Sziasztok!

Amikor Bélám finoman jelezte, hogy „Pajtás, talán az olvasókat más is érdekelne velünk kapcsolatban, mint az, hogy nem vagyunk normálisak”, kicsit elbizonytalanodtam. Szeretek őrültnek lenni, és a tébolyomat megosztani a világgal. Ám magammal kapcsolatban mindig is kicsit azt tartottam, hogy ami egyedül érdekes bennem, azok az írásaim. De egye fene. Íme a bemutatkozóm. Köszönjétek Bélának.

A nevem Ádám. De azt hiszem a legtöbben a képregényes világban és kocka körökben úgy ismernek, mint Ben avagy Ben Reilly. Világ életemben allergiás voltam. Hogy ez miért fontos? Nos, ha nem lennék az, talán sosem csöppenek bele a színes képsorokkal tarkított füzetek dögkútjába. Gyerekként rengeteget jártam különféle, ámbár totál haszontalan vizsgálatokra, és a család egyhangúlag megszavazta, hogy kell valami, ami csendben tart amíg várakozom, hogy sorra kerüljek. És a képregényre esett a választás.

Azonnal beleszerettem a Semic füzetekbe. Nem túlzás, hogy faltam őket. Pókember, X-Men, Transformers vagy Batman, talán mindegy is volt, csak a kedvenc hőseimmel lehessek. A 90-es évek elején, az internet korát megelőzően a nyomtatott újságok jelentettek mindent ami akkor fontos volt nekem, hogy eltereljem a gondolataimat. Bár a képregényhősök jelentettek egyfajta túlvilági megnyugvást, de hát igazi barátok nélkül mit ér az ember? Azt hiszem életem egyik legjobb döntése volt az, amikor ráírtam Harza Tomi barátomra, aki a 90-es évek végére már igazi nagyágyúnak számított képregényes körökben.

Sokat beszélgettünk, nemcsak hazai de külföldi megjelenésekről is, és aztán szerves része lettem a Kingpin kiadót megelőző, tisztán rajongókat felvonultató törzsgárdájának, a Spidertomnak. Tucatnyi ember, akiket mind a képregények iránti közös szeretet kovácsolt összetartó közösséggé. Ahogy újabb és újabb emberek csatlakoztak be, egyre inkább felmerült az igény arra, hogy összeállítsunk valami ismeretanyagot, amolyan gyorstalpalót, amely segít felvenni a fonalat a kiadás kusza időugrásaiban, és a kevésbé ismert karaktereket is közelebb hozza a rajongókhoz.

Így lettem én a Spidertom krónikása. Tucatszám írtam a karakterleírásokat és háttérsztorikat a karakterekről és képregényekről, amely először egy külön weboldal, majd digitálisan és nyomtatott verzióban is megjelenő képregényes enciklopédiák sokaságát hozta magával. A 2000-res évek közepére nem volt olyan magyar, képregényekkel foglalkozó honosító oldal ahová ne pofátlankodtam volna be, és rengeteg csodálatos embert ismertem meg. Iszonyat sokat tanulva tőlük. Hálózsák, Newgen, Nitro, csak hogy párat említsek. Írásaim többsége főleg a Zsákon, a mai napig fellelhető.

Aztán jött egy pár év szünet, a rajongást felváltották a dolgos hétköznapok, de mindvégig éreztem a hiányát a kockulásnak. Az áttörést aztán a feleségem hozta meg, aki szerencsémre szintén nagyon kocka, és visszarángatott abba a világba amelyet szeretek és amelynek máig részese vagyok. Egyik dolog hozta a másikat. Angival immár több, mint 4 éve adtuk a fejünket Marvel Legends figurák gyűjtésére, és szerénység nélkül mondhatom, hogy az országban talán nekünk van a legtöbb.

A másik fontos esemény ami nagy hatással volt az életünkre a Relic Hunter csapata. Amikor a csapat vezetője, Pogár Attila megkeresett azzal, hogy volna-e kedvem cikkeket írni neki, habozás nélkül mondtam igen. És ezt azóta szerintem egyikünk sem bánta meg.

Bélámat, már a csapat tagjaként ismertem meg, és magával ragadott az a fajta elmebeteg rajongás, amelyet a képregények és figurák iránt tanúsít. Így hát most teret adunk saját tébolyunknak is ezzel a bloggal, és reméljük általunk, a Mi szemünkön át látva a kockák világát, cikkeinkkel és megosztásainkkal hozzátok is közelebb hozzuk majd azt a fajta életmódot, amelyet az jelent, ha valaki KOCKA a javából.

Szóval, Geekságokra fel!