Nagyon sok mindenen múlhat, hogy valami irtózat nagy trash legyen, vagy egyenesen kultikus státuszba kerüljön. A ma 40 (!) éves film, amit hoztam nektek, az nekem egyfajta kultikus trash, bűnös élvezet, amit néha jó megnézni.

Ez a Conan, a barbár, aminek amerikai bemutatója 1982. május 14-én volt. Ünnepeljük együtt ezt a kerek évfordulót.

Conan az egyik kedvenc hősöm, a képregényeket nagyon szeretem. A karakter Robert E. Howard (tragikusan fiatalon elhunyt) író találmánya volt, számtalan novellát szentelt neki. A novellák egyébként nem függnek össze, mind-mind egy önálló Conan kalandot mesélnek el. A képregények ezeken a novellákon alapulnak, amik szép sorban itthon is megjelennek, és a már emlegetett film is.

Kommandó! Arnold Schwarzenegger! Conan, a barbár! Arnold Schwarzenegger! Ki ne emlékezne a Film+ zseniális reklámjára. Forgatja a kegyetlen kardot a fiatal Arnold, miközben dübörög a house.

A Conan első részében nem dübörög a ház, viszont a zenéjét kifejezetten kiemelném, Basil Poledouris remek munkát végzett. A film, habár a cselekménye nem mindenütt pörgős, a zenéje végig feszült, hozza azt a varázslatos hangulatot, miközben végig azt várod, hogy Conannel fog valami rossz történni, és igen. Történik sokszor. A zenéje tökéletes, epic, divatos szóval élve.

A film cselekményéről annyit, hogy Conan szüleit gyerekkorában egy pikt (?) rajtaütés során legyilkolja Darth Vader hangja, James Earl Jones, aki itt még fiatal, és Thulsa Doomként mutatkozik be. Thulsa Doom egy halhatatlan ősmágus, aki amellett, hogy bárkit meg tud babonázni, kélgyóvá is tud válni. Conan nem szereti meg őt ezért, viszont jól hadifogságba, majd rabszolgaságba esik. Évek múltán Terminátorrá cseperedik, és gladiátornak nevelik, miközben taníttatják is, mivel a kimmériai nép annyira tanítható és nem barbár. Mindegy, ő eszes, és a rabszolgák között annyira benyalja magát, hogy gazdái neki adják a megunt menyecskéiket is.

Conant felszabadítják, valószínűleg azért, mert félnek tőle, ezért nekiindul a pusztaságba, keresi a két egymás felé forduló kígyót egy nap és hold felett, mint szimbólumot, ugyanis ez vezeti el Thulsa Doomhoz. Útközben megszexeli az egyik útszéli banyát, aki meg akarja harapni, de helyette tűzbe dobja őt a barbár. Kár, mert jó feneke volt a hölgynek. De nem baj, mert tűzrőlpattant, és rendesen elrepül, miután felgyulladt. Egyébként ez, és az a jelenet, ahol Conan lelkéért harcolnak társai a legütősebb, no meg a robotkígyó.

Szóval Conannek két társa akad, Valeria az egyikük, akit Sandhal Bergman alakított (ezért a szerepéért Golden Globe-bal jutalmazták). Valeria dögös, harcos amazon, első látásra beleszeret az óriás kimmériaiba, így egyértelmű, hogy később neki is, és a nézőknek is megmutatja a cicijét.

Nagyon rendben is van ez a dolog, mert a barbár munka nagyon durva, és véres. Hőseink egy orgiát tesznek rendbe, ahol bőséges emberi pacalpörkölt várja a kannibál lakomázókat, megküzdenek a robotkígyóval, és a szektavezér Doom papjaival is több soron. Conan a film végén beteljesíti bosszúját, amit már nem csak szülei miatt fogadott, hanem a Jones által lenyilazott Valeria miatt is. James halála előtt megkérdezi tőle, hogy mégis mi lennél te nélkülem? Hát boldog ember, annyi szent, ezért rögvest le is nyakazza szegény halhatatlan varázslót. Na, kend mégse halhatatlan?

A film nem öregedett túl jól, viszont sok jelenete nagyon hangulatos. A Conan lelkéért harcoló démonok hátborzongatóak voltak, és ahogy a kikötözött Conant rángatják ide-oda. A harcjelenetek is többségében rendben voltak, fröccsent, aminek fröccsennie kellett, és csomó jó nő is szerepelt benne, akik alig várták az alkalmat, hogy a kimmériai hegyes cerkája, tudjátok. Izé. Szóval a bibe meg a porzó, meg a méhecske…

Ez a film egy igazi bűnös élvezet, annyira nem rossz, hogy ne legyen élvezhető. Látszik a kora, a karakter sem minden szempontból hasonlít az általam képregényekből megismert Conanhez, viszont nagyon sok utalás volt a képregényekre és novellákra. Például az a rész, amikor halála előtt Thulsa Doom kikötözi a sivatagba Conant a keselyűknek, de ő harapja el a keselyű torkát.

Egyáltalán nem vállalhatatlan film ez, és szerintem méltó arra, hogy megemlékezzünk róla. Szeretem a barbár karakterét, habár Arnold Conanje nem egy szószátyár alkat, és ez kicsit zavart a filmben. A szövegírók nem igazán vitték túlzásba. Thulsa Doomon és a Max von Sydow által alakított királyon kívül alig volt valakinek egybefüggő öt összetett mondata.

Ha van egy „fiús estétek”, bűnös élvezetnek a haverokkal jó program lehet egy pofa sör mellett a Conan, a barbár.

Bélu voltam. Sziasztok!