Hétköznapi Geekságok

Transformers combiner dinobot Volcanicus DK-47 upgrade kit

2024. augusztus 12. - Gubán Bélu

Vannak a normális emberek, meg én.

Anno egy darab Transformerrel kezdődött minden. Ez a legacy core dinobot indított el a lejtőn. De inkább Farkas Csonka Ádám. Ezúton is köszönöm neki, hogy azt írta, "hogy akkor most megveszed mindet?"

Meg hát. Hat legacy core dinobot kiadott egy Volcanicust. Műanyag még sose kapott ilyen baba formát. Ez a hatalmas figura az egyik kedvencem lett, de itt még nem volt megállás.

Már megint Ádám. Komolyan, nem tud ez az ember leállni. Azt mondja, hogy léteznek upgrade kitek, amikkel fel lehet turbózni a gépszörnyet.

Ez lenne a végeredmény. Nem fullosra pofásítottam ki, csak az óriás robot kapott ráncfelvarrást, meg 4 kardot. Mert csak. Egyébként egy állomássá alakítható, és a kis dinobotok is kaphatnak extra kinézetet. Szerintem jó így a nagy robot, és a legjobb, hogy kicsit visszarepültem a gyerekkorba, amikor ilyeneket rakosgatott össze az ember. Volt benne pár munkaóra, meg néhány deákigazolvány. Talán megérte.

Szóval Ádám! Kiváló ötlet volt.

(B)

Csodálatos Fantáziavilág

2024. augusztus 08. - Gubán Bélu

picsart_24-08-07_14-20-42-423.jpgA Bubi Extra #16-#20 füzeteiben jelent meg Kaare Andrews Csodálatos Fantáziavilág című története. Ő írta, rajzolta, színezte, ő volt a portás és a taki néni is.

Nem igazán tudom hova tenni ezt az öt fejezetes minit. A rajzok gyönyörűek, a humora is rendben van, a történet kicsit sántít, ha nem is teljesen, de a vége mindenképpen.

A kiindulópont, hogy a különböző korszakokban élő három szuperhős az éppen aktuális harca közepette egy másik világban találja magát. Pókember, Amerika Kapitány és Natasha – akik ekkor nem ismerik egymást – mindenféle varázslénnyel találkoznak, de a slusszpoén az az, hogy SPOILER

 

itt mindenki halott, tehát hőseink is.

SPOILER VÉGE.

img_20240805_174648.jpg

A történet megint valami elcseszett multiverzumos izének tűnik első körben, de nem annyira az. A főgonosz motivációját, és valahogy a történet lezárását nem értem. Vagy az én felfogásom gyenge, vagy ennyire bonyolult tényleg az egész. Vagy az van, hogy az író akadt meg a lezárásában, és nem lett egyértelműen elmagyarázva. De ne ijedjen meg senki, azért sikerült néhány zombit beledobni.

img_20240805_174604.jpg

Sajnos a katartikus élmény nálam emiatt elmaradt. Pedig szépek a rajzok, gyönyörűek a színek, részletes minden, a viccei is ütnek. Aztán valahogy elmúlik az a kezdeti lazasága. Pedig igyekezett az alkotó az ábrázolást maximumra hozni, a három hős idősíkjai sajátos stílusban vannak megrajzolva, es kedves, szerethető karakterek találkoznak, valamint a képregény alapötlete sem rossz.

Szerintem túl nagyot akart Andrews alkotni, és valahogy ez félrement. Izzadtságszagú, túltolt epikusság érzete lett. De ha valaki érti a végét, világosítson fel kommentben. Hátha csak én vagyok ennyire hülye.

(B)

 

Retro Szukits - Mit olvastunk 25 éve?

2024. augusztus 05. - Gubán Bélu

Ezer éve már, hogy a fiókban hevertek gyerekkorom Szukitsos füzetei, amelyekből egy-két éve kiszórt még a kiadó párszázas ajánlatban néhány címet. Gondolom a raktár sarkában találtak egy dobozzal, jóárasították tehát, teljesen érthető. Ilyen füzetek jönnek most. Tehát Retro a köbön, mit is olvastunk a Szukits Kiadótól 25 éve.

Terminator – Tűzvihar (1999.)

img_20240802_153435.jpg

Sajnos csak egyetlen füzet van meg belőle, de nagyon jó felütése ez egy mininek. Itthon nem jelent meg a teljes sor, csak három a négyből. Eredetileg Dark Horse kiadvány volt Tempest címmel, a kilencvenes évek elején. Egy emberi osztag betör a Skynet egyik központjába, majd visszautazik az időben, valamilyen okból, utánuk meg egy pár meztelen Téezres. Látványos jövőbeli akciók, jó duma. Mára egy vagyon beszerezni a folytatást. Valószínűleg nem is fogom összevásárolni, de jó volt kinyitni ezt a 25 éves füzetet.

Aliens vs. Predator – A préda (1999)

img_20240802_190316.jpg

Szintén a kilencvenes évek elején indult az AvP sorozat, a Préda első füzete Randy Stradley író és Phill Norwood rajzoló munkája. A képregényből szintén az első szám van csak meg. Itthon ez is csökevényesen jelent meg. A sztori szerintem fenomenális. Két pilóta beszélget űrutazás közben az evolúcióról, és arról hogy a természetben nincs etikus viselkedés. Az erősebb faj nyer, él túl, a gyengébb elbukik. Ők az embert a legerősebb fajnak gondolják, ami mindennel megbirkózik... Közben a predator hajóján egy alien királynő új tojásoknak ad életet, amik egy idegen bolygón landolnak, hogy a predator levadássza a később kikelt lényeket. Közben a predatorok vezetőt választanak. Tökéletes összhangot alkot a rajz a történetmeséléssel. Ezt olvasnám tovább bakker.

Aliens – Idegenek a Földön (1999. Eredeti címe: Outbreak)

img_20240803_183409.jpg

Két füzet van meg ebből a gyöngyszemből. Gyönyörű borítója van mindkettőnek. Igencsak kóstoló ez így, mert be se indult a sztori igazán. Anno volt Steve Perrynek egy regénysorozata, ami alapján ezek a képregények készültek, és a Lidérces utazással együtt én ennek a regényváltozatát is olvastam. A két füzet a Földön játszódik, visszautalva a Rim-en történtekre, amikor is egy katonai osztag az alienek által elözönlött égitestről egyetlen lányt ment meg, nagy áldozatok árán. Wilks tizedes ismét küldetésre indul, hogy a Földre hozzon egy mintapéldányt a kapzsi pénzembereknek, és az elmegyógyintézetben lobotómiára váró Billiet is magával viszi. Itt ért véget a második füzet.

Gyönyörű alien rajzok, és felejthető emberalakok jellemzik ezt a képregényt. Valszeg soha nem fogom végigolvasni. Ez a két füzet sok régi emléket visszahozott.

img_20240803_183415.jpg

Star Wars - Hagyaték sorozat

2024. augusztus 01. - Gubán Bélu

img_20240730_200848.jpg

Régen éreztem olyat, hogy milyen kár, hogy egy képregény-sorozat véget ért. Lehet, hogy soha sem? Nagy volumenű soroknál, amiket végig követtem, mint a Walking Dead, vagy az Oblivion Song, biztosan. Viszont a Star Wars Legendák – Hagyaték (Legacy) sorozatnál most a legjobban.

John Ostrander és Jan Duursema sorozata 2006-2010 között futott első körben. Viszont itthon a Szukits rövid időn belül kiadta három hatalmas terjedelmű kötetben. Ugyanis összesen 56 részt kellett sűríteni szép keményfedeles könyvekbe.

img_20240730_162107.jpg

Nem gondoltam, hogy a Vérvörös Birodalmat (Crimson Empire) bármi letaszíthatja nálam a trónról, ami az SW képregényeket illeti. Mégis. A Hagyaték mind történetvezetésben, mind rajzban felülkerekedett rajta. Utóbbiban nem nehéz, Kir Kanos bosszúhadjáratának azért sok vállalhatatlan panelje volt, azért többségében tűrhető-szép skálán mozgott, de a történet nagyon oldschool, nagyon az a bizonyos régi Star Wars, a gyerekkorunk hangulata.

Most meg itt van ez a Cade Skywalker, aki minden, csak nem méltó felmenői nevére. Kábítószerfüggő kalóz, nem egyszer poligám, becstelen, olykor gyáva, boldogan él a sötét oldal hatalmával. Szerethető? Rohadtul.

Cade egy olyan időszakban él, amikor a birodalom két részre szakadt, a Sith és a „normál” birodalomra, emellett a lázadók Szövetsége is működik. A sithek ezrei felülkerekedtek a jediken, aminek hatalmas káosz lett a vége. Itt döntsd el, kinek az oldalára állsz. A képet árnyalja a yuzhaan vongok, egy invazív idegen faj jelenléte, akik anno egy véres háborút vívtak a messzi-messzi galaxis lakóival (ez a Star Wars – Invasion sorozat, egyelőre magyarul nem jelent meg), és tevékenységük következményei máig kísértenek.

hondo_karr_mando.jpg

Nagyon kérdéses, ki éli túl ezt az egész háborúsdit, népirtósdit. Mert a sithek nagyon beizzították a kohókat. Itt egyértelmű, ki a főganaj, és az Darth Krayt, a félig rothadó férges csávó, és fiúbandája, a Back Sith Boys. Ja meg feltámad egy néhányezer éves sith, aki egy jedi amulettjébe zárva várja szabadulását. Nagyon összetett az egész.

A képregény eseményei folyamatosan eszkalálódnak, kis harcoktól egészen egy hatalmas háborúig. Néha nehéz követni, ki kivel is van. A főszereplők hűek önmagukhoz, viszont néha okozott igen nagy meglepetést is a sztori. Sokan nem csak az ellenfelekkel, de önmaguk sötét oldalával is harcolnak, viszont olyan nem fordulhat elo , hogy valaki szürke legyen. A lezárás pedig sötét hangulatú, simán jöhetne még folytatás.

Néhány gondolat a kötetekről. Kicsit túlsúlyosak lettek, és már elég nehezen kezelhetők. Az embernek a csuklója kicsit belefájdul a végére. A terjedelem miatt nehezen lapozhatók. Az első kötet nekem nyomdahibás volt, a kiadó kicserélte. A harmadikban találtam több beírási hibát, és egy panelen szellemként olvasható az eredeti angol szöveg. Nem nagy gond, ez már nálam marad. Csak furcsa ez egy 17.000,-Ft borítóárú képregénynél. Sietős volt a megjelenés.

img_20240723_143621.jpg

Sokan írták már, hogy jó folytatásokban bővelkedik a Star Wars eu (expanded universe), viszont a Disney Marvel sarlacc szörny ezeket mind kukázta, ejnye-bejnye. Szerintem érdemes ezeket a történeteket elolvasni, és megfelelően a helyükön kezelni. Én speciel imádom az eu sztorikat, jobban, mint a fősodorbeli Charles Soule szarokat Salvador Larroca photoshop tracelésével, de amíg nem én vagyok Kathleen Kennedy, ezekből nem lesz sose film.

De minek is? Tökéletes történet, rajz, színezés, ezt csak elrontani lehet.

(B)

img_20240723_143227.jpg

Hétköznapi gémságok - Incremancer

Hétköznapi gémságok, mert rég volt.
Alapvetően nem szeretem a zombikat. Magukat a zombikat nem is lehet szeretni, az eleve beteg dolog. Hanem az egész elképzelést, elvet vagy mit. Nagyon bizarr vonzódás az egykor elhunytakhoz. Hagyjuk is, ilyen formájában.
Az "Incremancer" egy zombis játék, de lehetne másmilyen is. Tulajdonképpen inkább stratégia. Meg "pixel art", meg retro feeling, meg "upgrade & incremental". Nem is egy mai darab, de pár évente felfedezhető. És akkor lehet nyomulni. Kezdünk pár lassú zombival, akiket szélnek eresztve az a feladatuk, hogy minél több életerős pixelembert megfertőzzön, hogy aztán ők is zombiként folytassák munkásságukat. Közben megy a gyűjtögetés: vér, agy, csontok - ahogy azt illik. Ezeket az erőforrásokat felhasználva lehet (kell!) fejlesztéseket elvégezni, hogy utána: Citius, Altius, Fortius! Ha már olimpia van...
Ha szereted a zombikat, ha nem, ez a pixelhalmaz elég sokáig el tud szórakoztatni. Sajnos.

https://www.kongregate.com/games/JamesG466/incremancer

Deadpool és Rozsomák

kep_3.jpg

Most mindenki a Deadpool és Rozsomák lázában ég. Szerencsére nekem is sikerült egészen hamar megnéznem moziban, mert Hugh Jackman miatt kihagyhatatlan. Gondoltam, ha kivesszük a piszkos anyagiakat a számításainkból, talán ő nem adja a nevét valami ótvaros böszmeséghez. Tévedtem vajon? Kiderül mindjárt.

Biztosan vannak nálam nagyobb X-men rajongók, és vannak olyanok is, akik nálam jobban rühellik Deadpoolt. Nehéz így egy filmre beülni, már előre kialakult kettős érzésekkel, negatív elvárásokkal.

Igazából ez a film nem okozott nagy csalódást abból a szempontból, hogy teljesen azt kaptam, amire számítottam. Rengeteg akciót, altesti poént, perverzkedést, minimális történetet, a dráma direkt elviccelését.

Eleve kötve hiszem, hogy aki nem olvasott néhány X-men képregényt, vagy nem az ők filmes kalandjain nőtt fel, mint például én, értsen bármit is ebből az egészből, ami ebben a filmben folyik. A multiverzum teljes röhejessé tételét tűzte ki célul, miközben maga is ennek az eszközével él, éspedig rosszul. Mivel az alap szituáció már idősíkbeli csavar, valamint néhány szereplő megjelenése is olyan formában, ahogy történt, fizikai képtelenség. Sajnos nekem, mint kényszeres embernek nehéz ettől elvonatkoztatni, próbálkoztam.

A Deadpool humorán az első fél órában még nevettem. Eleinte jó poén a seggrepacsi, a másik férfi lecsajozása, a Manitu bocskorából ismert Winnie Tücsök-féle Deadpool megjelenése, a folyamatos altesti humor, a másik folyamatos tökönszurkálása. Ez a humorfaktor egy idő után unalmassá válik, és nem tesz neki jót az önismétlés. Kicsit a prosztóság érzetét kelti, mert sajnos az is.

Rozsomák és Deadpool annyiszor lyukasztja ki a másik bőrét, hogy csodálkozom, hogy a film végére maradt még a ruhájukból valami (na jó, valakinek nem maradt…)

A világmegmentő csodatétel és Marvel Messiáskodás közepette tetszett, hogy régi, szó szerint kukába dobott hősöket sikerült megvenni a film készítőinek, kitölteni őket kicsit több karakterrel, célt adni nekik. Ha a Nagyfiúkból már ismert dorongalsói izomkolosszus másolatát, Gambitet nézzük, ez már kevésbé igaz. Viszont Channing Tatum suttyóságán lehetett nevetni, olyan sok szerepe azért nem volt.

Rengeteg minden történik ebben a filmben, és a lényegét nézzük, teljesen céltalanul. Megérdemli a 18-as karikát, valóban elég sok kaszabolás jellemzi, meg amiről nem is beszéltem, a rohadt sok káromkodás. Tényleg azt várja el a nézőktől egy film, hogy egy cifra káromkodáson nevessen? Rég rossz.

Hugh Jackman a Rozsomák, ezúttal végre így is hívják magyarul is. Érte minden bizonnyal érdemes volt megnézni ezt a filmet. Sok tekintetben fanservice volt az ő, és a híresebbnél híresebb mellékszereplők felvonultatása, ami egy hatalmas plusz pont a filmnek. Jackman a komor marcona alak, Reynolds meg egy idióta. Az ő civakodásuk is sok azért két órán keresztül. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire tudok majd rühellni egy karaktert, de Reynolds Deadpoolja messze a legidegesítőbb, legmarokba mászóbb, akiről valaha is hallottam. Borzasztóan fárasztó. Lehet ez is volt a cél.

Összességében nekem ez 4 rozsomák karmot ér a 6-ból. És még szerintem kedves is voltam.

(B)

kep.jpg

Mace Windu - Egy Star Wars minisorozat

img_20240722_121832.jpg

Nem vagyok oda nagyon a Star Wars képregényekért. Persze, vannak itt is kedvencek, de az újfajta hangvételű kánon cuccok olyan igénytelenek tudnak lenni, hogy ihaj.

A Szukits Kiadó a hazai SW kiadás nagyágyúja, és rengeteg képregény jelent meg náluk (felkiáltójel: idén elvileg véget ér a hazai SW kiadás). Néha el lehet kapni náluk jobb akciókat. Így szereztem be 1.300,-Ft-ért a Star Wars – Mace Windu kötetet.

Windu mester karaktere az előzménytrilógia egyik nagyágyúja, mindenki tudja, Samuel L. Jackson testesítette meg a bivalyerős jedit. A karakterben van annyi, hogy saját képregényt kapjon? Van.

A Windu kötet pont jól mutatja be azt, amit a magukat rajongóknak valló utálkozók felróttak az Akolitusnak: hogy a jedik tudnak igazi seggfejek lenni, és egyáltalán nem biztos, hogy minden jedi egy megtestesült szent.

Windu mester egy bizonytalan ember, kételyek gyötrik, ebben a képregényben ezekkel messzemenően leszámol. Viszont felmerül az olvasóban a kérdés...

img_20240722_123142.jpg

Vajon Windu mester tanácshoz való hűsége az Erőnek, vagy a hatalomnak szól?

Tudjuk, a politika nem habostorta, és a Star Wars sem szűkölködött politikai csatározásokban, amellett, hogy a harctereket is rendesen összevérezték.

Na de mindenki döntse el maga, melyik oldalra áll.

A képregény keményfedeles, kis alapú, borítója szerintem mesteri. A történet nem sok izgalmat tartogat, mert tudjuk, hogy Windu mester megéri Vader átállását. Viszont két harcon keresztül mutatja be, hogy győzi le folyton duzzadó haragját a mester.

A rajzok beszéljenek magukért. Többségében rendes iparosmunkák. Viszont egy-egy panel borzasztó karikatúra lett. Szerintem direkt, ez az a bizonyos jóvanazúgy kategória, ami sajnos rendszeres az SW képregényeknél.

(B)

img_20240722_155207.jpg

img_20240722_122356.jpg

Neil Gaiman - Miss Finch és egyéb történetek

img_20240721_114355.jpg

Neil Gaiman kis hazánkban is népszerű írónak számít. Nem csak könyvei, de képregényei is rendszeresen jelennek meg itthon. Mondhatni megy a versengés a műveinek kiadási lehetőségéért. Ma a Szukitsnál megjelent „A tények Miss Finch távozásának ügyében és más történetek” című kötetét mutatom be nektek.

A hosszú című könyvecske kis alapú, keménykötést kapott. Borítóján egy gyönyörű fekete-fehér képen egy kardfogú tigrist ölelő nő. Iszonyat király. A borítója már megfogott.

A képregény három történetet tartalmaz, mind más hangvételű. A címadó sztori talán a legrejtélyesebb, ott nyitva marad a történet. A másik kettő merőben más, de ugyancsak sötét. Nagyon tetszik, hogy a hiedelmekre alapoznak.

img_20240721_114441.jpg

A képregények nagyon felemás érzést keltenek az olvasóban. Gaiman feszültséggel teli történetét olvassa, miközben gyönyörű, klasszikus rajzokon, festményeken elevenednek meg a szereplők. Realisztikus és színes az egész, ezért olyan abszurd, ami történik bennük. A rajzokért Michael Zulli a felelős.

Túl sokat nem lehet írni a kötetről spoilerezés nélkül. Aki szereti Gaimant, valószínűleg már túl van az elolvasásán, de mégis. Hátha van még rajtam kívül olyan személy, aki ismerkedne az íróval. Szerintem jó kötet ez az ismerkedésre.

Három, viszonylag rövid, izgalmas sztori, nincs lehetőség túlírni, vagy túlokoskodni. Mindhárom történet nagyon eredeti, ötletes, nem hétköznapi.

Kell még más?

(B)

img_20240721_114537.jpg

 

Az akolitus

Lehet ezzel a bejegyzéssel nem leszek túl népszerű. Ma ugyanis az Akolitusról lesz szó.

A Disney-éra leglepontozottabb sorozata Az Akolitus (imdb: 3.8/10, rotten tomates 16%, ami a nézői pontszámokat illeti). Általában elmondható, hogy nekem tetszik, ami a többségnek nem, így vagyok bekötve (fordítva). Tibivel beszéltünk 3 rész megnézése után, és egyikünk sem látott benne különösebb problémát.

Én pozitívan álltam a sorozathoz. Sokan írták róla, hogy unalmas, rosszak a párbeszédek, a színészi játék. Szerintem meg, ami a drámát illeti, a legjobb előszereplős Star Wars sorozatot kaptuk most meg.

Az utóbbi évek SW sorozatai, legyenek azok animációsak, vagy élőszereplősek, nem nélkülözték az időhúzást. Akármelyiket nézzük, voltak töltelékrészek, én csak side questeknek nevezem ezeket, a szerepjátékok küldetései alapján.

Na az akolitusban egyetlen ilyen rész sem volt. Egy pörgős, fordulatos, látványos, szépen megkoreografált harcjelenetekkel teletűzdelt, sötét sorozat lett, kicsit Paula és Paulina beütéssel. Mert ahol ikrek vannak, ott kell egy csere is...

Sokan sok mindent rá akartak húzni erre a sorozatra, és maguk a készítők is rossz marketing stratégiát választottak, mert gyűlölet lett a vége, már azelőtt, hogy egyetlen részt is látott volna belőle bárki.

Pedig ez igen csak Star Wars, és a készítők láthatóan nem hülyék, ismerik, amiben most mozogniuk kellett.

Az akolitusban senkit sem lehet szeretni, pedig telerakták szimpatikus arcbeállítású színészekkel. A főszereplő ikerlányokat játszó Amandla Stenberg fiatal kora ellenére szerintem sokkal jobban alakít, mint az új trilógia fiataljai. I Dzsongdzse fantasztikus jedi mester, nyugodtságot áraszt és bölcsességet. Tanítványa a korábban X-23-at alakító Dafne Keen kicsit Sandra Bullockosra vette a figurát a Női szervekből. Many Jacinto egyértelműen egy szépfiú, és újfajta megközelítésbe helyez egy bizonyos csoportot, de hitelesen hozza, akit kell.

Voltak a sorozatban olyan húzások, amik egyértelműen lelepleztek egy-egy fordulatot. Például, hogy ki a rejtélyes Sith, az már a második részben számomra kiderült, amikor elkerült egy csapást, holott egy igazi balfasznak akart tűnni a csóka. A szereplők néha random változtatták a véleményüket, másokhoz való hozzáállásukat. Kicsit a kiindulópont, a konfliktus nem teljesen egyértelmű még azután sem, hogy különböző szemszögekből is bemutatták nekünk.

A jelmezeken lehetett volna csiszolni. Az egyik jedi mester zöld feje annyira gagyin minimál lett, hogy egy gombóc pisztáciafagyi ugrott be róla.

Azért néhány az SW univerzumból már ismerős bukfenc az volt benne. Például, hogy az űrben ég a tűz, de amióta a nyolcadik részben megállt az űrhajó a légüres térben, amikor kifogyott belőle a benya, már nem csodálkozunk ezeken. A jedik néha keményen hülyék. Tudják, hogy bizonyos jedikre vadásznak, mégis tanácskozni kell, ahelyett, hogy figyelmeztetnék a lehetséges áldozatot).

A fordulatok, a következtetések viszont tetszettek. És kijár neki egy folytatás, bár ez bizonytalan a fogadtatása miatt.

Az utolsó részek megrebegtettek néhány ismert vagy ismertnek vélt karaktert, akik azért visszatérhetnének még.

Szerintem kár kihagyni ezt a sorozatot. Kicsit árnyalja azt a messzi-messzi galaxist. Tanuljuk meg végre, hogy nem minden fekete vagy fehér.

Nekem tetszett.

(B)

 

Rozsomák - Az állam ellensége

img_20240716_145927.jpg

Mark Millar az egyik kedvenc íróm. Vegyük csak a Kingsmant, Kick/Ass-t, 1985-öt, Jupiter Hagyatékát. Mind remek, ezek a címek magukért beszélnek.

Aztán ott van John Romita Jr., aki korántsem a kedvenc rajzolóm. Viszont vannak olyan történetek, amik az ő rajzaival tökéletesen működnek. Millarral közös munkája volt a fentiek közül a Kick/Ass, ami tényleg rendesen picsán rúgja az embert, de J.R.Jr. általában minden fejet ugyanolyanra rajzol. Ez az ő kézhegye (Carlos Ezquerra is mindenkinek Dredd fejet rajzolt).

Így aki szemfüles volt, kitalálhatta, hogy a Geekságok menza Rozsomákos tészta hetének következő fogása az Állam ellensége (Fumax, 2024., írta Millar, rajzolta J.R.Jr.)

Rozsomák a Marvel egyik legikonikusabb karaktere. A kis szőrös kanadai fószer szivarral a szájában, sokszor piásan jelent meg a képregények lapjain. Nemtörődöm, laza figura, az X-men egyik tagja.

img_20240717_131118.jpg

Az Állam ellensége egy brutális Rózsi történet, Millartól mit is várhatunk. A Bosszúállók/S.H.I.E.L.D./X-men/F4 csapat ( és sokan mások) egy soha nem látott veszéllyel találják szembe magukat. Ugyanis a Hidra összeáll más terrorszervezetekkel, hogy közösen mérjenek csapást rájuk.

Az első lépésük, hogy Rozsomákot csapdába csalják, és átállítják a saját oldalukra. Itt azonban nem állnak meg, ugyanis terveik szerint több szuperemberrel akarják majd erősíteni a soraikat.

Millar híres arról, hogy hullanak nála az emberek, mint a legyek... Nos ehhez most J.R.Jr. is asszisztál. Megvallom, sokszor félre kellett tennem a kötetet, mert annyira elkapott az érzés. Valahogy fel kellett dolgoznom ezt a menőséget, amit ezek ketten elém raktak. Egyszerűen zseniális.

Sok olyan Marvel eseményt láthattunk már, ami alapjaiban rengeti meg a szuperhősök világát. Az állam ellensége is ilyen, és a Thor – A mennydörgés istene után ez lett a második kedvenc Marvel képregényem. Thor azért egy Esad Ribiccel felturbózott Jason Aaron történettel nevezett a versenybe, azt rohadt nehéz felülmúlni.

img_20240717_125717.jpg

A Fumax kiadványa ismét pazar. Kétféle verzióban jelent meg. A limitált változatban vázlatok, és egy plusz történet kapott helyet, amiben Rozsomák egy náci haláltábor vezetőit kergeti őrületbe. Továbbá kiemelném Mark Millar utószavát, amiben egy Will Eisnerrel közös történetét meséli el. Speciel, hogyan segítette Eisner a haláltáboros történet megírását, miközben azt se tudta, ki az a Rozsomák.

A limitált verzió egy gyönyörű sketch elő és hátlapot kapott, valamint egy védőborítót.

Fantasztikus egy kötet.

(B)

img_20240717_213459.jpg

süti beállítások módosítása