Sziasztok!

A mai képregény alanyom Guy Adams Hope sorozatának második része, a Hope Under Fire. Korábban a Peter Porker blogon írtam egy bejegyzést az első részről, ezen a linken megtalálható https://peterporkerkepregenyei.blog.hu/2020/12/09/hope_for_the_future_kepregenybemutato

 Aki lusta, és nem kattintott rá a bejegyzésre, annak most rövid gyorstalpalót tartok Hope-ról. Hope egy magánnyomozó, akire rátapadt egy lidérc (Cade), aki sok bajból kimentette már, viszont ezért Hope-nak az életerejével kell fizetnie. Cade, ez a mocskos szexi gázálarcos apáca mindenhova elkíséri, és nem kicsit bosszantja is főszereplőnket.

Az egész lidérces kavarodásnak egy az oka: Hope beleártotta magát a fekete mágiába, ezért oda a családja, kapott helyettük egy kriptaszökevényt a nyakába.

A második fejezet 2020-ban jelent meg, és egy ideje itt csücsült a polcon, mert vártam volna, hogy megjelenjen a harmadik is, de még csak nem is előrendelhető… Pedig egy igazán jó cuccról van szó.

A képregényben a noir és a horror elemei ötvöződnek, néhol akciójelenetekkel és trancsírral. A történetünk elején Hope-ot felbéreli egy régi katonatársa, hogy segítsen neki kideríteni, hogy ki lopja meg a narkóbizniszében. Ja igen. Alberto Modi, a lelkes katona még lelkesebb maffiavezér lett… Hope rááll a dologra, mert Alberto anno a háborúban megmentette az életét, és bevezette a fekete mágia rejtelmeibe, ezért úgymond birtokolja őt, ő rendelkezik az életével.

Az egész nyomozás azonban egy ótvaros nagy átverés. Alberto ugyanis, mivel járatos a mágiában, látja Cade-et, és szolgájává akarja tenni a Hope életét megkeserítő lidércet. Amikor végül megszerzi, egy dologgal nem számolt:

„…egyszerűen nem érted, milyen erőkről van itt szó. Az egyetlen korlátja önnön erejének az Modi maga. Mert a varázslat korlátja az ember tűréshatára. Azé az emberé, aki használja. Megéget. Megöl. Darabokra tép. Minél több mágiát használsz, annál jobban elrohaszt.”
(részlet a képregényből: írta Guy Adams, ford.: jómagam, 2000AD Kiadó, Rebellion, 2020.)

Nos ennyit a történetről, és most essen szó a rajzokról. Az a helyzet, hogy akármennyire is fekete-fehér a képregény, egyszerűen zseniálisan néznek ki a rajzok. A hátterek, a városképek, az arcok. Mind ugyanolyan kidolgozottak. Nincs alibipanel. A kedvenc rajzaim azok, ahol Cade szerepel. Szerintem ritka beteg képet mutat. A második fejezetben pedig igazán elszabadul a kis lidérc ereje, így még brutálisabb, mint mondjuk az első rész.

Minden horror-noir rajongónak ajánlom, ha van ilyen még rajtam kívül. :D

További képregényes és egyéb geek tartalmakért harapjatok rá a facebook oldalunkra:

https://www.facebook.com/hetkoznapigeeksagok/