Vannak kulcsszavak, amelyekkel elég könnyen lehet triggerelni egy képregényest, de igazából a „bármi” kategória gyűjtőit. Ilyenek a: limitált, díszdobozos, teljes szett, akciós, dedikált, ingyen szállítás. De szerencsére elég ritkán vesszük be ezeket, csak hetente vagy kéthetente. Valahogy így vásároltam én is pár héttel ezelőtt, és így lett meg az „Élet és halál” díszdoboz, 25% kedvezménnyel, ingyenes szállítással. :D
A doboz négy kötetet tartalmaz, a Dark Horse által 2016/2017-ben kiadott… hogy is mondjam magyarul? Franchise-crossing event. Olvasási sorrendben: Predator, Prometheus, Aliens illetve Alien vs. Predator. Melyikért rajongom? Egyikét sem. :D De hát ott voltak a triggerek, plusz Bélu múltkori írása a Predator filmről. És valahol olvastam egy ismerősöm kommentjét, miszerint elolvasott egy Alien képregényt, amitől nem várt sokat, viszont azt bőven hozta. De meghozta a kedvét a filmekhez is. Szóval: mi bajom lehet? Megint rászokok valamire, ami nemcsak a pénzem, hanem az időm is elviszi.
Amikor kézbe vettem a dobozt, kijött egy halk „Wow!” a számon. Minden díszdoboz szép, ez sem kivétel. Benne van, hogy dísz. Még akkor is jó, ha csak a polcra rakod. Benne a négy keménytáblás kötet, ami szintén „Wow!”. A doboz és a kötetek is nagyon elegáns fekete és fehér alapokon, nagyon menő borítókkal. Igaz, ez csak később derül ki, de a fordítások, beírások is igényesek, ez is stimmel. A történet persze viszonylag egyszerű. Sem az Alien(s), sem a Predator világában nem voltak túlbonyolított dolgok. A Prometheus kicsit felkavarta az állóvizet, ez most is áll. Olvashatjuk külön is a köteteket, de nem sok értelme van. Ez akkor kerek és teljes, ha szépen sorban elolvassuk mind a négy kötetet. Vannak összefüggések, folytonosság, váratlan fordulatok, minden. Igazából csak egy valami zavart: a harmadik – Aliens – kötet rajzai nagyon eltérnek a többitől (három rajzoló dolgozott a négy köteten), és kicsit lerombolják azt a hangulatot, amit az első kettőben felépítettek. A sztori nem szenved el semmit ezáltal, de a feeling igen.
Ahogy már mondtam, tipikus sztori. Nem mondanék túl sokat, mert minden spoiler lehet. Gyakran inkább vizuális, mert akció van, de ez jó! Nagyon hozza a filmek hangulatát, ahol nem feltétlenül a dialógus volt a lényeg. Bő negyven évvel a filmek után vagyunk. Van egy csapat katona, amely egy bolygóra utazik, ott meg jön a gyilok. Nagyon jó, amikor a katonai vezető nyakába szakad a politikai döntés, és teljesen átjön, hogy mennyire nehéz másképp gondolkodni, másképp irányítani. Ha nem lenne elég a predatorok hada, akkor jönnek a nagyjából legyőzhetetlen zsenik, a Tervezők. Már itt is nehéz a helyzet, mert mindenki a mi kis katonáink életét akarja venni, de minden jó képregényben akad egy váratlan szövetséges. És akkor jönnek a xenomorfok is. Anyám… Röpködnek a testrészek, cafatokban hever a mócsing, fröcsög a spriccelő. Az ellenségem ellensége a barátom? Nem biztos. :D
Nem bántam meg ezt a vásárlást. Nagyon akció és gyilok, visszadob a kilencvenes évek filmjeibe, de ott van az a tipikus hangulat, amit még az első Alien film alapozott meg. A reménytelenség, a kilátástalan próbálkozások. Azt gondolod, már nem lehet rosszabb, de közben mindig lesz. És amikor valami lezárul, érzed és tudod, hogy nem. Ami biztos: amikor a negyedik kötet végére értem, elkezdtem újranézni az Alien filmeket, szóval ezzel számolnotok kell! ;)
