel. Nagyon nehezen alakítható át, mert rendkívül részletes, és ha egy kicsit is eltolsz valamit, ha nem úgy áll egy kis fül, már nem illeszkedik. Izzadtam és anyáztam rendesen. De megérte. Bár nem teljesen úgy illeszkedik, mint egy eredeti trafó, de lényegében hézagmentes, amin rendesen elcsodálkoztam. Kiváló mérnöki munka azért egy ilyet összehozni.

Optimus mellkasában ott van egy icipici Mátrix, ami, kapaszkodjatok meg, a panelek kinyitása után kivehető. Legalább könnyű elszórni.

A pozícionálása nagyon pöpec. Simán megáll, úgy maradnak az ízületei, elég részletes amúgy e tekintetben is. Értem itt a lábfej-sarok tengely több részből állását, így tényleg stabilan áll a lábán. Megatron ágyúja egy legós rápattintós megoldással kerülhet a helyére.

Ez a figura amúgy tök jól mutatja, hogy néha tényleg nem a méret a lényeg.

(B)

„Willy Wonka, Willy Wonka!

Az övé e pompás gyár!

Willy Wonka, Willy Wonka!

Neki tripla hurrá jár!

Ő mézesmázos, vajszívű,

és édes minden álma.

Ha fájna a bőkezűség,

bizony folyton kiabálna,

kiabál, kiabál, kiabál!

HURRÁ!”

Hurrá persze. Melyik az a film, ahol gyerekeket gyilkolnak halomra, dal kíséretében húzzák le őket a wc-n és mégis megússza a gyilkos?

Ez a Charlie és a Csokigyár 2005-ből. Idén 20 éves ugyanis Roald Dahl Karcsi és a csokoládégyár (1964.) című regényének második filmes feldolgozása.

Ez a film hatalmas sztárparádéval vár, a kétezres évek közepének legfoglalkoztatottabb arcai kaptak benne szerepet. Johnny Depp, Freddie Highmore, Helena Bonham Carter, Sir Christopher Lee, csak hogy a legnagyobb sztárokat említsük.

Ja és az örök kárörvendő Umpa-lumpák megtestesítője, Deep Roy, akinek olyan filmlistája van, hogy kilóg a Wikipédiából.

A film története szerint Picur Charlie és jelentéktelen családja egy omladozó putriban tengetik mindennapjaikat. A nyomorból esélyük sincs kitörni, mivel a családban az egyetlen kereső az apuka, aki egy betanított munkás a helyi fogkrémüzemben, míg velük élnek kisnyugdíjas nagyszülők is, akik sajnos ágyhoz vannak kötve. Charlie a padláson él, ahova a lyukas tetőn át beesik a hó. Csodálkozik is a néző, hol van a gyámhivatal, meg az ENSZ Biztonsági Tanácsa.

Aztán megrebben a család előtt a csoda lehetősége. Willy Wonka, a csokimágnás nyereményjátékot hirdet. Néhány arany bilétát rejtett el csokoládétáblák csomagolásába, a szerencsés megtalálóknak hatalmas nyereményt ígér. Viszont borzasztó titkot is rejt: a jegy belépő a gyárba, és tudjuk, a majdnem biztos halálba.

Ugyanis az arany biléták birtokosait szépen egyenként, módszeresen elteszik az útból, legyen az egy kis kövér orosz gyerek, akit elnyel a csokitölcsér porszívó, vagy egy nagy arcú kislány, akinek a mogyorótörő mókusok nyitják ki a fejét. Arról nem is beszélve, hogy a gumit rágó kislány is egy hatalmas áfonyává hízik, majd kinyomják, mint egy pattanást. Mindeközben a kannibál bennszülött kényszermunkás umpa-lumpák törzsi táncot járnak perverz dalaikra.

És ez még nem is minden. A többit le se merem írni. Tiszta horror.

De az is lehet, hogy rosszul emlékszem az eseményekre...

Charlie persze bejut a gyárba, és leckét ad Wonkának emberségből, akire ez majdnem hatástalan. Aztán minden jóra fordul, mindenki megtalálja a helyét. Charlie és Wonka a szeretteik körében.

A Charlie és a csokigyár persze nem egy horrorfilm, hanem egy színes és szórakoztató modern mese arról, hogy nem minden arany, ami fénylik, hogy milyen fontos a család, és kedvesnek lenni másokhoz. Ha megfogadnánk tanításait, akkor szebb hely lenne a világ.

(B)