Találkozhattunk már néhány olyan Alien/Predator/Alien vs. Predator képregénnyel, amikre tényleg érdemes is emlékezni, esetleg egy életben akár többször is elolvasni. És most nem csak az itthon megjelent Tűz és Kőre, vagy az Élet és Halálra gondoltam, amik zseniális darabok. Találkoztunk már itt a Fogollyal (Captive), a Mindörökkével (Eternal) vagy legyen szó most a rövid, de annál akciódúsabb „The Web” című 20 oldalas szösszenetről.

A fekete-fehér képregényt Ian Edgington írta és Derek Thompson rajzolta, és meg kell vallani, remek ismét a végeredmény, habár ez most egy negyed órás olvasmány volt csak.

Önmagában talán annyira nem is értelmezhető darab ez. Egy űrhajó rossz pályára tévedt, és amikor felébrednek az utasok a krio-álomból, vészjelzést kapnak, ami egy közeli bolygóról érkezik. Leszállva egy teljesen élő bolygó tárul eléjük, és a jel forrása egy emberi erődítmény. Kinn egy hordányi xenomorf, benn pedig egy Robert Sheldon nevű félig ember, félig robot, félig meg valami alienszerű mutáns izé várja őket, aki beavatja tervébe a frissen érkezőket… Ha esetleg tervezed valamikor elolvasni a sztorit, akkor figyelmeztetlek, hogy jön az igazi

SPOILER

Sheldon bosszút forral a predatorok ellen, ugyanis amikor a vadászok bolygóján népirtás történt, Sheldon szülei is meghaltak. Azért küldi a vészjelet az űrbe, hogy arra ne csak emberek, de predatorok is felfigyeljenek, irtsák az idegen lényeket, és amikor már éppen jól érzik magukat, akkor lebombázza őket a földig. Jipikájé, megdöglesz. De a hajó legénységét is szeretné újrahasznosítani robot cselédekként…

SPOILER VÉGE.

Az AvP képregényekben mindig is tetszett, hogy megpróbáltak önálló kis világokat építeni, ahol eluralkodik a káosz, és céltalanul folyhat minden. Igazából ez a céltalanság az, ami egyben tartja az egész univerzumot. Ez a világ rengeteg bolygót és szereplőt számlál, többségük persze meghalt, de hát egyszer ugye mindenki…

Nem egy Eisner-díjas darab ez a képregény sem, viszont szórakoztató. És talán egyszer majd újra találkozunk a szereplőivel, főleg a már emlegetett tudóssal. Bár neki pont ez a lényege szerintem, hogy eljátszadozik ott, ahol van és nem akarja ő megváltani már a világot.

Horror ez a javából, és szépen is van rajzolva. Hatásos 20 oldalon is, ami megvallom, őszintén meglepett, ahogy anno a Fogoly is. A rajzai sokkal jobbak ennek, Thompson azért ismeri az íveket is, nem csak vonalzó mellett tud rajzolni, mint Dean Ormston. :D

Bélu