Kíváncsi lennék, hogy akik 1977. május 25-én beültek egy amerikai moziba a Star Wars IV. (akkor még első, de új remény című) részére, mit gondolhattak, éppen mit néznek…

Már a nyitójelenetek is kemények. Egy fekete vödörfejű csávó, a fehér vödörfejű katonáival fénypászmákkal támadják a falloszalakú űrmicsodát a halálcsillag (vagy mi) ellopott tevrajza miatt. Miközben a rohambilisek a biciklisisakos – nyilvánvalóan jófiú – katonákat gyilkolják, egy brióshajú nő a kukába dob egy floppylemezt. A káromkodós kuka kilövi magát az űrbe, utastársa az aranyember.

A legközelebbi bolygóra lezuhanva a lomizós törpék elkapják a kukát és az aranyembert, majd eladják őket a legközelebbi fiatal orgazdának (Mark Hamill), aki nem mellesleg a film egyik főszereplője lesz. A kuka elszökik új tulajdonosától egy öreg lepukkant remetéhez. Kalandoraink a legközelebbi kocsmában bunyóba keverednek, a vén iszákos brutálisan levágja egy arra császkáló rozmárember karját a nála lévő fénycsővel, majd egy szeszcsempésszel (Harrison Ford) és a kutyájával összefogva betörnek a kormányzati katonai központba, ahol kiszabadítják a halálra ítélt bűnöző hercegnőt (Carrie Fisher). A többi már történelem.

George Lucas fantasztikus filmeposza ekkor indult útjára, és szerintem rajta kívül senki sem gondolta, hogy ennek a filmnek valaha is lesznek rajongói. Emlékezzünk csak a városi legendára, hogy az Obi-wan Kenobit játszó Sir Alec Guinness egyáltalán nem volt elragadtatva a szerepétől (ezzel kapcsolatban ellentétes információk is találhatóak az interneten).

A Star Wars azóta átesett néhány ráncfelvarráson, vegyük például Jabba a hutt élő színésszel felvett próbafelvételeit, majd a színész kicserélését egy stop motion babára, majd végül arra a botrányosan szar CGI Jabbára, amire 1997-ben cserélte Lucas bácsi. Ugyanis 1997-ben CGI jelenetek tömkelegét sikerült bevágni ebbe a remekműbe, amik szerintem nagyon elütnek az eredetileg felvett jelenetek minőségétől. Többek között a „ki lőtt először” kérdést megválaszolandó utóbb Greedo fegyveréből egy Han felé irányuló lövést sikerült oda applikálni a jelenetbe, mert a rendező és álszent SW mogul nem engedhette meg magának, hogy az egyik főszereplője hidegvérű gyilkos legyen (pedig tudjuk, hogy az).

Az „Egy Új Remény” minden jelenete zseniális. Tele ikonikus alakokkal, helyszínekkel, zenével. Gondoljunk csak bele, hogy mindenki emlékszik a kocsmajelenet „jizz” stílusú zenéjére, vagy a Tatooine-on játszódó „lenyugvó napba nézős” jelenet Binary Sunsetjére, a birodalmi indulóra, vagy a végefőcím zenére. John Williams zenéjéről csakis szuperlatívuszokban lehet beszélni.

A Star Wars IV. részének lelke és szíve van. Elég csak a maszkokra, jelmezekre, a felépített díszletekre gondolni. Színes a film anélkül, hogy bármilyen ideológiát erőltetne, pusztán azzal, hogy rengeteg idegen fajt vonultat fel. Nem szűkölködött erős karakterekben, akik közül az egyik főszereplő, Leia igazi „badass bitch”.

Darth Vader a filmtörténelem legikonikusabb főgonosza, a szimpla megjelenésével elérte, hogy rögtön neki szurkoljak, amikor először megláttam. Vaderről minden rajongó tudja, hogy ketten alakították egyszerre, Dawid Prowse adta a testét (jó magas volt, azért egy ilyen gonosznak hatalmasnak kellett lennie), és James Earl Jones adta a hangját hozzá. Ja és a Peter Cushing által megszemélyesített Tarkin nagymoff… Hát lehet-e valaki ezeknél az arcoknál nagyobb seggfej?

Sok színészt felsoroltam, de a szereplők közül még érdemes megemlíteni a filmtörténelem legmocskosabb szájú robotjának belsejében elbújó Kenny Bakert, a yetinek öltözött Peter Mayhewt, vagy az aranyembert, Anthony Danielst.

1977-ben egy olyan korszak indult el, ami máig nem ért véget, annak ellenére, hogy 2015-től kezdődően az új trilógia eléggé lejtmenetbe tette a franchiset. A rengeteg könyv, jobb-rosszabb képregény, jónéhány rajzfilmsorozat, számítógépes játék és akciófigura mellett kaptunk az utóbbi időben egy zseniális Mando és Boba Fett sorozatot, és hamarosan jön Kenobi mester Tatooine-i remekelése a buckák között.

Remélem, nem okoz majd az se csalódást.

Bélu voltam, sziasztok!