Mindenki ismeri azt az agyszaggató érzést, ami akkor fog el minket, amikor november másodikától megszólalnak a különböző üzletekben a karácsonyi hangulat megteremtéséért felelős nóták. Ilyenkor nem hogy megjönne a hangulat, inkább elmegy az ember életkedve. Természetesen erre rásegítenek a TV-ben látható reklámok is, az ordító békákkal, mikulás sapkákkal, fenyőágakkal, black friday-jel, akciókkal, amik tudjuk, hogy nem is azok. Csak vásárolj minden sz@rt, mert fogyasztói társadalomban élünk.
Nem akartunk mi is olyanok lenni, akik már november elejétől bombáznak Titeket a karácsonyi ömlengéssel. Viszont november 22-e egy olyan film 25 éves amerikai premierjének dátuma, amire sokan emlékeztek. Ez pedig a Turboman baba, bocs, akciófigura főszereplésével készült Hull a pelyhes. Az eredeti, nem hivatalos premier a Mall of Americában volt, 1996. november 16-án. Nem véletlen, a Mall of America sokat szerepel a filmben… lehet inkább ez a cég a főszereplő.
Egy munkamániás apuka, Howard klisés karakterét kapjuk Arnold Schwarzenegger testében, aki elhanyagolja a családját, még karácsonykor is. Mindenütt Hull a pelyhes és Csendes az éj, errefel a csávó még most is telefonálgat a kuncsaftokkal, hogy még egy bútort rájuk sózzon. Szegény Anakin Skywalker meg otthon várja a Tatooine-on az apukáját. Ja nem, az egy másik film. Csak a színész ugyanaz. A kis Jamiet az egykor jobb napokat megélt gyerek Jake Lloyd alakította.
Arnold Schwarzenegger családi komédiáit sokan szeretik, és még többen nem szeretik. Én előbbiekhez tartozom. Szerintem simán jól álltak neki az olyan szerepek, mint az Ovizsaru óvóbácsi rendőre, vagy éppen ebben a korrekt kis családi vígjátékban a kiégett családapuka karaktere.
A filmben a kis Jamie minden vágya egy Turboman akciófigura, mert az apja lekéste a karatevizsgát, és ezzel meg lehet venni a gyerek szeretetét. Turboman viszont mindenütt elfogyott karácsonyra, így különböző vadabbnál vadabb ötletei támadnak, hogy szerezzen egyet. Meg akarja venni az utolsó darabot, zaklatva az épp hazafelé tartó édesanyát, megveri a télapókat, köztük egy kisembert, továbbá egy afroamerikai postást, Myront, aki végig a főbb ellenfele a vadászatban, ugyanis az ő gyereke is természetesen Turbomant szeretne karácsonyra. Többször visszatérnek különböző okoknál fogva a Mallba, mert olyan keveset mutatták, és teljesen indokolt dramaturgiailag.
Howard ahol csak tudja, megsérti szegény Jamie lelki világát, ezért már majdnem feladja a kutatást, viszont… Egy bakinak hála a karácsonyi kapitalista Turboman felvonuláson Howard betéved a Turboman díszletei közé, ahol puszta véletlenségből ráaggatják a szuperhős jelmezét. Myron viszont leüti a Turboman ellenfelét játszó színészt, így ő lesz Agyhalott kapitány (vagy ki), és a film végén egy vérre menő csörtében küzd meg Howard és Myron, aminek csak a postás lehet a vesztese. Amikor Jamie megtudja, hogy apja Turboman, odaadja Myronnak a figuráját, hogy az a gyerekének adhassa. Kis önzetlen.
A film tökéletesen megmutatja nekünk, hogy hogyan ne viselkedjünk karácsonykor, és azt is, hogy az emberek mennyire képesek meghülyülni ilyenkor. Ezt a koronavírus azóta hatványozottan megmutatta karácsony nélkül is, emlékezzünk csak a wc papír forradalomra, de voltak lehet azóta cifrább dolgok is.
A film engem kikapcsolt, tiszta ’90-es évek, és meghozta a karácsonyi hangulatomat.
Bélu voltam. Sziasztok!
