Vasember: Te idióta! Nem tanított neked az anyád jó modort?
Spawn: Mit pofázol anyámról? Ő egy szent! Igazából… a pokolból jött… szóval nem tudom, hogy egyáltalán szentnek lehetne-e nevezni, de a fenét érdekli! Egész jónak mondható. És senki nem beszélhet így róla!
(részlet a Spawn kills everyone című képregényből (Image, 2016.), írta: Todd Mcfarlane, ford. Bélu)

Hú, gyerekek mit fogok én ezért tőletek kapni. Aki ismer, tudja, hogy Spawn egyik, ha nem a legnagyobb magyar rajongója vagyok, így lényegében bármi jöhet, ami Spawn. Van néhány figurám (az asszony szerint túl sok is), és még annál is több képregényem. Néhány évvel ezelőtt megjelent egy külalakra nagyon pofás, bár olyannyira sekélyes képregény, a Spawn kills everyone, amit így ki nem hagytam volna a gyűjteményből.

Spawn apukája, Todd Mcfarlane, és tudjuk, hogy többször összekülönbözött a többi kiadóval, közülük is leginkább a Marvellel. Tudniillik „Toddfathert” eleinte rajzolói munkákra (még a ’80-as évek vége, ’90-es évek eleje tájékán) a Marvel foglalkoztatta. Többek között neki köszönhetjük a spagetti-hálós Pókembert, de rajzolt Hulkot és az ő fantáziájának szüleménye Venom. Vagyis a szimbióta, ami Peterre mászik a Titkos Háború alatt egy gépből.

Nos, eltértem a lényegtől. Mcfarlane először akkor különbözött össze a Marvellel, amikor ő már nem csak rajzolni akart, hanem írni is, viszont ez annyira nem jött be, pedig kapott egy önálló Pókembert sort is, amit rövid úton beszüntettek. Független képregényt indított, ami szerintem senkinek sem ismeretlen, a Spawn-t, ami nekem az egyik kedvenc képregényem.

Mcfarlane élettörténetében számtalan jel arra mutat, hogy nem heverte ki, amikor a Marvelnél végül semmibe vették, vagy épp fordítva, ő volt paraszt, csak nem vallja be. Valamilyen szinten a saját bevallása szerint ő mindig szerette volna igazán megmutatni a nagyágyúknak, hogy ő is képes menő képregényt alkotni.

És most érkeztünk el az utóbbi évek történéseihez. Spawn hazájában (az Egyesült Államokban) az utóbbi években erős zuhanórepülésben van. Todd papa kedvét az sem nagyon dobhatta fel, hogy a Spawn film rebootja (remake-e?) anyagi okokból rengeteget csúszik, hol vannak színészek, hol nincsenek, igazából állandó hullámzásban van az egész. Hiába van népes rajongótábora a Pokolivadéknak, Mcfarlane nem látszik elégedettnek élete munkájával, annak ellenére sem, hogy mostanában a Spawn témájú figurák is hatalmas keresletnek örvendenek, nem egy jól sikerült kickstarter kampányt tudhat maga mögött.

És az a képregény, amiben minden frusztráltságának hangot adott, az a Spawn kills everyone! Egy igazi trash, lényegében válaszul a Marvel (szerintem túlértékelt) Deadpool kills sorozatára, egyfajta fricskaként, görbe tükörként. Szerintem annyira nem sikerült jól, mint ahogy azt a Főnök gondolta.

Történetünk piszok egyszerű, és számomra több helyen a Deadpool skizofrén világát hozza. Spawn egy köpcös kisgyerek (?), vagy nem, aki az új filmjét szeretné a San Diego Comic Conon kicsit reklámozni. Viszont arra nem számított, hogy mindenütt más-más kiadók rajongóival találkozik, akik elszívják előle a levegőt, és nem hagyják érvényesülni az ő rajongóit.

Ha egyáltalán vannak neki ugye.

Nos, a képregény története nem érdemel sok magyarázatot. Spawn jön, lát, és kinyír mindenkit, akit ér. Végül még magával a képregény alkotójával, Mcfarlane-nel is találkozik, akit szitává lő, és a vérében fürdik meg.

Annyi legyen a javára írva, hogy van egy pár tényleg humoros beszólása, pl. amikor Ryan Goslingnak szólítja Deadpoolt.

A képregény rajzai túl szépek ehhez a henteléshez. A rajzok, a színek tényleg nagyon egyben vannak, meg a belezések, a szétlövések, a fejlevágások… nos, ezek tényleg rendben voltak.

További képekért, és tartalmakért nézzetek rá a faceboook oldalunkra.

Bélu voltam, sziasztok!