Mindenki, aki a ’90-es években volt gyerek tudja, mi volt az, ami hajnalok hajnalán kivetett minket az ágyból, és nem arra gondolok, hogy édesanyám néha leejtette a lábast a konyhában (volt ilyen is).
Amennyire emlékszem, minden vasárnap reggel megszólalt a bűvös harci induló, az a bizonyos „Tini Nindzsa Harci Teknőc, elszánt és gyors, csodahős”. Igen! Nekem ez a mese (rajzfilmsorozat) jelentette a Tini Nindzsa Teknőcöket, no meg a rengeteg bóvli bootleg kioszkos gumiteknős. :D
Hála Istennek, felnőtt a „’90-s Kids” generáció, így lehet minket bombázni mindenfélével, mert most már van pénzünk rá, hogy mindent is megvegyünk. Kevés olyan képregényt tudok felhozni, ami egyszerre nosztalgikus, és egyszerre új. Hogy mi is ez? A Holdkelte Stúdió Tini Nindzsa Teknőcei, ami eredetileg az Amerikai IDW kiadó gondozásában jelent meg (2011-ben indult a sor).
A Holdkelte Stúdió kétféle változatban hozta el nekünk a Teknőcöket, van egy gyűjtői keményfedeles és egy sima keményfedeles változat. Nekem a gyűjtőik vannak meg, mert brutálisan szépek a borítóik (mondanám úgy, hogy ezek tetszettek jobban). A képregény több részét (4-5) tartalmazza egy kötet, emellett borítóvariánsokat és vázlatokat is kapunk.
Tibivel megegyeztünk, hogy ez a „Teknyőcös sor” egy marha jó reboot. A Teknőcök mutációjának és a köztük és Szecska mester között lévő kapocsnak a reinkarnációs magyarázata nekem nagyon bejött. Aki még nem olvasta a történetet, Yoshi mestert, feleségét és 4 gyermekét kivégezte a Fürge Láb Klán, még több száz évvel ezelőtt, és amikor a laborban szuperintelligens állatokat hoztak létre, a patkány és a teknősök testében reinkarnálódott a Yoshi dinasztia. Szerintem állati.
A sorozat most a 4. részénél tart. A harmadik kötet egy minisort tartalmaz a Tekik egy-egy önálló kalandjával, a 4. részben pedig minden karakter a helyére kerül. Minden ismerős karakter. Mert lehet, hogy ezúttal nem teljesen úgy néznek ki, mint ahogy régről emlékszünk rájuk, mégis kiráz a nosztalgia libabőre, ahogy egymásnak feszül a két (több) oldal.
Minden fejezet máshogy néz ki, mivel változó a rajzolók személye. Igazából, ha nem egy kötetben lennének, nem is zavarna, nekem kicsit fura, hogy nem egy személy rajzol egy sort. De ez nem von le semmit a rajzok fantasztikus kinézetéből. Néhol élők, máshol festményszerűek, olykor pedig olyanok, mint a rajzfilmben anno.
Ez a sor tökéletes mindenkinek, akik érdeklődnek, vagy régen érdeklődtek a Teknőcök iránt. Az alkotók tökéletesen eltalálták azt szintet, ameddig a haladó Teknőc rajongó gyomra még beveszi a változtatást, és teljesen alkalmas lett így arra is, hogy új kisteknőcöket vonzzon be a képregények világába ezzel a trendi megjelenéssel, látványvilággal, mai, hétköznapi és nem annyira hétköznapi problémákkal.
Annyi a bajom vele, hogy nagyon gyorsan elfogyott. Én várom a folytatást, remélem hamarosan olvashatjuk a következőt.
Bélu voltam, sziasztok!
