Sziasztok Geekok!
Láthattátok mostanában, hogy sikerült lecsapni egy utolsó (?) darab gyűjtői limitált stb. stb. Conan, a barbárra, amit a Képes Krónikák Könyvkiadó hozott el nekünk 2021-be. Egyébként kétféle formátumban jelent meg. Elsődleges célunk, hogy ne csak nézegessük, ami a polcon van, hanem el is szeretnénk olvasni. Elolvastam tehát ezt a robosztus darabot. Gyűjteményem talán legnagyobb képregénye, már ami a méreteit illeti.
A képregény gyönyörű óriási nagy alapú keménykötéses megjelenést kapott. A fedőlapja nagyon elegáns, elején egy skeccs-szerű rajzzal, arany felirat hirdeti Conan, a barbár nevét, a hátulján pedig egy fekete-fehér rajz, amin a kimmériai éppen egy óriás majomnak látja el a baját.
Tibivel magunk között csak „fhanszia Conannek” hívott képregényt három olyan alak rajzolta, akiknek a nevét nehezen tudnánk kiejteni, és mindannyian remek munkát végeztek a rajzokkal.
A képregény történetei Robert E. Howard novellái alapján készültek. És ahogyan a Lovecraft antológiánál ki voltam akadva, hogy mennyire rosszul sikerültek – szerintem – azok az átdolgozások, itt lehidaltam, hogy mennyire jó ez a könyv. Eleve ott kezdődik, hogy három novella képregényváltozatát kapjuk meg egy több, mint 180 oldalas kötetben. Ezt nevezem.
Az első történetben egy dél-amerikai dzsungelhez hasonlító helyszínen járunk, ahol a civilizált telepesek szeretnének végleg megtelepedni, de a földjüket védő bennszülöttek ezt nem igazán nézik jó szemmel, és egy hatalmas háború kerekedik ki az egészből. Conan itt zsoldosként jelenik meg, mint ahogyan a második történetben is. A rajzok szerintem nagyon elütnek a megszokott Conan ábrázolástól. Itt egy idősebb kimmériait kapunk, de egy cseppet sem puhányabb, mint fiatalabb kiadásai.
A második történetben egy hercegnő kér segítséget a zsoldos Conantől, aki élne-halna már végre egy kis kalandért. A hercegnőt álmában egy sötét rém kísérti, és mindenféle piszkos dolgokat súg a fülébe. Kiderül, hogy egy ellenséges nép varázsló-uralkodója kísérti szegényt. Conan persze kapva kap az alkalmon, és segít a gyönyörű nőnek.
A harmadik történetben egy összevisszaságot kapunk, azt se tudni, ki kivel van. Conan itt valamiféle martalóc, akit felbérelnek, hogy megöljön egy varázslót, viszont… a végén már a varázsló a jó, aztán meg mégsem… Ki érti ezt?
A képregény szerintem nagyon újfajta módon tálalja ezt a három novellát. Az alkotók kicsit sem féltek hozzányúlni a karakterekhez. Például két képkocka erejéig megjelenik a teltebb idomú Vörös Szonja is, akiről inkább elhiszem, hogy lekever egy hatalmas sallert, mint a már megszokott vékonyka lányról. Idétlen és nagyon vicces. És ami azt illeti, az alkotók nem fukarkodtak a szexuális tartalom megjelenítésével sem, sok bőmellű hölgyet láthatunk a lapokon.
Egy bosszantó dolog van azért a kötettel kapcsolatban. Sajnos az utolsó fejezetben akármilyen kevés is a szöveg, azért megért volna egy (jónéhány) átolvasást a lektortól, mert több helyen elírás van a szövegben. Kimaradtak betűk, vagy éppen több volt belőlük a kelleténél. Ezt egy gyűjtői igényességgel készült képregény alkotógárdája szerintem nem engedheti meg magának. Talán ez az egyetlen szálka a szememben.
Na, jól van, elég volt a szőrszálhasogatásból. A képregénynek az alap változata még kapható elég sok helyen, szóval érdemes rá lecsapni. Conan rajongóknak kötelező darab.
Bélu voltam. Sziasztok!
