Sziasztok!

Ma egy olyan képregénysorozatot hozok el nektek, amiben egyszerűen lehetetlen hibát találni. Itthon a Pesti Könyv Kiadó hozta el nekünk a két spanyol, Juan Diaz Canales (író) és Juanjo Guarnido (rajzoló) fantasztikus képregényét, a fekete nyomozó macska, Blacksad történetét

Megvallom, a cikknek az az aktualitása, hogy a Blacksad magyar oldala megszellőztette a hírt, miszerint idén októberben folytatódni fog itthon is a sorozat, a külföldi megjelenéssel egy időben. Ennek speciel Tibor komámmal együtt nagyon örülünk, mindkettőnknek (egyik) nagy kedvence ez a képregény.

A képregények külalakját tekintve nem egy túl vaskos (kb. 50-60 oldal közötti), nagy alapú, kemény kötéses albumokról van szó, igazi gyűjtői nyalánkságok, ha engem kérdeztek.

A történetek pofonegyszerűek, általában egy krimibe illő bűntény, egy korábbi szerető meggyilkolása, a Ku-Klux Klán tevékenysége, egy atomháború megakadályozása vagy egyéb rejtélyek megoldása a célja Blacksadnek, aki magánnyomozó.

A történet szereplői antropomorfizált állatok, azaz mindenki tudja, hogy ez azt jelenti, hogy emberi tulajdonságokkal felruházott állatokról van szó. A nyomozók kutyák, a hidegvérű iparmágnás valamiféle hüllő, a szép nők cica(babák), a rasszista állat a jegesmedve. :D Mindenki egytől-egyig megszemélyesít valamit.

Ami miatt nagyon szeretem a képregényt, vagyis az egyik ok, az a rajzok/festmények olyan mértékű részletessége, hogy kb. a szoba falán szexelő legyeket is belerajzolta Guarnido a képregénybe. Vegyétek ezt szó szerint. Mind a városképek, mind a belterek soha nem látott részletességgel vannak ábrázolva, amik miatt a képregény képeinek nézegetése megsokszorozza a képregény olvasási idejét. Emellett többször újraolvasós darabokról van szó.

Kiemelendő még a noir, a krimi hangulatot fokozó „zenei aláfestés”, ami a képregényeken keresztül fut. Megvallom, nem vagyok nagy jazz rajongó, viszont ebben a képregényben több helyen a panelek között a rádióból szól az ikonikus stílusú zene, ezzel a ’30-as 40-es évek Amerikájába elrabolva az olvasót. Miközben olvasod a képregényt, bekapcsolod az oldalakon keresztül futó dallamot a mindenki által ismert zenemegosztó oldalon. Olvasás közben szól a jazz, és igen... Kiráz a hideg ettől a hangulattól, a szó jó értelmében.

Szóval Blacksadre fel, ha érdekel a noir, krimi, állatos bőrbe bújtatva.

Bélu voltam, sziasztok!