Ez most egy kicsit régi, egy kicsit új, egy kicsit képregény, egy kicsit film, egy kicsit minden. Vagy nagyon minden, nézőpont kérdése. Amikor 1989-ben megjelent az első modern és igazi Batman film, még nem sokat tudtam erről a világról. Találkoztam képregényekkel azelőtt is, de szuperhősökkel még nem. Az igazat megvallva, még akkor sem találkoztam vele, mert egy másik diktatúrában éltem, ahol decemberig csak elvétve kaptunk a kapitalista nyugat fertőjéből. Így valamikor 1990 tavaszán kaparintottam meg ezt a képregényt, ami egy képregény alapján készített film alapján készített képregény. De ez akkor nem zavart, és nem érdekelt. A TV-reklámokban már láttam a mozi beharangozóját, milliószor elmondtam, hogy "- Kicsoda maga? - Batman, a denevérember!", így a képregényt már azon a hangon olvastam magamnak. Majd az unokatestvéreimnek is, akik már lesték, mikor érek a végére, hogy újra felolvastassák. Szerencsére gyorsan beütött nálunk is a VHS korszak, így az első tucatban természetesen Batman is megelevenedett a képernyőnkön. (Arra is - természetesen - emlékszem, mi volt az első film, amit kazettáról néztünk meg otthon.) Sajnos a költözések sora, az idő múlása, az érdeklődés lankadása oda vezetett, hogy ez a képregényem valahol eltűnt, és pár évvel ezelőttig nem is hiányoltam. Bármennyire is szerettem, nem akartam valaki másét megvenni, viszont két évvel ezelőtt, a film (és ezért a képregény is) harminc éves lett, ezért kiadtak egy évfordulós deluxe kötetet. Na, ezt már nem hagyhattam ki!
A történet viszonylag egyszerű, és valamilyen szinten megfogja Batman lényegét. Teljesen önálló alkotásként is kezelhető, nem kell hozzá a DC-egyetem batmanológia szakára járni. Szerintem a mai napig jó belépő a Sötét lovag világába, mert egy ekkora méretű franchise-nál úgyis nagyon sok különböző történet van, nagyon sok szálon, sok lehetőséggel. Sok reboot, sok változás az évek során. Nagyon jó ötlet volt, és Tim Burton rendezése az egekbe emelte a filmet. Persze kellett hozzá a tökéletes Joker is, Jack Nicholson által megszemélyesítve. Nehéz is szétválasztani a filmet a képregénytől, mert nemcsak a sztori ugyanaz (persze a nyomtatott egy valamennyire rövidített változat), hanem a színészek arcai is visszaköszönnek a lapokon. Kicsit elkalandoztam... Szóval: a történet viszonylag egyszerű, és aki nem ismeri, annak
*** SPOILER ***
Állítólag egy szárnyas bűnvadász jelent meg a Gothami éjszakában. Legalábbis ez a pletyka, és a rosszfiúk is pont erről beszélgetnek az elején. Á, az nem lehet! De aztán jól megjelenik, és megigazítja az arcukat, és a hozzáállásukat is. A rendőrség persze tagadásban él, "ha lenne ilyen, már elkaptuk volna" jellegű nyilatkozatok hagyják el ajkukat. Közben a helyi laphoz csatlakozik a híres fotóriporter, Vicki Vale (Kim Basinger, aki harminc évvel ezelőtt nagyon... minden volt). Megismerjük a Jack Napier nevű rosszfiút is, akit főnöke igyekszik odavetni a rendőröknek, egy vegyüzemi melóra küldi el, de közben leadja a fülest a kékeknek. Rendőrfőnökünk éppen a kőgazdag Bruce Wayne partiján van, amikor szólnak neki erről, de a Wayne házban mindennek szeme és füle van, így denevérünk is hamar odatalál. Rajtaütnek Napieren, az belepottyan valamilyen savba, függöny. Persze nem hagyja ott a fogát, csak a mosolya lesz szélesebb, a haja zöldebb. Ehhez tégy még egy "kis" alapozót, rúzst, és kész is a Joker. Első akciója új emberként - kiiktatni a főnökét. Aztán csak jót akar a városnak, mindenki arcára mosolyt szeretne csalni. Páran nemcsak majd' meghalnak a nevetéstől, hanem rendesen. Batman beleköp a levesébe, amitől persze bepöccen, a végkifejlet persze kettejük találkozása és minimál harca. Kis csavarral, de végül sok méteres esés után az utca kövével találkozik vicces cimboránk, Batman pedig viszi a nőt. Nagyjából.
*** SPOILER VÉGE ***
Nagyon jókor érkezett ez az egész, főleg ide, keletre. Beütött a demokrácia, a szabadság, nyugat szele, és ehhez kell a képregény is, a szuperhős is. Igaz, képregény azelőtt is volt errefelé, valamilyen formában, de a szuperhősök nem igazán voltak része az egésznek. (Sőt, néha olyan érzés volt, hogy a képregény az irodalmi művek lebutítását jelenti, gyerekeknek szól, vagy a nagyon egyszerű embereknek. De ez már más téma.) Nagyon távol voltunk a nyugati geekektől, az amerikaiakról nem is beszélve. Viszont ezzel a kiadvánnyal kinyílt a kapu, és jöttek a további Batman kiadványok, na meg Superman, Pókember, X-Men, Robotzsaru. Sokat köszönhetünk ennek a képregénynek. Sok plusz költséget.
Végezetül essen pár szó erről a kiadványról is, amit most a kezemben tartok. Egy keményfedeles kötet, védőborítóval ellátva. Ahogy azt szépen magyarul szoktuk mondani: oversized hardcover, abból is a deluxe. A védőborító olyan, mint amilyet a magyar nyelvű kiadványon is láthattunk, a keményborító pedig matt fekete, rajta egy dombornyomott Batman logo. A papír tapintása is idézi a harminc évvel ezelőtti hangulatot, persze sokkal jobb minőségben. Az igazi különlegessége pedig az, hogy párhuzamosan és duplán fut a történet, vagyis az egyik oldalon az eredeti, fekete-fehér rajz van, a másikon pedig ugyanaz az oldal, színezve. A régi magyar változathoz képest van pár különbség a szövegben, de nyilván ez az eredeti. Akkori fejjel és ismeretekkel pár dolgot másképp lett lefordítva, próbálva a legjobbat kihozni belőle. Azóta sokkal többet tudunk az ottani dolgokról, a képregényekről, illetve az internet is rendelkezésünkre áll. Az biztos, hogy mindenki polcán ott a helye, akinek ez volt az első képregényes élménye. Talán akkor is, ha nem is tud angolul. Hiszen úgyis magyarul olvassa majd, a szinkronszínészek hangján.
