Mostanában keveset írtam (na jó, szinte semennyit, különböző okokból), viszont olvasgattam. Persze attól még nagyon sok lemaradásom van, de van pár kötet/füzet, amely mellett nem akarok csak úgy elvágtatni. Szokásomtól eltérően most tehát több olvasott képregény kerül terítékre, viszont csak röviden. Jó eséllyel volt/lesz olyan, amiről Bélu is ír/írt, sőt, ha netán lenne rá igény, egyiket-másikat szívesen kivesézzük. ;)
Ileana Surducan - The Lost Sunday
Ez egy angol nyelven megjelent képregény, Kickstarter projekt volt, még tavaly. Igazából két nyelven jelent meg, románul és angolul, és szerintem van köztetek olyan, akinek ismerős a Surducan név (ejtsd: Szurdukán), mivel a testvére, Maria írja a Vízitündér sorozatot. Ileana (ejtsd: Iljáná) szintén az ismert meséket dolgozza át, újragondolva azokat. Az alaphelyzet az, hogy nincs vasárnap, nincs pihenés, ezért a melónak sosincs vége, de a lány elindul megkeresni. Útközben mindenkinek segít, aki erre rászorul, majd eljut Frau Holléhoz. A rajzok az elején nem jöttek be. Vagyis a rajzok igen, mert nagyon jó a stílus, viszont van egy kissé elmosódott megjelenítés, mintha krétarajz lenne, vagy a digitalizáció rontotta volna el. De idővel rááll a szem, és nagyon élvezhető lesz.
Rancz Zsolt, Kaláber Tímea - Nyakleves!
Maradunk a határon túl, egy Székelyföldi csapat munkájával. A Wameleon fő profilja a branding. Saját tapasztalatukat már megosztották könyvekben is, ezzel segítve a fiatal vagy kezdő vállalkozókat. Rancz Zsolt író és Kaláber Tímea rajzoló most képregény formájába öntötte ezeket a tapasztalatokat, nyilván sokkal könnyedebb és felületesebb alakban. A rajzok stílusa nagyon friss és tetszetős, nagyon szerettem. A szöveg néhol nagyon erdélyi, akár gondot is okozhat annak, aki nem ismer bizonyos szavakat, szófordulatokat. Összességében valami újat kapunk, egy kis színfolt a képregények sűrűjében. Bár a kiadvány maga fekete-fehér. (A képregényt műfajnak nevezik a szerzők, amitől a hideg ráz...)
Margaret Atwood, Renée Nault - The Handmaid's Tale
Ezt sokan ismerik. Vagyis nem a képregényt, hanem a filmsorozatot. Nem mesélem el, hogy utópisztikus, meg vizionáló, meg akármi - lerágott csont. A kötet maga gyönyörű, nagyon sokáig csak nézegettem a polcon, néha belelapoztam, de igazából kinyitni sem kell. Na jó, de. Renée Nault rajzai kicsit több szabadságot adnak, marad tér a fantáziának. Ami érdekes, mert mégis csak képregény. De elég gyorsan elfelejti az ember a sorozat színészeinek arcát, ami jó. De közben nem korlátoz le a rajzoló elképzelésére. A színek használata szintén fantasztikus, szerencsére nem annyira sötét, de mégis erősen szuggerálja az egysíkú létezést, a korlátokat. Szóval belül is szép.
Ghyczy Csongor - EVA - Két halál
Bár csak nemrég ismertem meg Ghyczy munkáit, de elég gyorsan rajongó lettem. A rajzai... nem is rajzok, hanem alkotások, nagyon művészi megvalósítással. A kevés szín használata nagyon jó ötlet, nagyon tetszik. Ebben a kötetben a kékkel operál, és ez is nagyon hatásos. Eva Hesse életét követhetjük ismét, ezúttal egy utolsó interjú nyomán. Az előző képregény - "EVA - hazatérés" - olvasása közben kicsit utánanéztem a művésznő életének, pályájának, és nem lettem boldog. A karrierje felfelé ívelt, az élete viszont rövid volt. Bevallom, a képregény végét már könnyes szemmel vártam és olvastam.
Folyt. köv.
