Kiderült, hogy a Matrix mégis csak rétegfilm. Mert úgy tűnik, ez a negyedik rész nem mindenkinek szól. A vélemények és kommentek legalábbis erre utalnak, eléggé erőteljesen. Nincs mondanivaló, nincs mélység, nincs semmi - ilyeneket olvasok. Hozzászoktunk, hogy mindent direkt módon tolnak az arcunkba, jön a kontent, ott a mém, két mondat, és nem kell túlgondolni. Nem kell keresni a mögöttes tartalmat, mert gyakran nincs is. Nem kell szimbolisztika, értelmezés, pörgetem a feed-et, hümmögök, kommentelek, beszólok, és kész is vagyok. Ebben az esetben tényleg nem jó ez a film, és nem is nekem szól. Ennyi év után nyilván nem üt akkorát, legalábbis az alap, hogy vajon mi a valóság, vajon valósak-e a dolgok, amelyek körülvesznek? Vagy bármi. Ezen már túl vagyunk. Na jó, nem teljesen.

Belecsöppenünk egy világba, egy életbe, ami más. Magyarázatot ad mindenre, amit az első három részben láttunk, átéltünk, gondoltunk. Nem volt sem élet, sem valóság, sem virtuális lét, csak egy játék, amibe tervezője belezakkant. Annyira beleélte magát, hogy - ahogy sok zseni - már nem tudott/tud különbséget tenni az alkotott játék és a valóság között. Gyógyszeres és pszichológiai kezelés alatt áll, hogy ne akarjon öngyilkos lenni. Úgy tűnik, ez most tényleg a valóság, hiszen Neo kiszabadult a Mátrixból, minden megváltozott, minden jóra fordult. Szóval az egy álom volt, és Bobby ott van reggel a zuhany alatt, minden megy tovább valahogy? (Fiatalabbak kedvéért a Dallas sorozat egyik évada lett teljesen lenullázva egy ilyen húzással.) Persze érezhető, hogy valami nem stimmel. Láttunk trailert is (sajnos?), a szereplők listája is olvasható a neten, szóval... Hosszúnak tűnhet a bevezető, és sokszor látunk jeleneteket, bevillanásokat a trilógiából. Sosem nyilvánvaló, hol a határ a képzelet és a valóság között. Vagy a fizikai és a virtuális vagy online valóság között. Mert napjaink - főleg tavaly tavasz óta - eléggé erősen átkerültek az online térbe. Ez jó is, meg rossz is, de ez most szinte lényegtelen, teli a... minden ezekkel a teóriákkal.

Találkozunk azzal a helyzettel, amikor a világ jobb lett. Vagy csak más lett. De az idő múlásával szépen, lassan szinte minden megtalálta a helyét, és elindult újra ugyanazon az úton. Ahogy a történelem is mindig ismétli önmagát, mert mi, emberek nem vagyunk képesek tanulni a saját hibáinkból. Mintha imádnánk a rosszat, a háborút, nem tudunk ezekkel betelni, és folyton úgy alakítjuk, hogy ezekbe csöppenjünk. Vagy ott van a járt út, a rutin, és az kényelmesebb? Akkor is, ha az nem jó, és ezzel tisztában vagyunk, mert már átéltük. De van a megváltott és megváltozott társadalomnak vezetője is, akit a hatalom, az idő, a felelősség és ki tudja, mi minden egyéb megváltoztatott. Az egykori forradalmár és lázadó azzá vált, akit régen biztosan lenézett volna.

Az sem elhanyagolható, hogy amikor egy nagy változás történik, az sokak életét befolyásolja. Egy adott rétegnek jobb vagy jó lesz, de mi van a többiekkel? Mi van azokkal, akinek megfelelt a rendszer? Sokan jólétben voltak, eszük ágában sem volt ebből kilépni. Voltak semlegesek, akiknek mindegy, de ha a bejáratott valami, és az ismeretlen, de munkát követelő utak közül kell választani, akkor inkább a régire esik a választás. Szóval sokan szenvednek egy "ettől minden jobbra fordult" után, és ilyen szereplőkkel is találkozunk. Idegesítőek, de szabad-e rájuk haragudni? Csak azért, mert másképp látják a világot, másak a meglátásaik, az elvárásaik? Más szemszögből pont ők a pozitív karakterek, és a vélt jó lesz az ő vesztük.

Szóval ki az, akinek és akihez szól ez a film? Aki nem rest gondolkodni, túllépni az egyértelműn, érteni és értelmezni, párhuzamokat vonni. Aki nem várja el, hogy mindent tálcán kínáljanak, és aki szerint a szórakozás nem csak az önfeledt nevetéssel egyenlő. Nem korszakalkotó, nem kultuszt teremtő, de elgondolkodtató, és sok szinten működő alkotás.