Nagyon vártam a magyar Tex második kötetét. Most már nem várom, mert megérkezett, és elolvastam. :) Régebben szenvedtem olaszul is vele, mert olyan igazi klasszikus western, amit az olaszok nagyon éreztek (és a mai napig működik). A fiatalabbak talán nem tudják, vagy nem értik, de aki legalább harmincas, az bőven kapott Bud Spencer és Terence Hill filmeket. És nemcsak nézte, hanem szerette is, sőt, a mai napig örül amikor a TV-ben fut valamelyik. Jobb esetben (vagy ki tudja?) már régebbi filmekbe is belekóstoltunk, és ilyen filmekben ismertünk meg hatalmas neveket. Például: John Wayne, Clint Eastwood, Charles Bronson, Gary Cooper, James Stewart, Henry Fonda, Charlton Heston, de nagyon hosszú a lista, mindenki tudná folytatni. Aztán ott volt még egy rakás legendás könyv: Az ezüst-tó kincse, Winnetou, Bőrharisnya, Az utolsó mohikán (és ez a lista is nyitott marad). Bevallom, bár ezek inkább ifjúsági regények, mégis szívesen veszem elő néha mostanában is őket. Bár eredetileg talán a nosztalgia vezérel, de utólag mindig kiderül, hogy most is jók, csak éppen mást látok bennük. Szóval: csak bátran!

Megint elkalandoztam, szóval: vissza Tex barátunkhoz! Próbálom rövidre fogni. Nagyon régóta nagyon népszerű saját hazájában (1948 óta!), a mai napig akár 200.000 példány is eladásra kerül a képregény egy új számából. Tex Willer, aki vadnyugati hős, de nemcsak nagyszerű cowboy, hanem navahó indián törzsfőnök is. Fia, Kit pedig félig indián. Lehetne ezt még ragozni, de inkább olvasni, megismerni kell a karaktert. Minden másra pedig ott van az internet. ;)

Ezúttal Tex Patagóniába megy, ám ezt könnyű kitalálni, hiszen ez a kötet alcíme is. Egy régi barátja kérésére történik mindez, aki Argentínában katonatiszt. Egy harminc fős indián társaságot foglyul ejtettek, és ebben hatalmas segítség lenne egy olyan ember, aki kitűnő lovas, tud bánni a fegyverekkel és az emberekkel, minden helyzetben feltalálja magát, nem forróvérrel, hanem logikusan értékeli át a helyzeteket, ismeri az indiánokat, sőt, közülük való. Nos, Tex ezt mindet tudja, de még ennél többet is. Egy felderítő csapat vezetője lesz a pampákon, és a csikósok nem feltétlenül örülnek, hogy egy jenki parancsolhat nekik. De nemcsak a csikósok, hanem a tisztek között is van bőven, aki másképp látja a világot. Az argentin vezetők, politikusok és a katonai vezetők is azt látnák jónak, ha a helyi indiánok csatlakoznának hozzájuk, felzárkóznának a fejlődésben, civilizációban, és így tovább. Persze az sem rossz, ha ezáltal hozzáférnek a földekhez, az erőforrásaikhoz, az embereikhez... Kemény politikai történet, ahol nem mindig könnyű eldönteni, mikor ki a jó vagy a rossz. Persze vannak kivételek, amikor egyértelmű. De valahol mindenkinek igaza van. Ízlésem és hangulatom szerint kicsit talán túl hosszúra sikeredett ez a "bevezető" rész, nagyon sok ténnyel, sötét jelenetekkel, katonák, indiánok, és kevés akció. Már majdnem feladtam, amikor egyszer csak felpörgött az egész. Elindul a felderítés, a kutatás, a nyomozás. Cselszövések, trükkök, csaták, közelharcok, megfigyelések - van itt minden! Ám a politika rányomja bélyegét a hadsereg működésére is. Az elvárások és a módszerek megváltoznak időközben, és a mi jenki cowboy-indiánunk nehéz döntés elé kerül. Mert ő segíteni ment, de a hatalom már másképp szeretné "bevezetni a civilizációt". Bárhogy is dönt, annak következménye lesz, és emberi életeket követel.

Ahogy már mondtam, nekem kicsit nehézkesen indul. A kötet nagyjából egy harmada inkább építkezés, szövegcentrikus, de utána nagyon beindul, jön az igazi "texes" akció. Kell az alapozás, mert ez nem a vadnyugat, nem igazán ismerjük ezt a dél-amerikai kort és helyzetet. Pedig sokban hasonlít az északihoz, de mégis más, nem árt megismerni. Tehát: érdemes belevágni, mert végül nagyon Tex lesz, és azt szeretjük!