Elég rossz fogadtatása volt/van az új Joker filmnek. Mielőtt megnéztem volna, nem igazán olvastam el egyetlen kritikát sem, mert szeretem a véleményemet magam alakítani.

Jöhetnek a kövek. Nekem tetszett. Persze, megértem, ha valakinek nem, és valamilyen szinten érthető, mert több szempontot is sérelmeznek a „nemnézők”.

A trailer átverés volt. Ez a film nem is Joker. Ez a film nem is képregényfilm. Miért énekelnek állandóan, hogy rekedtek volna meg a második dal után? Lady Gaga nem jó Harley, sőt, nem is hasonlít egy motorra. Az ebéd sem ízlett. A munkahelyen mocsok a kávé. Stb.

Valóban, a trailer átverés volt. Ezen nem lehet mit szépíteni. Köze nincs a film cselekményéhez, annak ellenére, hogy abból vágták össze. Csak teljesen más, megtévesztő lett a tartalma.

De, ez egyfajta Joker, csak másmilyen, mint amihez a tősgyökeres értelmiségi DC fanok szoktak. Én unom már a képregényes Jokert, most kaptunk egy olyat, akit nem véd a képregényes hangvétel. Később erre a spoileres részben kitérek.

Valóban nem képregényfilm, maximum azokból inspirálódott, de csak nagyon halovány módon.

A varieté részeknek hatalmas jelentősége van a végkifejlet szempontjából, annak ellenére, hogy sokszor feleslegesnek tűntek. Nem azok. És ez egy musicalnek volt egyébként is beharangozva. Mégis mit vártatok?

Lady Gaga zseniális. Mind színésznek, mind énekesnek. Nagy rajongója vagyok. A továbbiakat majd a spoileres részben...

A Joker film ismét a felesleges gyűlöletkeltés áldozata lett. Pedig semmi mást nem tett a rendező, csak bedobta szereplőit a könyörtelen valóságba. Egy olyan valóságba, ahol a pszichopata gyilkost perbe fogják, és az Egyesült Államokban akár halálra is ítélhetik. Mit lehet szeretni Phoenix Jokerében? Semmit. Valahogy, valamilyen elcseszett módon együtt lehet vele érezni.

De ez a film minden, a főszereplő iránt érzett együttérzést ki akar a nézőből ölni. Joaquin Phoenix egy rohadt jó színész, és pont emiatt alakul ki egy skizofrén állapot a nézőben az első film megnézése után, és ez a másodiknál is kitart. Szereted és utálod egyszerre. Mert Jokert elmebetegnek látod, akit bánt a rendszer. És emiatt sajnálatra méltónak tűnik. Valahogy beleképzeled magad a helyébe. Te mit tennél? Egyúttal az áldozatok családtagjainak érzései is teljesen érthetők.

A film lassan csörgedezik. Talán egy kicsit túl lassan is. A sötét, klausztrofób, kilátástalan jeleneteket folyton megszakítja egy varieté dal, vagy egy néhány másodperces fekete képernyő. Mindkettő időhúzás és hatásvadász. Musicalből is lehetett volna kevesebb benne, viszont történhetett volna több minden is, akár az egész filmben. Ja és jó lett volna, ha nem csinálnak minden jelenetből cigarettareklámot.

De egy mélylélektani thriller is elfogadható lenne ilyen formában, mondjuk fél órával kevesebb játékidővel. A film végére úgy elültem magam, hogy alig bírtam felkelni a helyemről.

Kiemelném az Arthur ügyvédjét játszó Carherine Keenert és az egyik őrt, Brandan Gleesont, akik nagyon odatették magukat. De az Arkham minden lakója ízig-vérig őrült. Az elmegyógyintézetnek hangulata, aromája volt.

És akkor most jönnek a SPOILEREK! Innentől csak az olvassa tovább, aki nem akarja megnézni, vagy már látta a filmet. Tehát SPOILEREK jönnek!

A varieté tényleg rohadt sok, és unalmas lehet a filmben, aki nem szereti a musicalt. Én nem szeretem. De volt egy-két dal, amik nagyon jók voltak. Phoenix zaklatott dohányfüstös elcsukló, vagy Gaga csodálatos hangja ugyanúgy játszott az érzelmekkel. És ezeknek a daloknak jelentősége van.

Ugyanis szerintem pont ezek a dalok azok, amik segítenek megkülönböztetni valamilyen módon a valóságot a képzelettől. Ez a körülmény pedig a film zárásánál azért fontos. Ugyanis amikor Joker mondja Harleynak, hogy ne énekelj, beszélj hozzám... Nos az már nagy valószínűséggel csak a képzelet szüleménye volt. Harley lehet bátrabb volt Arthurnál, és meghúzta azt a bizonyos ravaszt.

Az, hogy Arthur megtörik, nem is történhetett volna máshogy. Csak a képregényekben van olyan, hogy a gonosztevő megszökik, és boldogan él, amíg meg nem... A valóságban csak a meg nem van... A gyilkost elfogják, beperelik, lecsukják, vagy ez esetben halálra ítélik. Ha szerencséje van, elmegyógyintézetbe zárják. Nem szöktetik meg, nem lesz a bűnözés hercege, vagy mije.

Szerencse? Az Arkham elmegyógyintézetben az a hátborzongató, hogy nagyon is olyan volt, ami létezhet a valóságban is. Ahogyan az is, hogy bizonyos helyeken abuzálják esetleg a rabokat, betegeket. Persze, minden éremnek két oldala van. Túlzás lenne? Nem tudom.

Amikor Arthurról lehull a lepel, és azt mondja, nincs Joker, az az igazi katarzis. Amikor a gyilkos megbékél a sorsával, bár tettét nem bánja meg. Az, hogy kivégzésre ítélik, az más tészta. Ugyanis megrendelt ítéletnek tűnik az egész.

Ez a Joker nem az a Joker. Annak a Jokernek, aki a képregényekben szerepel, nem fontos a személyisége, csak az, amit képvisel. Káoszt teremt, és irtaná a szárnyas patkányokat. Nekem pont az az unalmas már. Ebben a filmben épp az a lényeg, hogy Arthur ki. Egy senki. Akit próbál a médiahype felkarolni, hogy kisajtolják belőle, amit lehet, de befuccsol az egész. Magára marad, mert nem elég menő. A megmondóemberek Jack Nicholson Jokerével példálóznak, hogy az bezzeg... Hát bezzeg annak sem volt semmi köze a képregényekhez barátaim. Volt neki neve, motivációja, és ő „alkotta meg” Batmant.

Harley az unatkozó szépasszony szerepében tündököl, aki beleszeret a Jokerbe. Azt gondolja, hogy hegyet fognak építeni, és ezt a néző még a film felénél hajlamos is elhinni. Csak a valóság az, hogy Arthur ezt nem fogja túlélni, nemhogy hegyet, de homokvárat sem fognak építeni együtt. Egyébként figyelemre méltó, hogy a zavart Harley hogyan hajszolja bele Arthurt a Jokerségbe ismét, hogy ne szedje a gyógyszereit, meg egyebek. Ez is amúgy borzasztó, hogy valóban, az ilyen betegségeket nem lehet gyógyítani, csak szinten tartani.

A végére meg csak annyit, hogy Arthur halála ugyanolyan felesleges, mint az élete volt. Élősködtek rajta, kihasználták, majd eldobták. És még rendesen ki is röhögték néhányszor.

Az ítéletem 7 bohócorr a 10 szembedöfött ceruzából.

(B)

Ma ismét egy Dredd bíró képregényt hoztam el nektek. A Necropolist, ami a 2000AD Magazine 672-699 progjaiban jelent meg, és a két "Dredd-isten", az író John Wagner és a rajzokért felelős Carlos Ezquerra közös alkotása.  Öreg ember nem vén ember, avagy vén Dredd is megnyalja az Igazságosztója füstölgő csövét.

Vigyázat! SPOILERES tartalom következik!

„-Hallottam erről, de el se tudtam képzelni.

-Tudod az Átkozott Föld hirtelen egy meleg és simogató helynek tűnik. Mit szólnál hozzá, ha Texas Város felé vennénk az irányt, lássuk, valamivel cselekvésre ösztökélhetjük-e őket. Fel kell fogniuk, a következők ők lesznek.

- Kimaradtak a Sov háborúból, ebből is ki akarnak majd maradni. Nem. Be kell mennünk. Nem tudom, mit tehetünk, egyáltalán vannak-e még élő polgárok, akiket megmenthetnénk, de egy kis hang azt súgja a fejemben… mennünk kell. Nem adhatjuk fel! Le tudjuk győzni ezeket a szörnyetegeket!

- Igen? Nekem meg azt súgja valami, hogy szét fogják rúgni a seggünket.”

[Dredd és Mcgruder (korábbi főbíró) beszélgetése a Nekropolisz (korábban Mega City 1.) kapujában, ford.: jómagam]

Mik is a Necropolis közvetlen előzményei? Dredd már nem az a kitartó bíró, akire építették az egész rendszert. A képregény elején egy bevezető elárulja nekünk, Dredd csalódott a rendszerben, és elindult a hosszú útra az Átkozott Földön. Helyét átvette egy klón, Kraken, akinek minimum kérdéses a rátermettsége. Kraken úgy kerül a képbe, hogy korábban egy a rendszer megbuktatására megesküdött „testvériség” (Judda) klónoztatta ki, viszont most már ő Dredd. Vagy mégsem?

A Necropolis története itt indul. Megismerhetünk egy házaspárt, Xenat és férjét, akikhez bekopogtat a megtestesült halál. Halál bíró és társai egy lakótömbben mészárlást rendeznek, aminek hamar véget vetnek a helyszínre érkező bírók, ezért menniük kell. Viszont Xenát megérinti Halál, így egy kis változás megy végbe a nőben. Szerelmes lesz Halál bíróba, és bármit megtenne, hogy visszahozza őt Mega City 1-be.

Halál bíró és társai egy másik dimenzió szülöttei. Egy olyan dimenzióé, ahol maga az élet a legfőbb bűn. És amikor megtalálták az utat ebbe a dimenzióba, kedvet kaptak az itteni élet teljes megsemmisítésére.

Xena tehát először is feláldozza férjét egy oltáron (ronda dolog), ezzel átengedi Halál nővéreit (nagyon ronda dolog), a bányarém-nővéreket, akik megbabonázzák Krakent, hogy a pszi-divíziós bírót, név szerint Ageet elrabolja nekik. Ugyanis Agee bíró tudata sokkal erősebb, mint Xena-é, így a két világ között megépül a híd, amin a gonosz, de legalább bűnronda bírók átjöhetnek bulikázni. Le is győzik a bírók hadseregét egy hatalmas erejű pszi támadással, ami miatt mindenhol szörnyeket látnak a katonák, így lényegében egymást lövik cafatokra.

Eközben Old Man Dredd az Átkozott Földön éldegél, viszont eléggé zavarja a tény, hogy hangokat hall a fejében. Egy bizonyos kis hang ugyanis nem véletlenül kér tőle segítséget. Anderson bíró, az ismert pszi képességekkel rendelkező törvényőr megsebesül a harcokban, kómába esik, de mentális képességeinek hála jelet küld a rég elveszett, és jócskán megráncosodott bírónak. Dredd visszaindul tehát Mega City-1-be. Útja során találkozik Mcgruder volt főbíróval, aki nő létére egy szakállas férfivé öregszik, hála az atomsivatagnak.

Amire odaérnek Mega City 1-be, annak helyén már Necropolis áll. A bírók a Nővérek hatására átállnak a Halál bíró oldalára, viszont a kadétokkal nem is foglalkoznak, lebecsülve erejüket. Ennek hála néhány kadét megmenti Anderson bírót, miközben Dredd is bejut a városba. Anderson figyelmezteti Dreddet, hogy a Halál és nővérei hatalma Agee bírón áll vagy bukik, így meg kell szegényt ölni, amivel száműzhetik a nővéreket ebből a dimenzióból.

Hajtóvadászat indul, ami során Dredd felrobbantja Agee bíró börtönét. Ez gyorsan ment. Halál bíró ereje meggyengül, így Andersonnal karöltve börtönbe zárják a gonosz bírókat, vagy azok lelkét. Kiből mennyi maradt. Dredd a végén megöli Krakent, mert unta a pofáját (meg azért, mert Kraken meg sem próbált ellenállni a szörnyek pszichikai manipulálásának).

A képregény rajzai, festményei fantasztikusak. A Necropolis világa lebilincselő, Halál bíró és szolgái morbidak, de rendkívül viccesek. A kedvenc részem az Elátkozott Földesen kívül az volt, amikor a rémbírók a kadét gyerekeket üldözik. Az igazi horror volt. Királyság. Ugyanis a bírók érintése már önmagában is halálos, a képregényben rengeteg olyan panelt láthatunk, ahol csontvázzá sorvasztják az épp kezük ügyébe kerülő ártatlan halandókat.

Remélem tetszett a bemutatóm, és kedvet kaptok Dreddhez. A Necropolis az egyik kedvenc sztorim, hála a két Istennek, az alkotóknak.

1912. április 15. egy tragikus dátum az emberiségnek. Mindezidáig az volt. Ugyanis lerántjuk a leplet az igazságról ebben a dokumentarista bejegyzésben. Badum-tsss és tádámm.

A Titanic tragikusnak beállított elsüllyedése számtalanszor megihletett sokakat, kamufilmek és zugirományok születtek, de senki sem nyitotta ki a szemét, hogy lássa a nyilvánvaló összefüggéseket. Eddig.

Ugyanis szerkesztőségünkbe (lol) eljuttattak néhány valódinak tűnő képet. Mi sem hittünk a szemünknek. A Titanic ugyanis nem süllyedt el. Csak átalakult.

Eredeti neve Titanus, vagyis Cincér, és renegát álca volt ez a hajó, aki megrendezte saját „halálát” azzal a jéghegy mesével. Viszont most már megtudjátok, hogy az álcaként használt hajótest nem süllyedt el. Űrhajóján a Kibertronra ment, magával vitte a hajó mit sem sejtő utasait, a legénységgel együtt, így szerezve magának rabszolgákat. Csak úgy, hogy legyen kit sanyargatnia. Mert azt szereti. Cincér ilyen szemét.

Tisztára logikus.

(B)

U.i. A képeken a frissen beszerzett, teljesen hivatalos kínai nem Hasbro Titanic Bot Toy elnevezésű játékot láthatjátok, ami most már a gyűjteményem egyik csiszolatlan gyémántja. Néhány lépésből alakítható át robottá, enyhén hiányos, ugyanis árbocai, amik egyben fegyverek is lennének, sajnos nincsenek meg. A hülye sztorit meg három perc alatt hoztam össze. Olyan is lett.

Használva az internet erejét, ezt a választ kaptam: "A görög mitológia a maga hőseivel, isteneivel és komplex világával valóban megfelelhet a "geek" kategóriának. A "geek" kultúra olyan témákat ölel fel, amelyek mély tudást, rajongást és részletekbe menő ismeretet igényelnek – pontosan olyan, mint a görög mitológia. Számtalan karakter, mitológiai lény és összetett történet kapcsolódik össze, így az, aki beleássa magát, hasonlóan lelkesedhet a mitológia iránt, mint egy modern geek a sci-fi, fantasy vagy képregények világában." Ezért bátran mesélek egy kicsit a mostanában megnézett sorozatról. Ha más lett volna a válasz, akkor is belemagyaráztam volna, de így mégis csak jobb.

Szóval az utóbbi hetekben sikerült megnézni a "Kaos" című nyolc részes sorozatot. (Vagy annak az első évadát, de az is lehet, hogy ennyi volt.) Három fő oka volt, amiért egyáltalán belefogtam. Az egyikről az első bekezdésben lehet olvasni, a másik pedig Jeff Goldblum. Mert ő az egyik főszereplő, akit azóta nem tudom elfelejteni, hogy "A légy" című műben láttam, még a nyolcvanas évek végén, VHS-en. Már jó ideje nincsenek rémálmaim, szerencsére. Ha valaki nem emlékszik rá a Jurassic Park vagy Jurassic World filmekből, annak is csak egy oka lehet: nem látta egyiket sem. Hol is jártam? Ja, igen. A harmadik ok. A történet napjainkban játszódik, vagy valami ilyesmi, ráadásul elég viccesnek is tűnt.

Nyilván nem a legjobb sorozat ever, mert olyan már nem is lesz, jó eséllyel. Hatalmas dömping van, akár minden nap elkezdhetünk egy újabb sorozatot (vagy tízet is), mégsem fogynak el. Ennek a hátulütője egyértelmű: kevesebb az idő, a munka, az eredeti ötlet stb. Ezen fölösleges is rugózni. De mindezek (és egyéb) ellenére egy nagyon élvezhető alkotás. Mert ott vannak az ismert karakterek, történetek. De az egész napjainkban játszódik, vagy valami olyasmi.

Most pedig elkövettem azt a hibát, hogy rákerestem neten, és ránéztem a véleményekre. De igazából pont erre számítottam. "Klisés" (LOL, a görög mitológia nem egy mai sztori, viszont sok mai történet alapja.), "nem elég vicces" (nem feltétlenül vígjáték, viszont tartalmaz humort, leginkább a brit fajtát), "nem erre számítottam" (na, megint nem kérdeztek meg minden potenciális nézőt, mit is vigyenek képernyőre). A másik tábor pedig: "zseniális" (enyhe túlzás, végtére ez is egy adaptáció), "briliáns színészi játék" (van pár név, arc és hang, aki viszi az egészet), "nem lehet nem szeretni" (ízlések és pofonok). Nagyon megosztó, úgy látom.

Ami kifejezetten jó. Három síkon létezik a sorozat, és ezek látványban is nagyon jól elkülönülnek. Az istenek élettere, az Olümposz nagyon fényes, világos, színes. Maguk az istenek pedig - akár a kelet-európai, kilencvenes éves vállalkozói - mindennel rendelkeznek, amit csak el lehet képzelni, de mondjuk az ízlés nem feltétlenül tartozik ide. Zeusz (Jeff Goldblum) melegítős-aranygyűrűs-arany Casio órás szettje, Poszeidon (Jeff Curtis) selyem- vagy bowling-ingje (ha van rajta), Dionüszosz "hawaii mintás" ingei... Mondjuk Héra (Janet McTeer) a stílus maga, de mindig kell kivétel is. A halandók világa is színes, de nem annyira harsány, inkább picit szürkébb, homályosabb, nem is tudom. Érezhető, hogy ez nem fenékig tejföl és miegymás. Az alvilág pedig fekete-fehér, vagyis szürkeárnyalatos. Érezhetően nyomasztó, bár nem félelmetes. De azért nem szeretnél ott lenni.

Az istenek a TV-ben nézik, hogyan leplezik le az ő tiszteletükre állított emlékművet. Ez egy zseniális kép. (Tudom, már elcsépelt a "zseniális" szó, de ez mégis az volt.) A szolgáik mind egyforma, hetvenes-nyolcvanas éveket idéző teniszező (vagy inkább labdaszedő?) öltözékben léteznek. Zeusz "párszor" félrelépett, sok a gyerek (egy ponton vezetékes telefonon próbálja őket elérni), de igazából csak a többre vágyó Dionüszosz van jelen. A félistenek halandó édesanyáit, vagy bárkit, aki nem túlzottan szimpatikus, Héra nemes egyszerűséggel méhecskévé változtatja.

Az emberek valahogy úgy élnek, hogy minden okés, van, aki esőt ad, meg miegymást, de a sorsuk az istenek kezében van. Ők pedig nagyon szeszélyesek, szóval eléggé diktatúra íze van a dolognak. Félni, és - talán - életben maradni. És az is természetes, hogy nem mindenki elégedett vagy törődik bele a sorsába. A sors pedig meg van írva. Mindenkinek van pár szava, sora, ami a prófécia, amit ismer, amit akár írásban is megkap, ami lehet egy fontos dolog az életében, de gyakran annak a végét jelenti. És Zeusznak is van ilyen próféciája, bár ő egy isten, de nem mindig volt az. Szóval aggódhat(?).

Az alvilágban irodisták és funkcionáriusok vannak, a bürokratikus gépezet kisebb és nagyobb porszemei. A nagyfőnök Hádész (David Thewlis), mellette Perszephoné (Rakie Ayola), közvetlen beosztottjuk Medúza (Debi Mazar). Itt a legtöbben azon dolgoznak, hogy az érkezőket átjuttassák a "kereten" (The frame, sajnos nem tudom, magyarul ez milyen alakban szerepel.), ami az új életbe/hez vezet.

Van még egy fontos helyszín és szereplő. Prométheusz, a titán, aki ellopta a tüzet az istenektől, és az embereknek adta. Zeusz kicsit pipa lett, a Kaukázus sziklához láncoltatta, ott pedig egy sas minden nap csipeget a májából, ami másnapra mindig visszanő. Ez a mitológiai "leírása". A sorozatban pedig ő a narrátor, és - minden ellenére - Zeusz legjobb barátja. Legalábbis Zeusz szerint.

Tyű, túl sokat írtam. Gyorsan még, szpojlerek nélkül: Dráma! Komédia! Intrika! Sírás! Nevetés! Félelem!

Én élveztem. Bár néha kicsit tömény, sok a cselekmény, sok a szál (ami persze összefügg). Előnyben az, aki valamennyire ismeri a "régi görög dolgokat", de talán előzetes ismeretek nélkül is menni fog.

Nincs évfordulója, csak kedvem volt megnézni Antal Nimród 2010-es Predators című filmjét. Nem egy kortalan klasszikus, de próbálkozott, mégis teljesen érthető, hogy alulértékelt.

Pedig volt ebben a filmben potenciál. Jó ötlet volt a vadászok bolygója, ahol nincs olyan talpalatnyi hely, ami ne lenne vadászterület. Az új kinézetű, különböző habitusú és felszerelésű Predatorok is a jó ötletek közé tartoztak, ahogy a Blad Blood Predator kikötözése is a fához. A gyíkrovar-szerű hajtókutyák már kevésbé.

Csomó jó/akkoriban közepesen híres színész kapott helyet a filmben. Adrien Brody, Alice Braga, Walton Goggins, Topher Grace, Danny Trejo, Mahershala Ali, vagy az éhezéshez kicsit túlsúlyos, és teljesen hiteltelen Laurence Fishburne.

A problémát én abban is látom ennél a filmnél, hogy a két és fél órás játékidő nagy része üres locsogás. A karakterek sablonosak, nincsen személyiségük, mindenkit az határoz meg, hogy katona, szamuráj, maffiózó, elítélt rab, és Topher Grace-en kívül, vagy a pszichopata gyilkost alakító Walton Gogginson kívül egyikük sem próbálkozott nagyobb teljesítményt beletenni ebbe az egészbe. Ők még olykor, jó helyen, némi humort is szolgáltattak. A néhány vadászidény óta éhező Fishburne egyenesen komikus a jóllakott napközis kinézetével.

Pedig ez egy nézhető film összességében, de az nem a színészek kiválasztásának, vagy a színészi játéknak köszönhető. A főszereplők nagy többsége egyáltalán nem esik hanyatt attól a tudattól, hogy egy idegen bolygón, rájuk vadászó, nyilvánvalóan fejlettebb fajjal állnak szemben. A katona csaj persze tudott ezeknek a lényeknek a létezéséről, mert Dutch aktaját elolvasta, bár a második rész tömegmészárlásáról senki sem hallott. A katonáik elestét egy nemtörődöm vállrándítással általában letudják. És sokat néznek elgondolkodva a távolba. Az már Magdi anyusnak sem állt jól.

Vannak olyan filmjei a Predator franchisenak, amiket második, harmadik újranézésre nem érzek rosszabbnak, sőt, egyre jobban tetszenek. A Prey pl. ilyen volt. Ott a kameramozgások, a tájak, a karakterek, az indián kultúra, és a Vad Predator kinézete viszik a filmet. Ott egy teljesen újfajta megközelítést kapott ez az egész vadászosdi, hogy akkor most ki is az űzött vad... De a Predators sem rosszabb sokadjára, csak valahogy kínosabbnak hat. A jelmezek pazarok, az akciók látványosak, de tárat itt sem kell cserélni egyszer sem. A párbeszédek bugyuták, és néhány kivételtől eltekintve teljesen érdektelenek. A karakterek közti szituációk sablonosak.

Kicsit összeszedetlen a dolog. A fordulatok, az orvos filmvégi megőrülésén kívül erőltetettek, értelmetlenek. A szereplők vándorolnak ide-oda, és fecsegnek, amit néha megszakít egy halál. Nem értem, hogy ha Brody karaktere nem akarja elmondani a nevét, akkor miért kérdez rá a csaj újra meg újra. Hülye vagy?

Tudom, az első film sem volt több toxikus maszkulinitásnál, de legalább ott számolták a lőszert, egy összeszokott osztag volt, akiket sose láttunk korábban, mégis megismertük őket két mondatból (a feleséges fényképes poén pont onnan lett lopva). Valahogy ott hitelesebb volt az a sokszínű banda, mert nem volt túlmagyarázva.

Antal Nimród filmje összeszedett az első két részből néhány jó random pillanatot, dobott mellé dögunalmas közhelyeket, és odaégette az üstben. Így születtek meg a Ragadozók.

Ennek ellenére vannak jó pillanatai, csak túl könnyű őket észrevenni.

(B)

Az elmúlt időszakban elég sok akciót lehet felfedezni imitt-amott. Összeszedtem néhányat ezek közül.

A 2000AD webshopjában a Block Mania társasjáték 75%-os leárazásban kapható. A múlt hónapban még a Dredd és a Mega Mania is csomagban kapható volt ezzel együtt. Most nem található már az az irtó jó ajánlat. A postaköltség elég magas, de ha több mindent kinézel, lehet optimalizálni.

A Heroes of Might And Magic III Társasjáték következő kiegészítő csomagja a Gamefound oldalán elérhető, október elején zárul a kampány, addig lehet becsatlakozni. Az első részletét október 2-án vonják. A csomag 2025-ben érkezik majd. Az előre feliratkozók extra miniatűr figurával is gazdagodnak. A teljes új csomag 109 euró. Mindenki döntse el, mennyire éri meg (ez csak többe fog kerülni viszonteladóknál).

A McFarlane Toys elég sok megjelenést mutatott be DC vonalon. Köztük néhány McFarlane Toys és Amazon Exclusive darabot. Érdemes rákattyintani a rajongóknak a facebook oldalukra. Egyébként vannak még pofás darabok ott.

Az Alien Romulus előzményképregénye októberben fog megjelenni. Néhány hazai webshopban is vesznek fel rá még előrendelést.

Az Energon Universe következő Transformers gyűjteményes képregénye (Daniel Warren Johnsontól) november végén fog megjelenni, az Amazonról előrendelve december eleje-közepe tájékán ígérik a szállítást. Jihá!

Kemény év vége ez na.

Sziasztok!

Sosem volt aktuálisabb bemutatni a néhány hónapja megjelent Usagi Yojimbo 26. kötetét. Ugyanis már előrendelhető a Vad Virágok Kiadónál a sorozat első része és a következő kötet is, tehát szám szerint már 27.

A föld árulói című kötet néhány átvezető történetet tartalmaz Usagi kalandjaiból. Így egy kicsit olyan érzése van az embernek, hogy nem haladt annyira a történet előre. Ennek ellenére továbbra is áll az az állítás, hogy Stan Sakai mester történetei önállóan is tökéletesen élvezhetőek.

A kötet egy humoros tanmesével indít, amit Usagi még Kacuicsi mestertől hallott, és valahogy nem úgy sikerül a tanulság, ahogy azt az ember elsőre gondolná.

A kötet címadó története, kapaszkodjatok meg, zombi témájú, ahol egy gonosz mágus támaszt föl egy ezer esztendeje elbukott hadsereget. Itt újra találkozhatunk Szaszukéval, a démonvadásszal. Ezen kívül újra keresztezik Usagi és Kicune útjai is egymást. Vajon ezúttal mit kell megtennie egy lánynak a boldogulásáért?

Ezeken kívül még néhány történet olvasható a szamuráj kötelességeiről, becsületességéről. Ezek mind olyan értékek, amik ma is fontosak lehetnének, bár a világunk nagyon sokat változott. Talán Usagi történetei az olvasókban elindítanak valamit, így, habár kicsiben is, de hatással vannak a világra. De lehet ez csak naivitás a részemről. Nekem mindenesetre a kedvencem a sorozat.

Ha valaki esetleg most ismerkedne a Nyúl Testőr kalandjaival, érdemes hamar lecsapni az előrendelhető új kiadásokra. Egy ilyen sorozat megérdemli.

Én már előfizettem a 27-esre.

(B)

A Netflix Terminator – Zero sorozata pont olyan lett, amilyennek elképzeltem. Gyönyörű anime bőrbe bújtatott történet, ami semmi újat nem mutatott. Ennek ellenére, nagy Terminator rajongóként egyszer talán megérte megnézni.

A Zero tényleg elvisz minket a zéró napra, 1997. augusztus 29-re, de... Tudjuk, hogy a halálosztós filmek együtt sehogysem állják meg a helyüket, még a koherensnek szánt első négy rész is több helyen ellentmond magának, és az időutazás filozófiai kérdéseinek.

Ezek a filmek a folyamatos időutazás miatt tényleg maguk okozzák a paradoxonokat, és már sokszor azt se tudni, hány idővonalat sikerült felrajzolni, és ki kicsoda, vagy él-e még, élt-e egyáltalán az idősíkon.

A Zero olyan sorozat, mivel a modern Japánban játszódik, az amerikai eseményektől teljesen függetlenül, ami megpróbál egy teljesen új idővonal bevezetésével magyarázatot adni a paradoxonokra. Mást nem igazán tud felmutatni, és ezt se tökéletesen. Ugyanis az időutazás maga paradox, ha valaki elhagyja az idejét a múltba utazással, az ő jövője eltűnik.

A szereplők maguk sem értik már, mi is történt velük, talán a főszereplő, Malcolmon kívül.

Malcolm az ítélet napján rá akarja venni Kokorot, az általa létrehozott mesterséges intelligenciát, hogy akadályozza meg az emberiség pusztulását, lépjen fel a Skynet ellen. Kokoro viszont felteszi neki a kérdést: ő komolyan úgy gondolja-e, hogy megéri megmenteni?

Vagy az emberiség maga a ragály? Ahogyan az már a Mátrixban elhangzott. Vagy az a kérdés, érezhet-e egy gép. Mindenki döntse el maga, ez mennyire zavarja.

A sorozat kinézete több, mint rendben van. Talán a Ghost in the shell cyberpunk világához közelít a leginkább, szerintem a Kusanagi őrnagy kinézetű női főszereplővel ezt az érzetet is akarták erősíteni az alkotók.

Valahogy ez az egész nem tűnik kereknek. És nem is az sajnos. Valahogy a Terminator franchise olyan, hogy minden, ami nem az első két rész, az csak rossz lehet. Pedig nem kellene annak lennie. A Zero sem az.

És most jönnek a SPOILEREK, hogy érezzük, mennyire semmi új nincs benne

Ezúttal nem a felnőtt fiú menti meg a meg nem született apját, hanem a nagymama az időből tőle később 1997-be menekült fiát és annak gyerekeit. Erre varrjatok gombot. Így viszont jól meg lett magyarázva az, hogy Malcolm miért tudott az ítéletnap dátumáról, és hogyan hozott létre szuperintelligenciát a múltban. Az viszont, hogy az időutazás miért hoz létre párhuzamos idősíkokat, egy ezoterikus orákulumos maszlagba van ágyazva.

SPOILEREK VÉGE

Malcolm maga egy érdekes karakter, talán rajta kívül nincs is más. Nincs új terminátor, mondjuk ha volt ilyen korábban, akkor sem sikerült valami jól (emlékezzünk John Connor nanobotos alternatívájára). Újdonságot a történettel lehetett volna hozni, ami nem sikerült maradéktalanul. Csak hozott egy nyögvenyelős magyarázatot arra, miért olyan rohadt sok az ellentmondás a Terminator univerzumban. Viszont így sem mondanám nézhetetlennek. Sőt. Az sem kizárt, hogy majd valamikor újranézem, hátha valami elkerülte a figyelmemet. A jövőben játszódó jelenetek egyébként is nagyon tetszettek.

(B)

Jaj már megint X-men?! Mondhatnátok. De nem. Ezúttal megint X-men, és Fantasztikus Négyes együtt!

Vagyis egymás ellen... Fantasztikus Négyes az X-men ellen. Itthon a Bubi adta ki 2021-ben, eredetileg pedig 1987-ben jelent meg Chris Claremont története. Ő pedig a legjobb, ha X-menről van szó (szerintem).

Egy nagyon jól összerakott történetet rak elénk ez a minisorozat. A rajzok tisztára azok a nyolcvanas-kilencvenes évek (Jon Bogdanove), a színezése pedig méginkább (árnyékolást nem igazán ismertek, feketével húzták ki a sötétebb részeket). De ez egyáltalán nem gond. Én imádom személy szerint.

Franklin egy rettenetes álmot lát, amiben apja egy rejtélyes könyv miatt eggyé válik Dr. Doommal. Vagyis olyasmi, és a mutánsok és a Négyes is odavész egytől egyig. Az álom pedig valósággá válik, amikor Susan megtalálja a naplót, amiben Reed olyan dolgokat írt le, amikre ő maga is csak homályosan emlékszik...

Ekkor fordul a Négyeshez Magneto, hogy az állagváltás közben szellemtestben maradt Árnymacskának (Kitty Pryde) segítsenek. A Négyes viszont széthullani látszik, de talán Reed leginkább. Így amikor visszautasítja, nem marad más választása, csak hogy a Reeddel egy értelmi szinten lévő tudós zsenihez forduljon, Dr. Doomhoz. Ta-ta-taaaaaa...

A nyolcvanas években nem szórakoztak az írók, ha különböző problémák ábrázolásáról vagy megoldásáról van szó. A korai Fantasztikus Négyes történetek ömlengős túlírtsága sehol, helyette a Lény arról ábrándozik, hogy végre megcsókolja valaki. Mert sokan undorítónak tartják Ben szikla testét, ezért nem talál rá a szerelem (a vak Alicia ekkor már elhagyta őt). Az élet nem habostorta.

Talán a történet legnagyobb mondanivalója, hogy ha egyedül vagy a különböző szorongásaiddal, érdemes szakemberhez fordulni, de ha képregényhős vagy, elég a család ereje. Azon felül volt egy-két marha vicces szituáció, ami a gyerek Franklin és a különböző gonosztevők közötti konfliktusokat illeti. Szerintem zseniális.

Jó kis történet volt ez is. De hát tudtam ezt a borítójáról is.

(B)