Sziasztok!

Amint az a múlt heti fumettis cikkemből kitűnt mindenkinek, szeretem az olasz képregényeket. Ma egy olyan képregényt hozok el nektek, amelyik a nagy fumetti császárok egyik, ha nem az első gyermeke. Zagort, az olasz csődört. Vagyis ő személy szerint nem olasz, csak a két apukája volt olasz.

Zagor Sergio Bonelli (író) és Gallieno Ferri (rajzoló) közös projektje volt, és idén ünnepli a hatvanadik életévét. Bonelli neve szerintem eggyé vált az olasz képregényével, neve ismerős lehet az itthon is megjelenő sorozatok címlapjairól, ugyanis a Sergio Bonelli Editore Olaszország legnevesebb képregénykiadója, itthon pedig számtalan címe megjelenik a haza kiadóknak hála.

Most a Zagor sorozat első két epizódját mutatom be nektek, általánosságban, spoilermentesen. Itthon az Anagram Comics a Frike Comics-szal karöltve adja ki, nagyon helyesen. Miről is van szó?

A képregények puha kötéső oversized TPB-k, nagyon szép színes borítóval, belül pedig teljesen fekete-fehér tartalommal. Ami jó ebben a méretben, hogy nem kell a szemet erőltetni, mert nagyon nagyok a panelek, viszont így a képek minősége is lélegzetelállító több helyen. Ezeken az ultragiga paneleken el lehet időzni, mint amikor pl. Zagor a dzsungelben vadászik dinoszauruszokra. A képregény műfaja számomra meghatározhatatlan. Western-horror-akció-kaland eddig, szóval igen változatos.

A főszereplő becses nevén Patrick Wilding, még becsesebb indián nevén Za-gor Te-nay, a „Kőbaltás Szellem”, ami elég beszélő név. A történeteket a 19. század eleje-közepére lehet kb. tenni, a helyszínek pedig igen változatosak. A képregény előszava szerint Zagor nem egy szent, igazából egy tévedés miatt bosszúból kiirt egy egész indián falut, ez az eredettörténete. Bűntudata miatt az életét arra tette fel, hogy gyámolítsa a gyengéket, békét kössön a háborgó népek között, és hogy megmentse a nőt.

Mert ugye nincs egy jó olasz képregény anélkül, hogy vinnék, majd mentenék a nőt. Zagor a nők bálványa, fürge, erős, izmos, jóképű, és vakmerő, ha életmentésről van szó. És ami a legszebb, mindenféle szupererő nélkül tökös.

Társa Chico, akinek kilóméteres neve van Chico Felipe Cayetano Lopez Martinez y Gonzales y Azevedo... Szóval ők Zagorral nagyon jó cimborák, minden bajba elkíséri a kőbaltás igazságosztót, és általában panaszkodik a nem túl komfortos körülményekre.

A képregény első részében, ami nem csekély, 300 oldalas monstrum, Zagorék egy Ctulhu-mítosz kellős közepében találják magukat. A képregényben főszerepet kap egy elvakult keresztény démonvadász, Cain, aki majdnem olyan tökös, mint Zagor, és mivel kétszer úgy szájbaverte, hogy több foga is kirepült, örök barátságot kötöttek egymással.

A második kötetben az Elveszett Világ története köszön vissza, a klasszikusé, kicsit viszont felturbózva. Zagorék a fennsíkon nem csak különböző hüllőkkel, hanem egy rég elveszett baráttal, és annak ősember alattvalóival is találkoznak. Egy rendkívül jól felépített kis történet, pörgős akciókkal, tiszta retro hangulatban.

Ami nagyon tetszett a képregényekben, hogy sok esetben ismerős környezetet látok, régi klasszikus művekből, viszont mégis van bennük valami plusz. A plusz a két-három főszereplő, akik nagyon szépen kidolgozottak. A képregény rajzain kívül itt senki sem fekete-fehér, ha értitek, mire gondolok. A szereplők komoly fejlődésen mennek keresztül, miközben Zagor tanúságot ad arról, hogy milyen az, amikor az ember válogatás nélkül mindenkivel önzetlenül jót akar cselekedni, amikor senkiről sem mond le, vagy amikor mindenkivel egyenlően bánik.

Zagor egy (majdnem) makulátlan hős, aki lángszóróval megy pontyemberekre, kőbaltával vágja tarkón a velociraptorokat, vagy fogpiszkálóval szúrja le a T-rexet, és még romantikára is van ideje.

A képregény humora még kiemelendő, a képek között is találtok egy elég király beszólást, de álljon itt egy idézet a második kötetből:

- Hamis biztonságérzetbe ringatnak minket… hogy aztán a fejünket vegyék!
- Azt Shuar törzs csinál.
- Így van! Találkoztunk velük, ők gyűjtik a fejeket!
- Borzasztó szokás… Ellenség fej levágni és megtartani… fehér utazó mond nekünk csinálja Shuar törzs, élnek északra… Xavante törzs nem ilyen!
- Hála a magasságosnak! Megkönnyebbültem!
- Igen, Xavante öl dárdával, üt bottal fej, és kitép ellenség szíve!
- Ugh. Ez aztán a bőség zavara…
(részlet a Zagor 2. részből: Menekülés az ősvilágból, írta Mauro Boselli, ford.: Pócza Lilla, Anagram-Frike 2020.)

Ha még itt a cikk végét is olvassátok, van egy nagyon jó hírem annak, aki szeretné megismerni a Zagor világát. Tibor barátunknak ugyanis egy szépséghibás példány nyomja a polcát, a mellékelt képeken láthatjátok. Ha a facebook bejegyzésünk alatt kommentben megírjátok nekünk, 1-10-es skálán mennyire szeretnétek megismerni Zagort, akkor bekerül a nevetek abba a kalapba, amiből kihúzunk egy szerencsés nyertest a képregényre (a jó válasz a 11 egyébként).

Sorsolás augusztus 1-jén.

Sziasztok!