A legrosszabb ebben az Anderson képregényben az volt, hogy hamar a végére értem. Ez majdnem minden szórakoztató képregényre igaz. Alan Grant és John Wagner 2000AD berkein belül alkotott képregényeire meg még inkább. Főleg, ha olyan emberek csatlakoznak hozzájuk a cerkájukkal, mint Ian Gibson, vagy Barry Kitson.
A Judge Anderson - Hour of the Wolf kötetben két sztorit olvashatunk az Apokalipszis háború utáni eseményekből, Cassandra Anderson főszereplésével. Anderson a Dredd bíró sorozatban is egy igen erős karakter, sokszor rajta áll vagy bukik egy küldetés sikere, nyilván az esetek többségében Dredd hordja az Igazságosztót. Azt tudjuk, hogy Anderson képességeivel lehet csak legyőzni Halál bírót és brancsát, a jóképű és kedves sötét bírákat.
Anderson bírónak ugyanis pszi képességei vannak. A pszi-divizióban szolgálnak a Mega-1 számára hasznos mutánsok. Telepaták, telekinetikusok, meg a teletabik. Az Anderson – Psi Division történetekben ők a főszereplők.
A Hour of The Wolf történetben az Apocalypse Wart követően járunk közvetlenül. Keleti Mega ügynökei évekkel ezelőtt beszivárogtak Mega-1 lakosai közé, akik közül néhányan pszi képességekkel is rendelkeznek. Így elindul egy titkos küldetés, aminek első célpontja Cassie, majd miután őt kiütötték, mindenki más… ugyanis az ügynököknek ki kell szabadítaniuk a rejtélyes farkast a Mega-1 börtönblokkból.
Dredd is megjelenik a képben, egy rövid szösszenetben, ugyanis egy mutáns halbékamókusmajmot kell levadásznia kedvenc bírónknak, ami természetesen embert ölt. Vicces, mert magára Agytörzs emberként hivatkozik a drága, micsoda művésznév. (Ezzel a gyíkagy sztorival sok képregényben lehet találkozni. Eszerint az emberek, mivel a hüllőkkel közös ősöktől származunk, rendelkeznek egy primitív gyíkaggyal, ami dominanciája esetén ösztönszerű lénnyé változtatná az alanyt. Találkozhattunk az ötlettel például a Vedlés című Pókember történetben is.)
A gyíkemberes sztori viszont itt nem ér véget, ugyanis Anderson, amikor dizsibe megy barátnőjével, és szexin vonaglanak a 22. századi mulatósra, egy kocsmai bunyó kerekedik, aminek során egy állampolgár megöl egy másik állampolgárt, látszólag indíték nélkül. Aztán fény derül egy üzleti körre, akik egy őrült tudóst pénzeltek, majd pedig hagyták, hogy elvigye az agyvérzés, látszólag… vagy nem látszólag. Szóval van valami kapcsolat a különböző gyilkosságok között.
Ezek a nyolcvanas évek nekem nagyon bejönnek képregény-ügyileg. Imádom ezeket a pofon egyszerű sztorikat, ezekkel a tökéletesen kimunkált rajzokkal. Kitson rajzai nagyon „bollandesek” (Brian Bolland sokat rajzolt Dreddet is, az egyik kedvenc alkotóm), Ian Gibson pedig nagyon Halo Jones-osra vette a figurát, egyszerűen gyönyörű Andersonokat és barátnőket rajzolt nekünk.
Rajzban talán a vége felé David Roach tracelésre hajazó fekete-fehér rajzai nem mindenhol jöttek be, de csak elvétve mondanám ezt. Az esetek többségében marha jókat rajzolt ő is.
Alan Grant nagyon jó Dredd író, és mellesleg Strontium Dogot, és egy Dredd-Stronci közös crossovert is olvastam tőle. Nagyon jól építi a világot, egyszerű a szóhasználata, és a cselekmény is folyamatos, tök logikus. Wagner pedig Dredd egyik apja. Ki értené jobban ezt a világot, mint ő? Egyébként Grant és Wagner közösen használt írói álneve T. B. Grover volt, „aki” itt író robotként többször feltüntetésre került. Biztos unták olyan sokszor leírni a nevüket.
Szóval, ha valakit érdekel a sztori, a 2000AD 520-531, 587 és 614-622 progjaiban jelent meg. A könyv, ami nekem van, Judge Anderson – Hour of the Wolf TPB (Rebellion, 2003.)
Bélu voltam. Sziasztok!
