A Netflix Terminator – Zero sorozata pont olyan lett, amilyennek elképzeltem. Gyönyörű anime bőrbe bújtatott történet, ami semmi újat nem mutatott. Ennek ellenére, nagy Terminator rajongóként egyszer talán megérte megnézni.
A Zero tényleg elvisz minket a zéró napra, 1997. augusztus 29-re, de... Tudjuk, hogy a halálosztós filmek együtt sehogysem állják meg a helyüket, még a koherensnek szánt első négy rész is több helyen ellentmond magának, és az időutazás filozófiai kérdéseinek.
Ezek a filmek a folyamatos időutazás miatt tényleg maguk okozzák a paradoxonokat, és már sokszor azt se tudni, hány idővonalat sikerült felrajzolni, és ki kicsoda, vagy él-e még, élt-e egyáltalán az idősíkon.
A Zero olyan sorozat, mivel a modern Japánban játszódik, az amerikai eseményektől teljesen függetlenül, ami megpróbál egy teljesen új idővonal bevezetésével magyarázatot adni a paradoxonokra. Mást nem igazán tud felmutatni, és ezt se tökéletesen. Ugyanis az időutazás maga paradox, ha valaki elhagyja az idejét a múltba utazással, az ő jövője eltűnik.
A szereplők maguk sem értik már, mi is történt velük, talán a főszereplő, Malcolmon kívül.
Malcolm az ítélet napján rá akarja venni Kokorot, az általa létrehozott mesterséges intelligenciát, hogy akadályozza meg az emberiség pusztulását, lépjen fel a Skynet ellen. Kokoro viszont felteszi neki a kérdést: ő komolyan úgy gondolja-e, hogy megéri megmenteni?
Vagy az emberiség maga a ragály? Ahogyan az már a Mátrixban elhangzott. Vagy az a kérdés, érezhet-e egy gép. Mindenki döntse el maga, ez mennyire zavarja.
A sorozat kinézete több, mint rendben van. Talán a Ghost in the shell cyberpunk világához közelít a leginkább, szerintem a Kusanagi őrnagy kinézetű női főszereplővel ezt az érzetet is akarták erősíteni az alkotók.
Valahogy ez az egész nem tűnik kereknek. És nem is az sajnos. Valahogy a Terminator franchise olyan, hogy minden, ami nem az első két rész, az csak rossz lehet. Pedig nem kellene annak lennie. A Zero sem az.
És most jönnek a SPOILEREK, hogy érezzük, mennyire semmi új nincs benne
Ezúttal nem a felnőtt fiú menti meg a meg nem született apját, hanem a nagymama az időből tőle később 1997-be menekült fiát és annak gyerekeit. Erre varrjatok gombot. Így viszont jól meg lett magyarázva az, hogy Malcolm miért tudott az ítéletnap dátumáról, és hogyan hozott létre szuperintelligenciát a múltban. Az viszont, hogy az időutazás miért hoz létre párhuzamos idősíkokat, egy ezoterikus orákulumos maszlagba van ágyazva.
SPOILEREK VÉGE
Malcolm maga egy érdekes karakter, talán rajta kívül nincs is más. Nincs új terminátor, mondjuk ha volt ilyen korábban, akkor sem sikerült valami jól (emlékezzünk John Connor nanobotos alternatívájára). Újdonságot a történettel lehetett volna hozni, ami nem sikerült maradéktalanul. Csak hozott egy nyögvenyelős magyarázatot arra, miért olyan rohadt sok az ellentmondás a Terminator univerzumban. Viszont így sem mondanám nézhetetlennek. Sőt. Az sem kizárt, hogy majd valamikor újranézem, hátha valami elkerülte a figyelmemet. A jövőben játszódó jelenetek egyébként is nagyon tetszettek.
(B)
