Hétköznapi Geekságok

Az akolitus

2024. július 20. - Gubán Bélu

Lehet ezzel a bejegyzéssel nem leszek túl népszerű. Ma ugyanis az Akolitusról lesz szó.

A Disney-éra leglepontozottabb sorozata Az Akolitus (imdb: 3.8/10, rotten tomates 16%, ami a nézői pontszámokat illeti). Általában elmondható, hogy nekem tetszik, ami a többségnek nem, így vagyok bekötve (fordítva). Tibivel beszéltünk 3 rész megnézése után, és egyikünk sem látott benne különösebb problémát.

Én pozitívan álltam a sorozathoz. Sokan írták róla, hogy unalmas, rosszak a párbeszédek, a színészi játék. Szerintem meg, ami a drámát illeti, a legjobb előszereplős Star Wars sorozatot kaptuk most meg.

Az utóbbi évek SW sorozatai, legyenek azok animációsak, vagy élőszereplősek, nem nélkülözték az időhúzást. Akármelyiket nézzük, voltak töltelékrészek, én csak side questeknek nevezem ezeket, a szerepjátékok küldetései alapján.

Na az akolitusban egyetlen ilyen rész sem volt. Egy pörgős, fordulatos, látványos, szépen megkoreografált harcjelenetekkel teletűzdelt, sötét sorozat lett, kicsit Paula és Paulina beütéssel. Mert ahol ikrek vannak, ott kell egy csere is...

Sokan sok mindent rá akartak húzni erre a sorozatra, és maguk a készítők is rossz marketing stratégiát választottak, mert gyűlölet lett a vége, már azelőtt, hogy egyetlen részt is látott volna belőle bárki.

Pedig ez igen csak Star Wars, és a készítők láthatóan nem hülyék, ismerik, amiben most mozogniuk kellett.

Az akolitusban senkit sem lehet szeretni, pedig telerakták szimpatikus arcbeállítású színészekkel. A főszereplő ikerlányokat játszó Amandla Stenberg fiatal kora ellenére szerintem sokkal jobban alakít, mint az új trilógia fiataljai. I Dzsongdzse fantasztikus jedi mester, nyugodtságot áraszt és bölcsességet. Tanítványa a korábban X-23-at alakító Dafne Keen kicsit Sandra Bullockosra vette a figurát a Női szervekből. Many Jacinto egyértelműen egy szépfiú, és újfajta megközelítésbe helyez egy bizonyos csoportot, de hitelesen hozza, akit kell.

Voltak a sorozatban olyan húzások, amik egyértelműen lelepleztek egy-egy fordulatot. Például, hogy ki a rejtélyes Sith, az már a második részben számomra kiderült, amikor elkerült egy csapást, holott egy igazi balfasznak akart tűnni a csóka. A szereplők néha random változtatták a véleményüket, másokhoz való hozzáállásukat. Kicsit a kiindulópont, a konfliktus nem teljesen egyértelmű még azután sem, hogy különböző szemszögekből is bemutatták nekünk.

A jelmezeken lehetett volna csiszolni. Az egyik jedi mester zöld feje annyira gagyin minimál lett, hogy egy gombóc pisztáciafagyi ugrott be róla.

Azért néhány az SW univerzumból már ismerős bukfenc az volt benne. Például, hogy az űrben ég a tűz, de amióta a nyolcadik részben megállt az űrhajó a légüres térben, amikor kifogyott belőle a benya, már nem csodálkozunk ezeken. A jedik néha keményen hülyék. Tudják, hogy bizonyos jedikre vadásznak, mégis tanácskozni kell, ahelyett, hogy figyelmeztetnék a lehetséges áldozatot).

A fordulatok, a következtetések viszont tetszettek. És kijár neki egy folytatás, bár ez bizonytalan a fogadtatása miatt.

Az utolsó részek megrebegtettek néhány ismert vagy ismertnek vélt karaktert, akik azért visszatérhetnének még.

Szerintem kár kihagyni ezt a sorozatot. Kicsit árnyalja azt a messzi-messzi galaxist. Tanuljuk meg végre, hogy nem minden fekete vagy fehér.

Nekem tetszett.

(B)

 

Rozsomák - Az állam ellensége

img_20240716_145927.jpg

Mark Millar az egyik kedvenc íróm. Vegyük csak a Kingsmant, Kick/Ass-t, 1985-öt, Jupiter Hagyatékát. Mind remek, ezek a címek magukért beszélnek.

Aztán ott van John Romita Jr., aki korántsem a kedvenc rajzolóm. Viszont vannak olyan történetek, amik az ő rajzaival tökéletesen működnek. Millarral közös munkája volt a fentiek közül a Kick/Ass, ami tényleg rendesen picsán rúgja az embert, de J.R.Jr. általában minden fejet ugyanolyanra rajzol. Ez az ő kézhegye (Carlos Ezquerra is mindenkinek Dredd fejet rajzolt).

Így aki szemfüles volt, kitalálhatta, hogy a Geekságok menza Rozsomákos tészta hetének következő fogása az Állam ellensége (Fumax, 2024., írta Millar, rajzolta J.R.Jr.)

Rozsomák a Marvel egyik legikonikusabb karaktere. A kis szőrös kanadai fószer szivarral a szájában, sokszor piásan jelent meg a képregények lapjain. Nemtörődöm, laza figura, az X-men egyik tagja.

img_20240717_131118.jpg

Az Állam ellensége egy brutális Rózsi történet, Millartól mit is várhatunk. A Bosszúállók/S.H.I.E.L.D./X-men/F4 csapat ( és sokan mások) egy soha nem látott veszéllyel találják szembe magukat. Ugyanis a Hidra összeáll más terrorszervezetekkel, hogy közösen mérjenek csapást rájuk.

Az első lépésük, hogy Rozsomákot csapdába csalják, és átállítják a saját oldalukra. Itt azonban nem állnak meg, ugyanis terveik szerint több szuperemberrel akarják majd erősíteni a soraikat.

Millar híres arról, hogy hullanak nála az emberek, mint a legyek... Nos ehhez most J.R.Jr. is asszisztál. Megvallom, sokszor félre kellett tennem a kötetet, mert annyira elkapott az érzés. Valahogy fel kellett dolgoznom ezt a menőséget, amit ezek ketten elém raktak. Egyszerűen zseniális.

Sok olyan Marvel eseményt láthattunk már, ami alapjaiban rengeti meg a szuperhősök világát. Az állam ellensége is ilyen, és a Thor – A mennydörgés istene után ez lett a második kedvenc Marvel képregényem. Thor azért egy Esad Ribiccel felturbózott Jason Aaron történettel nevezett a versenybe, azt rohadt nehéz felülmúlni.

img_20240717_125717.jpg

A Fumax kiadványa ismét pazar. Kétféle verzióban jelent meg. A limitált változatban vázlatok, és egy plusz történet kapott helyet, amiben Rozsomák egy náci haláltábor vezetőit kergeti őrületbe. Továbbá kiemelném Mark Millar utószavát, amiben egy Will Eisnerrel közös történetét meséli el. Speciel, hogyan segítette Eisner a haláltáboros történet megírását, miközben azt se tudta, ki az a Rozsomák.

A limitált verzió egy gyönyörű sketch elő és hátlapot kapott, valamint egy védőborítót.

Fantasztikus egy kötet.

(B)

img_20240717_213459.jpg

Rozsomák - Noir

img_20240716_114945.jpgNéhány nap múlva mozikba kerül a Deadpool – Rozsomák film. Ezen alkalomból mostanában rengeteg Rozsomákos (tészta) képregény jelent meg, a kiadók elárasztottak bennünket minden földi jóval. Ma Stuart Moore és C. P. Smith közös képregénye, a Rozsomák – Noir kerül terítékre. Itthon a Vad Virágok Könyvműhely adta ki, mint mondtam is, 2024-ben. 

A képregény megjelenéséről annyit, hogy védőborítós keménykötéses darab. Viszonylag gyorsan a végére lehet érni a 4 füzetes minisorozatnak, terjedelme 96 oldal. Nem igazán érzem azt, hogy ennél a képregénynél indokolt lenne a keménykötés, főleg nem a terjedelem miatt. Valahogy a tpb formátum jobban kézre esett volna ennél. De nem én volta ma döntéshozó ebben sem, és nem húzom fel nagyon az orrom, hogy egy masszívabb megjelenést kapott.

Jó kis alternatív történet ez, mint a szamurájos Marvel füzetek voltak a Bubi Boltnál (Bubi Extra valahanyadik füzetek). Nekem bejönnek ezek a sötétebb hangulatú történetek, szerintem nem tekinthető átlagosnak. Újragondolt Rozsomákot kapunk, egy magánnyomozót, akit megbíznak egy feladattal, ami természetesen nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre látszott.

Logant ebben a képregényben nem lehet szeretni, ahogyan kb. senkit sem. Olyan gengszterfilmes minden karakter, épp annyi benne a klisé, amennyit elbír. Jó olvasni, jó nézegetni a képeket, nagyon füstös az egész cucc. A harmincas évek New Yorkját kapjuk, annak is a leglepukkantabb részét, lelakott prostikkal, szakadt késdobálókkal, harcias verőlegényekkel.

Jó az ábrázolás, mert szaga és íze van ennek a képregénynek. Érzed a cigarettafüstöt, a whiskyt, izzadtságot, vért. Letehetetlen. Kár, hogy ilyen rövid. Lehet, hogy ebben ennyi volt, de a csattanója tényleg arcon ütött.

(B)

Kázmér és Huba

Az egyik kedvenc képregény sorozatom a Kázmér és Huba. Bill Watterson írta, rajzolta, egyebek. Anno a jubileumi válogatással már megismertettem olvasóinkat, de a két rosszaságból sosem lehet elég.

Gyerekként a Garfield magazin lapjain olvastam Kázmérékat, és őszintén kétlem, hogy bármit is értettem volna belőle. Persze Kázmér viselkedése egyértelmű, illetve az ebből adódó humorfaktor, de a szülők, akiknek nincs neve sokat tesznek hozzá az egészhez.

Kázmér nem egy szokványos nyolcéves. Watterson olyan gyereket álmodott papírra, amilyet ő sose nevelt volna szívesen. Kázmér a szülők rémálma, mindenre van riposztja. Fantáziavilága összetett, és amit ő valóságnak él meg, azt nyilvánvalóan senki sem látja rajta kívül. Mégis van sokszor kapcsolat a gyermeki játékos képzelgés és a valóság között.

A sorozat zseniális. Watterson őszintén lehet büszke saját magára. Olyan képregény a Kázmér és Huba, amin sokszor felröhögök, akárhányszor is olvastam már. Minden képsor más, nincs két ugyanolyan poén.

És arra is jó, hogy bevonzzon embereket az olvasás felé. Amikor apám meglátta, hogy a Hómutánsokat olvasom, belelapozott, és egyből le is csapott az egyik Kázmér kötetemre.

A képek a Vérszomjas Hómutánsok Támadásából vannak lőve (Vad Virágok Könyvműhely, 2010. május).

(B)

Ui. További képekért keressétek facebook oldalunkat.

Ed Piskor - X-men: Grand Design

Ed Piskor idén április elsején hunyt el. Én nem ismertem a munkásságát, de a halála körülményei miatti tiszteletadásból, és mert szerintem a cancel culture mindent visz mostanában, ezért a betiltás miatti félelemtől vezérelve beszereztem az X-men – Grand Design című Ed Piskor kötetet.

Ed egészen biztosan tehetséges volt, erről egy Eisner-díj is tanúskodik, illetve több díjra jelölés is. A Grand Design egy olyan kötet, amiben az X-ek történetét az elejétől fogva úgy olvashatjuk, mintha az egész sztori előre eltervezett lett volna, és mindezt sajátos, sokszor karikatúraszerű előadásmóddal.

A kötetben rengeteg ismerős dolog történik a mutánsokkal, minden szép sorban, hat fejezeten és 260 oldalon át. Piskor írta, rajzolta, beírta. Nagy szó volt ez 2018-2019-ben, ugyanis ilyet a Marvel nem igazán ismert korábban. A Grand Design hardcore fanoknak készült, és nem is titkolja. Ed is hatalmas rajongó volt, ez látszik a történeten.

Több évnyi X történetet egy kötetbe sűríteni nem kis meló lehetett, nagyrészt sikerült eltalálni az egyensúlyt. Bár sokszor úgy éreztem, hogy sokkal kevesebb X-ment olvastam, mint Piskor, ezért hirtelen nem értettem, mi miért is történik, vagy hogy hozta vissza rég elhunyt hőseit. Nyilván a feldolgozott X-men történetek erre bővebb választ adnak. Nagyon oda kellett figyelni. Viszont az egész kötet nyomasztó, főleg a végkifejletet nézve, még akkor is, ha minden jó, ha a vége… A mutánsokat rengeteg atrocitás érte képzeletbeli életükben. Kicsit sorsközösség ez az író-rajzolóval.

Ahogy írtam, sokszor karikatúra-szerű ábrázolás jellemzi a Grand Design-t. Azonban ez a nagy elődökhöz mérve méltó tiszteletadás mellett történik. Piskor rajzai frenetikusak, olykor viccesek, vagy direkt fullba nyomja a retrot. Jó humora volt a srácnak, annyi szent. Ez egy tökéletes kötet.

Sikerült beszerezni a non plus ultra kiadást, amiben direkt sárgított, barnított lapokon elevenednek meg a mutkók kalandjai. Ez a papír kifejezetten illik a stílushoz, nagy élmény olvasni.

Azonban sajnos Ed Piskort nem fogja visszahozni Kitty Pryde időutazása, ahogyan semmi sem. Valószínűleg hamar feledésbe is merül a tragikus facebook bejegyzése, amiben elbúcsúzott a rajongóitól, mert kicsinálták a kiber-zaklatók. Ugyanis Ed Piskor annak lett az áldozata, hogy bemondásra ítélnek el embereket, korrekt eljárás, meghallgatás nélkül. Mondhatni, a nép haragja ölte meg. Olyan világot élünk, amikor a látszatot kell csak fenntartani arról, hogy feddhetetlenek vagyunk, nem fér bele az üzletpolitikába egy olyan alak, akit még csak gyanúsítanak is akármivel. Ciki az ilyennel még csak egy lapon is szerepelni.

Így történt az, hogy Ed Piskor élete nagy lehetőségétől esett el egy – a levele szerint – alaptalan rágalmazás miatt, mert őt már nem sikerült meghallgatni, csak leírhatta, ami bántotta. Szépen rászállt az internetes bullie-k társadalma. Néhány nap alatt lejáratták, kicsinálták, öngyilkosságba hajszolták.

És higgyen mindenki annak, akinek akar, de az önbíráskodásnak, a kulturális eltörlésnek, megsemmisítésnek nem lenne szabad helyt adni, ahogyan az internetes zaklatás is egy létező bűncselekményi fogalom. Ed sajnos ennek lett az áldozata.

Nyugodjék békében.

(B)

Marvel 1985

A Kingpin Kiadónál megjelent 1985 egy olyan képregény, amit nem szabad a borítójáról megítélni. Ha ez alapján ítéltem volna meg, le se veszem az áruház polcáról. Ennek a kiadványnak a borítóján ugyanis minden is van, de elég ótvarok. Skorpiófarok, egy majdnem egész Magneto, egy negyed Bulldózer, punktarajos Gyík és egyebek. Nem a rajzok a rondák, hanem valahogy az elrendezés és a színek olyan kaotikusak. Nem tudtam hova tenni, amíg fel nem lapoztam.

Ami érdekesebb, az alkotógárda: Mark Millar író és Tommy Lee Edwards rajzoló. Millar a brutalitásáról híres, szeretem a munkáit. Pipa. Edwards nem csak képregényekkel, de art bookokkal is hozzátett kultúránkhoz. Valakinek bejön ez a négyszögletesebb stílus. Nekem ez is pipa.

Az 1985 egy olyan rémálom, ami egy képregényrajongó számára mégsem az. 1985-ben mindenki boldogan éli az életét ezen a szent Földön, kivéve Tobyt, akinek a szülei elváltak, az apja egy hulladék senki, az anyja meg bepasizott, ezért a fiú a képregényekbe menekül.

Aztán erősen elcsodálkozik, amikor apjával történt sétája alkalmával az egyik ablakból a Vörös Koponyát látja letekinteni. „Így is pszichológushoz járok, kell még nekem ez is?” Kérdezi is magától. Jönnek még többen is, csak hát el is tűnnek.

Elgondolkodhatunk, hogy vajon Toby képzeli-e ezt az egészet. A szülei különválása hozza elő belőle ezeket a hallucinációkat? Elsőre úgy tűnhet. Aztán…

A minisorozatnak van eleje, van vége. Egy jó nagy ívet rajzol a sztorija, a végén egy hatalmas csavarral. Kicsit sem számítottam arra, ami valójában a dolgok mögött állt. Időgépnek nem igazán tudom nevezni  a képregényt. Valahogy a világ annyira nincs felépítve benne, hogy átjöjjön a retro hangulat. Ez szerintem egy kihagyott ziccer egy ilyen címet viselő képregénynél.

Összességében ez egy marha jó képregény. Kicsit brutálisabb, mint amit az átlag Marveltől megszokhattunk, szóval egy átlapozást megérdemel, mielőtt odaadjuk a gyerek kezébe.

(B)

Néhány képregényfüzet a közelmúltból

Összeszedtem az elmúlt időszak megjelenései közül néhány Általam érdekesnek tartott füzetet. Miért is jó egy képregény-füzet? Mert viszonylag rövid idő alatt el lehet olvasni, és nem ritkán egy kerek sztorit alkot. Kezdjünk is bele.

Bubi extra #15 – Howard és Gwenpool (írta: Chris Hastings, rajzolta Danilo Beyruth)

img_20240704_190550.jpg

A Bubi Boltban kapható Bubi Extra füzetek más terjesztőkhöz nem kerülnek. Volt már itt Sárlény, de Marvel Western is. Nem oly rég pedig Howard a kacsa összefutott Gwenpoollal. Csalódtam benne, de kellemesen. Rendkívül szórakoztató ez a rövid kaland a Hidrával és a Fekete Macskával. Laza, fiatalos, pörgős történet és gyönyörű, rajzfilmszerű rajzok. Néha még fel is röhögtem rajta.

Kingpin előfizetői képregények #1 – Pókember/Fenegyerek (írta: Brett Matthews, rajzolta: Vatche Mavlian)

img_20240704_193150.jpg

A Marvel Knights sorozat 2002-es első száma önálló történet. Fenegyerek egy gyerekrablás ügyében nyomoz, miközben Pókember macskákat ment. Jó kis noir stílusú, zaklatott hangvételű füzet, csattanós lezárással. A füzetet azok kaphatták a kiadótól, akik legalább két sorozatra előfizettek a Kingpin kiadónál. De a másodlagos piacon már találni belőlük természetesen.

Snoopy #10 – Woodstock (írta és rajzolta Charles M. Schulz, kiadja a Vad Virágok Könyvműhely)

img_20240704_211044.jpg

Azt hittem, hogy nem fog hiányozni a baseball. Az utolsó néhány füzet tele volt vele, és mégis. A sorozat tizedik kötete a Woodstock, Snoopy legkisebb sárga barátjáról szól. Elég ügyetlen, szószátyár, kis aranyos. Kicsit sok volt benne az ügyetlenkedés, néhány kivételtől eltekintve minden strip ugyanarról szól. Woodstock nekimegy egy fának, Snoopy házának, vagy leesik valahonnan. Nem ez a legerősebb füzet eddig.

Kingpin előfizetői képregények #2 – Ms. Marvel (írta: Gerry Conway, rajzolta: John Buscema)

img_20240704_214637.jpg

Igazán jó időszak ez a gyűjtőknek. Ms. Marvel 1977-es első megjelenésének magyar változatát kaparinthatta meg, aki vérbeli Kingpin előfizető. Alkotói legendásak, a füzet kivitelezése pazar, a történet retro, egyben király. Kell-e ennél több? Nekem biztos nem. A másodlagos piacon ez is biztos meg fog fordulni, érdemes figyelni (én ott cápáztam be).

Fekete-Fehér Kockás 2024/3 (Vitanum)

img_20240705_223720.jpg

Ahogyan korábban említettem, a 2024-es Budapest Comic Conra eljött John Higgins, aki többek között Dreddet is rajzolt már. A Vitanum ezért egy Higgins – 2000AD különszámmal jelentkezett az FF Kockással. Imádom a 2000AD kiadványait, így ez a füzet az egyik kedvencem, még úgy is, hogy valami John összefirkálta. Ebben a számban Alan Moore, John Wagner, Alan Grant, és Gerry Finlay-Day írók munkáit, többségében Higgins rajzokon csodálhatjuk. Na de kikkel is találkozhatunk ebben az antológiában? Tharg abszurd történetei a jövőből, néhány oldalas szösszenetek, csattanóval a végükön. Dredd egy igazi köcsög, amikor a demokráciáért tüntető tömeget kell rendszabályozni. Rogue Trooper-ből is kapunk kóstolót. Utóbbi egy genetikailag módosított dezertőr katona, aki próbál boldogulni egy olyan háborúban, ahol mindenki az ellensége. Segítői, a biochipek, Flinta, Sisak és Zsákos, akik az eszközökbe építve tárolják halott társai tudatát. Elég beteg. Egy mókás sztorit is olvashatunk a megreformált istenekről Alan Moore-tól. Fordítva van bekötvr a csávó, az hótziher. Van itt Slaine is, azt a sztorit nem olvastam, mert az egyetlen olyan karakter az angol kiadónál, akitől kiver a víz.

Szóval ilyen az FF Kockás.

Kingpin előfizetői képregények #3 – Rozsomák (írta: Jason Aaron, rajz: Adam Kubert)

img_20240705_223807.jpg

Aaron rohadt jó író, és ha hagyják, hogy nagyjából azt csináljon, akit szeret, akkor ez a képregényből lejön. Ez a Rozsi sztori is ilyen. Pörgős, humoros, egyben elgondolkodtató és szomorú. Önállóan is élvezhető. Kubert rajzai pedig nagyon brutálisak. A képregény Rozsomák mogorva hétköznapjait mutatja be nekünk, szellemesen. Rohadt jól van beosztva, elrendezve a panelek, egyfajta játékosság látszik rajta. Szóval aki mindenre is előfizetett a Kingpinnél, az első kézből olvashatta ezt a gyöngyszemet.

 

Fantasztikus Négyes - Az Ezüstkor Hősei

img_20240702_202022.jpgVannak olyan képregények, amikről egészen addig nem tudod, hogy kellenek neked, amíg el nem olvasod őket, és vannak olyanok, amelyek egyetlen képregényrajongó polcáról sem hiányozhatnak. Stan Leeről, Jack Kirbyről, és az általuk megalkotott Fantasztikus Négyesről annyit kell csak írni, hogy utóbbiak közé tartozik.

Az olasz istenek (Frike Comics) itthon 2021-ben kezdték el kiadni a Világ Legfantasztikusabb Képregényét a Fantastic Four 68. számától kezdődően. Az ezt megelőző kezdeti időszakot pedig most már Az Ezüstkor Hősei sorozat lapjain olvashatjuk 2023-tól. Eddig két kötet jelent meg, erősen korlátozott példányszámban, gyönyörű matt papíron, és 16 lapszámot felölelve (1961-től, az első számtól!).

Innen tudhatjuk meg, miért lettek hőseink olyanok, amilyenek. Mr. Fantastic, a nyúlánk, Susan Storm, a Láthatatlan Nő, Johnny Storm, a Fáklya és Ben Grimm, a Lény. Kezdetektől fogva változatos kalandokban vettek részt, és néha nem csak külső ellenségeikkel, de egymással is meg kellett mérkőzniük.

A Fantasztikus Négyes egy remek sorozat. Igazi Old School móka. Itt a hősök nem két bakker között ütik az ellent, hanem (Tibi szavaival élve), annyit dumálnak, hogy a hülye is megértse, amit olvas, bár a tudományos megoldások helyett inkább a mágia dominál (nekem legalábbis úgy tűnt). Szóval rengeteg olvasnivalót tartogatnak ezek a képregények.

Az első számban a Vakondember, a Skrullok, Csodamester, Fátum Doktor, Namor, a részeg tengerész és a Bábos borzolják a kedélyeket rettentő megjelenésükkel. A hősök kalandjaik során térben és időben is keresztül-kasul szaladgálnak, így rendkívül változatos az egész. Nekem az X Bolygón tett látogatás és a Bábos volt a kedvencem, utóbbi a Ben Grimm sorsára gyakorolt hatása miatt (Ben szerelmi életéről a Fantasztikus Négyes itthon megjelent 2021-es első kötetében olvashatunk).

img_20240702_202040.jpgA képregény azért elég naiv is tud lenni néha, de szerintem bájos. Viszont voltak igazán meghökkentő fordulatok is egy-egy történetben, és sok tanulsággal is szolgálnak.

A gonosztevők és olykor a Négyes is azért elég meredek dolgokat tudnak művelni a képregény lapjain. Fáklyát azbeszt falú szobába zárják, hogy ne tudja magát kiégetni onnan, egy további alkalommal azbeszt bevonatú hálóval ejtik foglyul. Reed egyszer lekap egy motorost menet közben a motorjáról, mert ki akarja kérdezni. Kicsit erős azért. Susan egyszer láthatatlanná válva kiissza egy gyanútlan koma kóláját a poharából szívószállal (jó, ez maximum diákcsíny lehetne). De ki magyarázza azt meg nekem, hogy New York felett simán atomot robbantanak, hogy megállítsanak egy óriás szörnyet?

Ez tényleg egy fantasztikus képregény, aki anno lemaradt róla, az így járt. Nekem megvan mindkét eddig megjelent szám. Ez volt a nye-nye-nyeeee helye.

(B)

Transformers Legacy Evolution Core Dinobots akciófigura gyűjtemény

Úgy esett, hogy egy netes rendelésembe bekerült egy ilyen kis figura, első körben Grimlock volt az. Nem ismertem a Core szériát, egyszerűen csak megtetszett a kis dinobot. Aztán egy ismerősöm szólt, hogy hát ezekből van egy szériában hat darab, és ha jól kufárkodok, és megvan mind, akkor együtt egy hetediket adnak ki.

Innen lehetetlen volt megállni.

A Hasbro Core Dinobots széria darabonként innen-onnan beszerezhető. A hatból hármat külföldről rendeltem, a német és az eredeti Amazonról. Itthon találtam a másik hármat viszonylag jó áron. Egy ilyen kis 8-10 centi körüli figura minden centije általában egy ezresbe kerül, így mondanom sem kell, cefetül húzták némelyiknél a fogamat. De végülis az élményért megérte.

A kis figurák háromféle pózba transzformálhatók. Az alap, ahogy érkeznek, a humanoid forma, majd ezt néhány lépésben dinoszaurusszá lehet alakítani. A dino formából alakíthatjuk ki a testrész formátumot, hogy végül a hatalmas Volcanicust kapjuk meg. Külön-külön négy végtag, a torzót pedig kettő dinobot adja.

Nagyon jól kidolgozott és összetett figurák ezek, és élmény volt velük babrálni. Mindegyikhez járt egy-egy kihajtható füzetke, amiben lépésről lépésre le van rajzolva, miként alakíthatóak át a figurák. Több lépésből áll mind, de így nagyon egyszerű volt összerakni őket. Nekem ez a végső Volcanicus forma marad, mert együtt így összerakva nagyon jól mutat.

Sajnos itt még nincs vége a mesének. A figurához adtak ki upgrade kitet, amivel még menőbbé lehet pimpelni a Transformered. Borzasztó világot élünk, mindenki a pénzünkre hajt.

Lessétek meg a rövid videómat ezekről.

Csoki

Szerk. A youtube short link megoszthatatlansága miatt kicsit hosszabb lett a buli, mint szerettem volna. Az eredeti elképzelés az első rövid rész, a mozist utóbb raktam bele, és az instán korábban megosztott humorosnak szánt kis szösszenetet, ahogy az egyik dinobot kitör a dobozából.

Blacking Out képregény

Frike Comics-éknál 2024-ben sem ülnek a babérjaikon. Rengeteg képregény jelenik meg náluk, és egyre szélesebb palettával állnak a hazai képregény-nagybani általuk kibérelt helyén. Ezúttal egy amerikai cuccot olvastam el tőlük. Egy ötvenpár oldalas füzetet, aminek a címe: Blacking Out.

A képregény anno kickstarter kampány útján jelent meg először néhány éve. Chip Mosher írta, Peter Krause rajzolta, és Giulia Brusco színezte. Na de ez alapján nem lehet eldönteni, mennyire van szükségünk egy ilyen képregényre. Nézzük a részleteket.

Egy kaliforniai tűzvész idején járunk egy koszfészekben, ahol egy gyilkossági per is éppen zajlik. Egy idős fószert gyanúsítanak a saját lánya megölésével, akit felgyújtva találtak meg a kiégett erdő kellős közepén. Valaki azonban nem hisz a vádaknak, és felbérli Conradot, a bukott zsarut, hogy nyomozza ki, ki lehet a valódi gyilkos.

Conrad a nyomozása során mindenkit magára haragít. Az ürge egyáltalán nem szimpatikus, masszív alkoholista. Igazából maga a képregény borítója és már maga a címe is sugallja, mi lesz a történet megoldása. Talán, ha jobban megnéztem volna az elolvasás előtt, nem rágtam volna le a körmeimet. Mert izgalmasnak izgalmas.

Amúgy tényleg egy jó kis sztori ez, viszont szerethető karakterekkel nem találkozunk benne. Krimi, annyira sok újat nem hoz, alkoholistákkal is tele van már a padlás. Viszont annyit a képregény javára lehet írni, hogy az alkoholizmusból egyáltalán nem csinál viccet, inkább komolyan veendő problémaként jeleníti meg (és ez egy jó üzenet).

A képregény hazai kiadása szép megjelenésű füzet, hasonló, mint anno az Outcast-nél, csak ennek masszívabb papír a borítója.

(B)

süti beállítások módosítása