Olvastam végre egy kis Batmant is. Mert azt is mindig venni kell, de igazából már nem tudom, miért. Mert az volt az első rendes szuperhősös képregény, amit olvastam. Talán. Utána meg eltelt sok év, és megint lett - rendszeres - Batman füzet magyarul, és muszáj. Persze az év és a képregény egyre több, az idő pedig kevesebb. Lesz ez még így se.
De a lényeg, most: olvastam. A Kingpin viszonylag friss HC kötete, a Nyamvadtak volt az áldozat. Vagy inkább én? Vagy a szereplők. Félreértés ne essék, nem ez a legrosszabb Batman, amit valaha olvastam, sőt, távol áll tőle. De még ki sem kellett nyitni a kötetet, és már duplán "jaj". Az egyik (és ez nem verseny, nincs első vagy második, csak vesztes) a borító. A címadó történetet Tim Sale rajzolta. Nagyon sokan szeretik a rajzait, köztük én is. Egy jól felismerhető stílus, ami nagyon kifejező tud lenni. A testek, az alakok, az arcok, a szemek, az árnyékok - mind nagyon jellegzetes és karakteres. És akkor ott van ez a borító. Brian Stelfreeze munkája, akinek vannak nagyon klassz rajzai is. Nyilván ízlésen vitatkozni értelmetlen, a szép, a szemnek tetsző szubjektív. Szerintem randa, nem tudom élvezni pár másodperc vagy egy gondolat erejéig sem.
A másik pedig a magyar cím. Eredetiben: Misfits. Talán megértem, hogy a kiadó nem akarta a "Kívülállók"-at felhasználni, ami egy durván 15 évvel ezelőtti sorozat címe is volt (fiatalkorú bűnözők, akik egy vihar után szuperképességeket kapnak). De lehetett volna pl. Különcök, Alkalmatlanok, Másodrangúak vagy valami hasonló. A Nyamvadtak nagyjából olyan béna, mint a borító.
Próbálok majd jót is mondani. Két Alan Grant sztorit olvashatunk, az első Tim Sale, a második Joe Staton rajzaival. A "Shadows of the Bat" széria 7-9, illetve 14-15 füzetei (1992-1993). A rajzok mondhatni klasszikusok. Persze azoknak, akik hozzám hasonlóan a kilencvenes évek képregényeit kóstolgatták először tudatosan, majd rajongva. Alan Grant pedig egy legenda. De ez nem jelenti azt, hogy minden írása tökéletes vagy azt megközelítő volt. Ha Batman vonalon maradunk, ott a Gótika, amit szintén/sajnos olvashattunk magyarul is, és igyekszem kitörölni az emlékezetemből. Na, de most annyira nem gáz a helyzet. Spoiler nem lesz, a fülszöveg is árulkodó.
Az első sztoriban a "Nyamvadtak" (fú, szinte fáj leírni is) bandája elrabolja a polgármestert, Gordon felügyelőt és Bruce Wayne-t. De hogy fog Batman segíteni? A Misfits csapat nem rossz. Ott az egyik kedvencem, a Macskaember, meg Mázlista, meg Naptárember, és a nagyon nem szimpatikus Gyilkos Moly. Eléggé ütős csapat, de - ahogy azt "kell" - le lettek butítva. Aztán a vége kurtán összedobva, egy-két oldalt még elbírt volna.
A másodikban Batman szeretne elkapni egy tolvajt, pedig lenne jobb dolga is. Egy vidámparkba követi a tettest, de az ott dolgozó "szörnyek" (nem én találtam ki) között nem könnyű a keresés. Alternatív megoldás, jóféle nyomozói munka, egész kerek a dolog. Az utolsó oldalak pedig sok követhetetlen akciójelenet, szomorúság, aztán három kockában hepiend.
Hát... Ez most ilyen, de azért nem rossz. Jók a rajzok, a feeling, a sztorik. Nehéz lenne osztályozni, szerencsére nem is kell.
